MENÜ

A legelõre

Oldalszám: 28
2013.11.05.

Az elõzõ számban megjelent cikk folytatásaként pár, a gazdasággal összefüggõ és a termelõk számára fontos kérdésre hívnánk fel a figyelmet. A húshasznú szarvasmarhatartás egyedüli terméke a hízóalapanyag vagy hízott állat.

Ezért a jövedelmezõ húshasznú marhatartás csak a következõ feltételek mellett valósítható meg:

  • Megfelelõ fajtaválasztással nagy borjúszaporulatot és magas felnevelési százalékot lehet elérni. Célszerû a könnyen termékenyülõ és ellõ, jól legelõ fajták – pl. magyar tarka, hereford, angus – anyai vonalként, és húsminõségük és húsformájuk iránt legnagyobb kereslettel rendelkezõ fajták – pl. charolais, limousin – apai vonalként történõ alkalmazása. Ezeknél a fajtáknál a vemhesülési százalék, a borjúelhullás, a két ellés közötti idõ és az értékesítési ár is a követelményeknek megfelelõ.
  • Alapja az olcsó takarmányozás és a megfelelõ nagyságú gyepterület.
  • Alacsony az élõmunka szükséglete.
  • Minimális épülettel és felszereléssel ellátható nyári és téli tartásmód.
  • Nyár: legelõn tarthatók az állatok, a legelõt célszerû szakaszokra osztani úgy, hogy egy-egy szakasz 7-10 napos legeltetést tegyen lehetõvé.
  • Tél: nyitott, mélyalmos, külsõ etetõteres, betonozott kifutó résszel ellátott olcsó épületrészt és minden állatcsoport részére azonos épülettípust indokolt létesíteni.

A termelési érték növelésének lehetõségei

A termelési érték növelése a hozam vagy az értékesítési ár, illetve mindkettõ növelésével érhetõ el. A húshasznú marhatartás árbevételét a bika- és a selejt üszõborjak adják, valamint a selejtezésre kerülõ tehenek. A hozamnövelés itt a borjúszaporulat növelésével és az elhullási százalék csökkentésével valósítható meg. Az évenkénti egy borjúszaporulat csak erõs selejtezéssel érthetõ el. A többször visszaivarzó teheneket könyörtelenül selejtezni kell. Mivel a húshasznú tehén egyedüli terméke a borjú, ennek hiányában a tehén tartása kidobott pénz. A borjúszaporulatot, a felnevelési százalék értékét elsõsorban a jó fajtaválasztással lehet befolyásolni, de a tartási és takarmányozási körülmények is jelentõsen befolyásolják.

Az értékesítési ár nagysága függ az értékesítési helytõl és idõtõl (piac), de a minõség (amely testtömeg kategóriához, húsminõséghez kötött) nagy mértékben befolyásolja.

Jelentõs lehet még az exporttámogatás vagy -elvonás súlya is az értékesítési árban.

A húsminõséget elsõsorban a fajta, a tartási és takarmányozási körülmények befolyásolják. Az, hogy az állatokat milyen súlyban értékesítik (a vágóállat élõ testtömege) a piac igényeitõl és a tartás költségeitõl függ. Az értékesítési átlagtömeget úgy kell meghatározni, hogy az egy hízóállaton elérhetõ nyereség maximális legyen. A jövedelmet a marhahízlalásban a termelõ elsõsorban a költségek minimalizálásával tudja növelni.

Európában egyre keresettebbek a márkajelzésekkel ellátott marhahús termékek.

Magyarországon is történtek már kísérletek a márkázott hús elterjesztésére és bevezetésére, elsõsorban a sertéshús piacán. A piaci prognózisok szerint a marhahús fogyasztása hazánkban is növekedni fog, aránya az élelmiszer-fogyasztásban egyre nagyobb jelentõséggel bír.

Az Európai Unióban eredetvizsgálatra és regisztrációra épül, a piac megdolgozása, a saját eredetû, kellõen ellenõrzött, a nemzeti érzelmeket is mozgósító márkázott termékek kínálatának bevezetésére.

A márkázott marhahús-program a termelõtõl, a hús eladásáig kell terjedjen, ezen belül jól elhatárolt feladatokkal és felelõsökkel és megbízható, ellenõrzött regisztrációval.

A márkázott hús kereteit az érvényben lévõ, említett jogszabályok, különösen az állategészségügyi, az állatvédelmi, az állattenyésztési, valamint az élelmiszer törvények adják. Ezen belül szigorú elõírásokat kell betartani, meg kell felelni az elõírt, deklarált követelményeknek.

A legfõbb különbség a nem márkázott húshoz képest az ellenõrzés gyakoriságában és mélységében van. A hús elõállításának folyamatában minden lépést ellenõrizni és dokumentálni kell. A jogszabályok is meghatároznak bizonyos elõírásokat, amelyeknek meg kell felelni. A nem engedélyezett gyógyszerek egyébként sem használhatóak, de a márkázott húsnál nem fordulhat elõ, hogy a várakozási idõt nem tartják be a szigorú ellenõrzés és az egyedenkénti dokumentálás miatt.

A márkázott húsprogramon belül mindegy, hogy milyen módszerekkel (HACCP, ISO) biztosítják a csatlakozó cégek az elõírt követelményeket, a lényeg az, hogy a végeredmény legyen egészséges.

A technikai, technológiai rendszerek, az ISO- és a HACCP- rendszerek tehát nem kötelezõek a Márkázott Hús Programhoz való csatlakozáshoz. Ezek a rendszerek csak megkönnyítik, segítik a követelmények, elõírások betartását, a keletkezett dokumentumok kezelését, az információ összefoglalását, feldolgozását, áttekinthetõbbé teszik a Márkás Hús Programot.

  • Az ISO-rendszer a márkázott hús információ kezelését könnyíti meg (minden lépés ellenõrzése és dokumentálása).
  • A HACCP-rendszer a termékbiztonságot (élelmiszerbiztonságot) növeli.
  • Ha az ISO-rendszerhez HACCP-rendszer is társul, akkor teljesen lefedi azt, ami a márkázott húsnál megvan. Ezek egymást segítõ, kiegészítõ rendszerek.

A márkázott hús-rendszer nagyobb szervezettséget, integrációt, együttmûködést és kiszámíthatóságot jelent, a termelés biztonságát nagyban növelõ keretek között.

Tóth Tamás- Dr. Villányi László
Szent István Egyetem, Gödöllõ Agrár- és Regionális Gazdaságtani Intézet