MENÜ

A jó növényvédelmi gyakorlat permetezéstechnikai szemszögbõl

Oldalszám: 28
2014.01.07.

Permetezõgépek típusminõsítése, felülvizsgálata és alkalmazástechnikai vizsgálata

Márfi Károly, Vasziné Kovács Cecília és Petró Ede

Növény- és Talajvédelmi Központi Szolgálat

A Növény és Talajvédelmi Központi Szolgálat szervezésében 2001. szeptember 21-én Dr.-Ing. Heinz Ganzelmeier professzor a német BBA (Mezõ és Erdõgazdasági Szövetségi Biológiai Intézet) Alkalmazástechnikai részlegének Igazgatója elõadásában érdekes tájékoztatás hangzott el, a növényvédelemben használt gépek típusminõsítésével és felülvizsgálatával kapcsolatban az EU, és különös tekintettel a Németországi gyakorlatról.

Ennek kapcsán érdemes megemlíteni, hogy a bizonyosan eredményt hozó vizsgálati rendszer bevezetése mellett, felmerül egy lényeges harmadik probléma is, nevezetesen az alkalmazástechnika. Ez a speciális szakterület (amelynek sajnálatos módon hazai mûvelõinek száma igen csekély), a gépgyártók, és különösen a felhasználók számára adhat olyan fontos ismereteket, melyek segítségével, a gépek hatékonysága növelhetõ a mûveleti költségek csökkentése mellett.
A típusminõsítés felülvizsgálat jogi hátterének megteremtése az 5/2001. (I. 16.) FVM rendelettel már hazánkban is megoldódott. Nem szabályozható ily módon az alkalmazástechnikai eredmények gyakorlatba átültetése a kevés és elöregedett növényvédõ géppark esetében.
A Repülõgépes Növényvédõ Állomás megalapítása (1959) óta, a termelõüzemeknek megnövekedett a repülõgép és helikopter alkalmazás iránti érdeklõdése, és ezzel párhuzamosan a munkaigény is évrõl évre fokozódott. Ennek oka volt a légijármûvek nagy teljesítõképessége, a gyorsaság adta elõnyök, a taposási károk kiküszöbölése és egyes növényvédelmi technológiák kizárólag csak légijármûrõl történõ végrehajthatósága.
Hazánkban 1970-ben általánosan bevezetésre került a „légi-óra” bérleti rendszer, majd 1972-tõl a nagyüzemek (állami gazdaságok) és termelõ szövetkezetek részére a saját légijármû vásárlásának lehetõsége.
A repülõgépek és helikopterek éves szinten történõ egyenletes kihasználásának biztosítása, továbbá a tulajdonos ill. bérlõ gazdaságoknál a kettõs gépesítés (földi-légi) elkerülése, szükségessé tette az adott gazdaság vetésszerkezetétõl függõ összes felmerülõ növényvédelmi és tápanyag visszapótlási (mûtrágyaszórás, permetlétrágyázás) alkalmazhatóságának légijármûrõl történõ megoldását.
„A Mezõgazdasági és Élelmezésügyi Minisztérium (MÉM) 1972. február 21-i miniszteri értekezletén többek között megvizsgálták a hazai növényvédõ gép gyártásának helyzetét, fejlesztésének és az egységes gépminõsítési rendszer kialakításának lehetõségét. A növényvédelem gyorsütemû fejlõdése, az újabb nagyhatású vegyszerek használata, korszerû permetezõ- és porozógépeket követel. A miniszteri értekezlet álláspontja szerint olyan sürgõs intézkedések szükségesek, amelyek lehetõvé teszik a legkorszerûbb növényvédõ gépek kifejlesztését, és a megnövekedett követelményeket mûszakilag, biológiailag és a gazdaságosság vonatkozásában is kielégítik. Az új nagyhatású növényvédõ szerek megkívánják: a növényvédõgépek mûködését, munkáját a minõsítésük folyamán mûszerekkel ellenõrizzék, hogy azok biológiai, toxikológiai szempontból is kielégítsék a kívánalmakat, s a gépek minõsítésének fejlesztése összhangban legyen a hazai vegyszergyártási programmal.” (A MÉM Tájékoztatási Fõosztály közleménye, Mezõgazdasági és Élelmezésügyi Értesítõ. 1972 12: 317-318).
A miniszteri értekezlet döntése alapján 1972. júniusában a Repülõgépes Növényvédõ Állomás keretében Permetezéstechnikai Laboratórium alakult, mely 1972. július 1-tõl, 1973 március 31-ig a Fejér megyei Növényvédõ Állomáson üzemelt. 1973. április 1-tõl a MÉM Növényvédelmi Központ Budaörsi úti épületébe költözött. 1978. május 1-tõl kivált a Repülõgépes Szolgálat keretébõl, majd a Növényvédelmi és Agrokémiai Központ Mûszaki Fõosztályán belül funkcionált, és jogutódjainak keretében még a mai napig is mûködik.
Az 1972-ben alakult Permetezéstechnikai Laboratórium munkatársainak feladatát hét pontban jelölték meg:
1. Részt vesznek a növényvédelmi gyakorlat alkalmazástechnikai problémáinak feltárásában, és lehetõségeikhez mérten segítsenek azok megoldásában.
2. Vizsgálatokat végeznek a növényvédelmi technológiák alternatív alkalmazástechnikai változatainak kidolgozása érdekében.
3. Feladatuk (az adott lehetõségeiken belül) az alkalmazástechnológiai vizsgálatoknál használható laboratóriumi, és a gyakorlatban is alkalmazható ellenõrzõ módszerek kidolgozása, fejlesztése és adaptálása.
4. Szakterületükön belül nyomon követik és feldolgozzák a hazai és nemzetközi irodalmat, a hazai körülmények között adaptálható megoldásokra javaslatot tesznek és közremûködnek azok elterjesztésében.
5. Szakterületükön belül kapcsolatot tartanak (közös vizsgálati programokat kezdeményeznek ill. azokban vesznek részt) bel- és külföldi kutató-fejlesztõ intézetekkel, növényvédõ szer és növényvédõgép gyártó üzemekkel, valamint a termelõ gazdaságokkal.
6. A felmerülõ igényeknek megfelelõen részt vesznek az engedélyköteles termékek ellenõrzõ vizsgálatainak tervezésében és végrehajtásában.
7. Kötelességük (szakterületükön belül) a hatósági rendeletek, intézkedések eljárások ellentmondásainak, végrehajthatatlanságának feltárása és azok jelzése az intézkedésre jogosultak részére.

A Permetezéstechnikai Laboratórium vizsgálatait két csoportba rendezhetjük:
·1972-1978: Repülõgépes és helikopteres permetezések típusminõsítõ vizsgálata.
·1972-napjainkig: Földi permetezõgépekkel és légijármûvekkel végzett állománypermetezések.

Egy alkalmazástechnikai kísérlet adatgyûjtése kiterjed, pl.: egy növényvédelmi technológiai folyamat kidolgozásánál:
·a permetlerakódások vizsgálatára,
·a védendõ kultúra fenológiai fázisára, levélterületre, a termesztéstechnika körülményeire,
·a célzott károsító biológiájára, ökológiájára, etológiájára,
·az alkalmazandó peszticidekre toxikológia, hatásmód, dozírozás, elõkészítés vonatkozásában,
·a kijuttatás idõpontjára, körülményeire és technikájára,
·a bioszféra védelme érdekében az elsodródásból eredõ esetleges környezetszennyezés mértékére, annak meggátlására,
·gazdaságossági kihatásokra,
·speciális esetekben, a technológiai folyamatban résztvevõ embereket érõ peszticid expozíció mértékének megállapítására.