MENÜ

A szõlõültetvények õszi talajmûvelése

Oldalszám: 12
2014.01.08.

A talaj a szõlõtermesztés egyik fontos környezeti tényezõje; a rá ható munkák – a tápanyagellátás (trágyázás), talajmûvelés, öntözés – az úgynevezett agrotechnikai mûveletek. Ezek a mûveletek az agroökológiai potenciál megõrzésére és lehetséges javítására irányulnak.

A talajmûvelés célja:

- a talaj vízbefogadásának és a víz megõrzésének elõsegítése,
- a talaj szellõzésének, az oxigén behatolásának és a széndioxid távozásának elõmozdítása,
- a talaj alkalmassá tétele a gyökérzet fejlõdésére és élettani tevékenységére (víz- és tápanyagfelvételre),
- szerves- és mûtrágya bemunkálása,
- zöldtrágya (talajvédõ) növények vetése és bemunkálása,
- gyomnövények irtása,
- talajvédelem (erózió, defláció elleni küzdelem),
- kártevõk, kórokozók pusztítása,
- a szõlõ fagy elleni védelme stb.

A hagyományos, kis tenyészterületû, keskeny (90-120 cm-es) sorközû szõlõültetvények minden évben elvégzett õszi talajmunkája a fedés. Ezt a munkát rendszerint a lombhullás kezdetével egyidõben kezdik. Fagyveszélyes területen a téli fagy elleni védekezés céljából földdel takarják a metszéskor meghagyásra kerülõ rügyeket. Eredményesen a fejmûvelésû tõkék vesszõinek rügyeit lehet védeni. A fedést keskeny sortávolságú szõlõültetvényekben kézzel, az alföldi ültetvényekben fõleg bácskai kapával végzik, illetve végezték. Nagyobb ültetvényekben lóvontatású mankókerekes ekével fedtek. A széles sorközû (200-300 cm) alföldi fejmûvelésû szõlõültetvényekben a fedést traktor vontatású fedõekével végzik. A szálvesszõs metszéshez gépi fedés elõtt kiválasztják a vesszõt, majd azt a talajra fektetik és kézi kapával ráhúzott földdel rögzítik.

A domb- és hegyvidéki hagyományos, kis tenyészterületû szõlõültetvényekben a fedésszerû talajmunka nem a fagy elleni védekezést szolgálja, hanem az õszi mély talajmunka rendeltetésének megfelelõen, a csapadék befogadását és megõrzését segíti elõ. Azonos a rendeltetése a nehéz agyag (nyirok) talajon a kétágú karsztkapával végzett mély talajlazításnak, az un. „kétágúzásnak” is.

A középmagas és magasmûvelésû ültetvényekben az ültetés évében és még a második, esetleg a harmadik évben is célszerû a tõkéket (az oltásforradás helyét és a törzs tövét) földtakarással védeni az erõs téli fagyoktól.
A széles sorközû szõlõkben õsszel a sorközöket különbözõ módon mûveljük. Ha nincs a sorközökben talajtakaró (talajvédõ) növény, a sorközök õszi mély ( 20 cm-nél mélyebb) talajlazítást, talajmûvelést végzünk ásással (ásógéppel), szántással, mély kultivátorozással, mélylazítóval. Abban az esetben, ha minden sorközben takarónövény van (hazai viszonyok között a vízkonkurencia miatt ez a módszer nem kedvezõ) minden második sorközben végezzünk mélylazítást. Azonos sorközben kétévenként (esetleg háromévenként) kerül sor a mély talajlazításra. A mi viszonyaink között elfogadhatóbb a minden második sorközben fenntartani a takarónövényt, és ezt 3-5 évenként váltakoztatni. Ebben az esetben a takarónövényes sorközben kétévenként végezzünk – a traktor keréknyomában – mély (30-40 cm) talajlazítást. A takarónövény nélküli sorközben a már ismertetett módon végezzük az õszi mély talajmûvelést.

A szerves- és mûtrágyák bemunkálása, illetve talajba juttatása egyben mély talajmunka is.
A hagyományos, keskeny sorközû szõlõkben a fedés után képzõdött árkot kézi szerszámmal vagy mankósekével kimélyítik, úgy, hogy a szervestrágya legalább 30 cm mélyre kerüljön. Az árokba terített szervestrágyát földdel be kell takarni. Széles sorközû szõlõben különbözõ módokon dolgozhatjuk a talajba a szervestrágyát. A szõlõ sorától 40-50 cm-re, a sorközbe szórjuk géppel a szervestrágyát, majd ásógéppel 30-35 cm mélyre bemunkáljuk vagy beszántjuk. A bedolgozás végezhetõ úgy is, hogy minden második sorközben középen ekével 35-45 cm mély barázdát nyitunk, majd ebbe szórjuk a szervestrágyát, és ezután géppel betemetjük az árkot. Ismét más módszer szerint minden második sorközben a sorköz két oldalán, a sortól 50-60 cm-re, 30-40 cm mély barázdába szórjuk a szervestrágyát, majd betemetjük a barázdát. A következõ trágyázáskor a másik (minden második) sorközben végezzük a trágyázást.
A mûtrágyák közül a foszfor hatóanyagú mûtrágyát minden talajon 30 cm alá munkáljuk a talajba õsszel. A kálium hatóanyagú mûtrágyát kötött és középkötött talajon a foszfor hatóanyagúhoz hasonlóan juttatjuk a talajba. Laza homoktalajon a kálium hatóanyagú mûtrágyát tavasszal szórhatjuk a talajra, és 15-20 cm mélyen munkáljuk be.
A nitrogén tartalmú mûtrágyát koratavasszal és részben a bogyók kötõdése után szórhatjuk a talajra, és csak sekélyen dolgozzuk be.
Ha a szervestrágyával együtt mûtrágyát is adunk, akkor a mûtrágyát szórjuk a szervestrágyára, de a nitrogén mûtrágyának csak 40-50 %-át.
Csak mûtrágyával végzett trágyázáskor a mûtrágyát késes vagy szárnyas mélymûtrágyázógéppel juttathatjuk 20-40 cm mélyre a talajba; ezzel egyben a mély talajlazítást is elvégezzük. A késes és szárnyas mélymûtrágyázógéppel a takarónövényes sorközben is talajba juttathatjuk a mûtrágyát; ezzel egyben az õszi mély talajmunkát is elvégezzük.
A domb- és hegyvidéki szõlõültetvényekben a takarónövény nélküli sorközökben az eróziós károk mérséklésére õsszel, a fagyok beálltáig a lejtésre merõlegesen készítsünk kis bakhátakat (gátakat). Ezek készíthetõk géppel is. A szomszédos sorok géppel készített bakhátait a szõlõsorokban kézikapával egészíthetjük ki. A bakhátak nagysága és távolsága a lejtés mértékétõl függ. Ezek a kis bakhátak a tavaszi hóolvadáskor jelentõsen mérséklik az eróziós károkat.


Dr. Sz. Nagy László