MENÜ

Fehérjehordozók - fehérjeproblémák?

Oldalszám: 24
2013.11.05.

A fehérjehordozók az állati termékelõállításban fontos és meghatározó szerepet töltenek be. A felhasználásra kerülõ fehérjeforrások megoszlása az utóbbi idõben megváltozott.

Az import szójadara elõretörése az 1998-as év után sem állt meg (a szójaár robbanás), a termelõk nagy többsége a mai napig ezt a termékcsoportot használja fõ fehérjeforrásként az állatai számára. 1999- ben ez az alacsony szójadara ár elkezdett felfelé kúszni, majd éppen a napokban (2000 november) tetõzik 260-265 USD/ tonnás áron. Ezen áremelkedés hatására azt várhattuk volna, hogy a termelõi szféra megint visszafordult a napraforgó feldolgozásából származó hazai fehérjeforrások felé, másrészt kereste a relatíve olcsóbb szintén hazai állati feldolgozásból származó fõ-, illetve melléktermékeket. Hogy ez nem így történt annak több oka van. Az 1999-2000 években a hazai napraforgó ágazat válságba került, az olaj eladhatatlanná vált, a raktárak megteltek, így a feldolgozásokat szüneteltették. Mivel nem volt napraforgó feldolgozás, így az extrahált dara termelt mennyisége is csökkent. Tehát a termelõk hiába szerettek volna napraforgódarát vásárolni, csak a leszerzõdtetett partnereket és mennyiségeket elégítették ki a feldolgozók. Emiatt beindult az import is, próbálva kitölteni a hazai fehérjefronton keletkezett ûrt. A ´98-´99-es években az import napraforgódara nagy része Romániából származott, kisebb része pedig Ukrajnából. 1999 végén és 2000-ben ez a behozott mennyiség nem tudta teljesen fedezni a hazai igényeket, így az árak emelkedni kezdtek, és a jelenlegi 48-53 Ft/kg-os szinten állapodtak meg (a kiinduló ár 1998-ban 30 Ft/kg volt). Természetesen ez a folyamat a szójaár növekedésével egyetemben zajlott. Nézzük, hogy ez idõben mi történt az állati fehérjehordozók és a szintetikus aminosavak piacán. A halliszt a ´98-as szójaár robbanás idõszakában szintén mélyrepülésbe kezdett, és a 160-170 Ft/kg-os árról 120-130 Ft/kg-ra süllyedt. Jelenleg ismét 160-170 Ft az ára, és a felvásárlási árak ismeretében alkalmazásának további csökkenése várható. A húslisztek árai talán a hazai alapanyagellátás miatt nem mutattak ekkora ingadozást, viszont alkalmazásuk jelentõs kibõvülése sem volt tapasztalható, mivel a kérõdzõkkel való etetésük tilos, a baromfitartók is kerülik a használatát, tehát a hazai húslisztek nagy részét a sertés eszi meg. A szintetikus aminosavak árában nem volt akkora emelkedés az elmúlt 2 évben mint a szójadaráéban. Ennek ellenére a fehérjehordozókkal olcsóbban lehetett az aminosav igényeket kielégíteni a tápokban. A 2001-es évben a szintetikusan elõállított aminosavak drasztikus áremelése várható, amely semmi más csak a fehérjepiac árak felfelé irányuló mozgásának a reagálása – véleményem szerint (emellett jelentõs mértékben drágult az egyéb premix alapanyagok – MCP, takarmányliszt – árai, így a jövõ év elsõ negyedévében a premixek árai is nõni fognak). A jelenlegi magas szójadaraárnak másik oka az, hogy októberben ítéletidõ tombolt Nagy Britanniában és a Benelux államok nagy részén. Ennek következtében a Brazíl darákkal megrakott óceánjárók nem tudtak kipakolni, illetve a depókat nem tudták kiüríteni a viharok miatt (a szójadarák nagy részét Rotterdamban rakják át uszályokra, amelyek egészen Csepelig, Bajáig vagy Mohácsig lehozzák az árukat.) Nem tudtak az uszályok idõben és kellõ mennyiségben elindulni Hollandiából, emiatt a Magyarországi szójadara importtal foglalkozó cégek a megrendeléseknek nem, vagy csak késve tudtak eleget tenni. Jelenleg fehérjefronton teljes a káosz hazánkban, amely ha nem rendezõdik idõben, karácsony környékére komoly hiány alakulhat ki, vagyis hiába akar valaki szójadarát vásárolni bármilyen áron, nem lesz az országban szabad kapacitás. Egy másik alternatívát jelenthet a déli (pl. Koper) kikötõkbõl vasúti kocsikban történõ szójadara import. Ennek több hátránya is van a kereskedõ cégek számára. Elõször is egy kocsiba csak kisebb mennyiség (30-50 tonna) fér, ez mind be- mind kipakoláskor súlyhiányokhoz és hibalehetõségekhez vezethet. Természetesen ezen súlyhiányokat (amely gyakran 2-3 %) a kereskedõ cégnek kell “lenyelnie”, amelyet természetesen megpróbál továbbhárítani a vevõ felé – megdrágítva ezzel a már magasabb szállítási költség miatt eleve magasabb árú terméket. A vasúti kocsik szerzése és biztosítása az adott idõpontban és mennyiségben sem egyszerû dolog, az ember csak azt nyugtázza, hogy pont akkor nem áll elég rendelkezésre, amikor nekünk kellene. Ezen okok miatt az országba beérkezõ import szójadarából csak 10-20 % bonyolódik vasúton.

A fehérjekérdés hazánk számára mindig is egy presztízskérdés volt, mivel a teljes fehérjehordozó import jelentõs mind mennyiségi (csak a szójadara évi 700 000 tonna), mind pénzben kifejezett értéken (1 tonna szójadara átlagára 2000.-ben 235-240 USD azaz 70-72000 Ft). Sajnos a mi éghajlati és klimatikus viszonyaink nem kedveznek a szójabab gazdaságos elõállítására országszerte, így termesztése csak néhány régióra korlátozódik. A napraforgó piacát már tönkretették, így ezen növény vetésterülete hazánkban visszaszorult. A repce termesztési területének a csúcséve az 1998-1999-es év volt, de miután a felvásárlási árakban a termelõk csalódtak, a legtöbben elfordultak ezen növény termesztésétõl. A lucerna mint fehérjehordozó vetésterülete nem nõtt az elmúlt években túlságosan, a megtermelt mennyiség nagy részét a kérõdzõk fogyasztják el zölden, szárítva vagy erjesztve. A fehérjeellátás tekintetében országos szinten nem játszik jelentõs szerepet ezen növény. Mindezeket végigolvasva az olvasó jól láthatja azt, hogy Magyarország fehérjehordozókból jelentõs mennyiségû behozatalra szorul, és ennek mértéke az utóbbi néhány évben nemhogy csökkent volna, hanem épp ellenkezõleg – növekedett. Pedig véleményem szerint, ha fel akarjuk venni a harcot az EU termelõivel és mezõgazdaságával, akkor ehhez szükségünk lenne egy hazai fehérjetakarmány bázisra, amelyre tudjuk alapozni az itthon megtermelt állati végtermék termelést. De a jelenlegi helyzet teljesen mást mutat, Nyugat-Európában épp a napokban tiltják be vagy korlátozzák még jobban a húslisztek használatát, amelyet mi is jelentõs mértékben állítunk elõ és használunk...

Muzsek András