MENÜ

A komposztok felhasználása

Oldalszám: 36
2014.01.13.

1. A komposztok kedvezõ hatása a talajokra



A komposztálás során a szerves anyagok mikroorganizmusok segítségével stabilizálódnak Ennek a folyamatnak a hatására következnek be azok a változások, amelyek kedvezõek a talajtermékenység szempontjából. A komposztok felhasználásának kedvezõ hatásai:

A) kémiai és biológiai hatások
- fokozzák a talaj biológiai aktivitását
- lassú a tápanyag-feltáródás, kicsi a kimosódás veszélye
- a magas adszorpciós képesség miatt növeli a talajok tápanyag tároló kapacitását
- a szerves anyag mineralizációja közben keletkezõ CO2 a növények által asszimilálódik
- a nehezen oldható ásványi tápanyagok a növény által felvehetõvé válnak a humusz bomlás során képzõdõ savak és mikroorganizmusok által termelt fermentumok hatására
- a komposztokban található hormon hatású anyagok serkentik a növényi növekedést
- fokozódik a növények ellenálló képessége a kórokozókkal és kártevõkkel szemben

B) fizikai hatások
- stabil talajszerkezet alakul ki, amely csökkenti a porosodás és az erózió veszélyét
- javul a talajok víz-, hõ- és levegõgazdálkodása

A komposztok szerves- és tápanyagokban gazdagok. A beltartalmi mutatóik többé-kevésbé eltérnek, amit az elõállítás körülményeinek és a nyersanyagok tulajdonságainak különbségeivel magyarázhatunk
1. táblázat
A komposztok talajjavító tulajdonságát is figyelembe véve megállapítható, hogy sokoldalú hatásának köszönhetõen a termés mennyiségét és minõségét hosszú távon kedvezõen befolyásolja.

2. Kijuttatás idõpontja, talajba dolgozás

A komposztok felhasználása kismértékben eltér az istállótrágyáétól. A kijuttatás eszköze általában szervestrágya-szóró. A komposztszemcse mérete kisebb (1-4 cm), ezért a trágyaszórót át kell alakítani, növelni kell a marófogak számát és sûrûségét. A kiszórás gyakorlati végrehajtása hasonló az istállótrágyázáshoz. Vannak üzemek, ahol a komposzt kiszórását nagy teljesítményû mûtrágyaszórókkal végzik. Ennek az a feltétele, hogy a komposzt megfelelõen száraz legyen (30-35 % nedvességtartalom), mert ellenkezõ esetben a gép könnyen eltömõdhet.
A kijuttatás idõpontja változó lehet. A közlemények sokszor egymásnak ellentmondó idõpontokról számolnak be. Ellentétben az istállótrágyákkal a komposztok esetében nem kell jelentõs ammónia veszteséggel számolni a talajra való kiszórás után. Ez a tulajdonság megkönnyíti a munkák szervezését, hiszen a kiszórás után nem kell azonnal talajba keverni. Talán csak a téli kijuttatás ellen szól az, hogy az átfagyás és a túlzott kiszáradás rontja a komposzt hatását. Az olvadó hó hatására tápanyagok is kimosódhatnak a talaj felszínére szórt komposztból, ezzel veszélyeztetve a talajvizet.
A kiszórás idõpontját meghatározó tényezõk:
- üzemi termelési szerkezet (fõként a vetésforgó);
- termõhelyi viszonyok (talajtípus, csapadék viszonyok);
- rendelkezésre álló erõforrások (gépek, emberek);
- munkacsúcsok megoszlása.
Általános érvénnyel elmondható, hogy a komposztokat nem kell mélyen talajba dolgozni. Ez alól csak a humuszban szegény homok talajok képeznek kivételt, ilyen esetben célszerû a komposztok alászántása mélyebb rétegekbe.

3. A komposzt adag

Az adag meghatározása nehéz kérdés, mivel a komposztok sokoldalú trágya és talajjavító szerek, hatásmechanizmusuk összetett. Azok szerint a kutatási adatok szerint, amelyek csak a trágyázóhatás elemzésén alapulnak 10-30 t/ha adagot javasolnak, N mûtrágya kiegészítéssel. Az adag megállapításakor nem veszik figyelembe a komposzt talajjavító hatását. Az ökológiai gazdálkodásban felhasznált mennyiség gabonák esetén az elõveteménytõl és a fajtától függõen 10-50m3. Nagy tápanyagigényû kapás kultúrák esetén (pl. kukorica, tök) az adag 25-50m3 között változik. A következõ táblázatban a különbözõ szerzõk által javasolt komposztadagokat tüntetjük fel.
2. táblázat

Dér Sándor
okl. agrármérnök
Hungária Öko Garancia Kft.