MENÜ

A tejleadás élettana

Oldalszám:
2013.11.13.

Csak olyan fejõ üljön, vagy álljon a tehén mellé aki tisztában van tejelválasztás és a tejleadás élettanával. Nagyon sokszor összekeverik a tejelválasztást (szekréció) a tejbeáramlástól, tejbelövelléstõl, a tejleadástól (ejekció). A folyamatos tejtermelés mellett élesen nem választhatók el egymástól, mégis meg kell különböztetni a két folyamatot. A tejelválasztás az ellés után indul meg a mirigyhámsejtekben a prolaktin hormon hatására. A tejszekréció a fejések, illetve a szopások közötti idõben történik. A tejelválasztásban a hormonok mellett idegi szabályozás is van. A tejelválasztás következtében az alveoluszokban (lásd. késõbb) jelentõsen megnõ a tejnyomás, a tõgy szöveteiben lévõ érzékelõtestecskék „értesítik” a központi idegrendszert a tejnyomás emelkedésérõl. A szekréció akkor szûnik meg, ha a tejnyomás elér egy bizonyos (5,33 kpascal) szintet a végkamrákban.

A szopás, illetve a fejés hatására hirtelen kiürülnek a tejtõl feszes végkamrák, ami újabb tejelválasztást indít meg, emellett a fejés és a szopás révén a tõgybimbó bõrében lévõ tapintótestecskék ingerülete révén érzõpályák közvetítésével többek közt a prolaktin termelõdését is fokozza. Az elapasztás, valamint a borjak leválasztása következtében az alveoluszokban tartós lesz a nyomás, a feszülés. A belsõ nyomás és a külsõ tapintótestecskék periodikus ingerülete elmarad, megszûnik a tejelválasztás és megindul a tehén elapasztása.
A mirigysejtekben a tej nagy molekulájú komponensei menbrán alkotta hólyagocskákban, vezikulumokban halmozódnak fel A tej alkotórészei különbözõ nagyságú vezikulumokban gyûlnek össze. A zsírcseppecskéket tartalmazó hólyagocskák nagyobb méretûek, ezért ezek kijutása a sejtbõl vontatottabb mint a fehérjét és cukrot tartalmazó vezikulumoké, amelyek még a tekintélyes tejnyomás esetén is könnyen kiürülnek a hámsejtekbõl, így válik zsírdússá a „tej vége”. A végkamrában elõbb képzõdik a zsír, mert ehhez az kell, hogy a tejnyomás kicsi legyen, ez viszont a fejést követõ idõben van. Ennek ellenére a fejés elején azért alacsonyabb a zsírtartalom, mert a zsírgolyócskák leragadnak a tejutak öbleinek sarkában, ahonnan csak erõteljes vákuum, mechanikai hatására haladnak a tejmedence felé. A tõgy felépítése röviden a következõ. (1 ábra Kállai nyomán) A tejmirigy parenchimáját csöves-bogyós végkamrák(1) alveoluszok és kisebb tejutak (3) alkotják, falukat egy rétegben helyezõdõ mirigyhámsejtek képezik. A tejmirigyben 20-100 milliárd alveolusz van, kb. 200 alveolusz képez egy-egy mûködési egységet, egyetlen közös kijárattal. Az alveoluszokat - mint egy labdát markoló kéz- kosársejtek (2) veszik körül. A kosársejtek összehúzódásra képesek. A kisebb tejelvezetõ utak (3) körül is vannak ilyen sejtek (4), de ezek hosszanti lefutásúak.
A végkamrákat és tejelvezetõ csatornácskákat is dús kapilláris érhálózat veszi körül. A tejmirigyben a véráramlás igen lassú, ennek köszönhetõ, hogy a vérbõl az odaszállított alkotórészek „átépüljenek” sajátos tejalkotórészekké. A tejmirigy vénái 50-100-szor dúsabbak, mint az artériái, emellett a vénás vérnyomás is lecsökken. 1 liter tej képzõdéséhez 500 liter vérnek kell a tõgyön átáramolni, ez 40-50 literes napi tejmennyiségnél több tízezer liter vért jelent.
A nagy tejutak (5) a tejmedencébe torkolnak, és a simaizom elemek zárógyûrût (6) alkotnak, melynek az a feladata, hogy csak akkor nyíljon meg, ha a medencében lévõ 300-500 ml tejet már kifejték. A tejmedencének két része van, egyik a mirigytesti (7), a másik a tõgybimbói rész (9), a kettõ határát alkotja vénás gyûrû (8), ide torkolnak a tõgybimbó vénái. A tõgybimbó vénái dús öbölrendszerré szövõdnek. Hasonló vénás szövedék kíséri a nagy tejutakat és a tejmedencét. A tejleadáskor nagy szerepük van, mert vértõl feszülté váló vénák „állványozzák fel” a tejelvezetõ utakat, ezáltal a tej könnyebben jut a tejmedencébe. A tejmedence a bimbócsatornával (10) nyílik a külvilágra. A bimbócsatorna nyálkahártyáját simaizom-elemek (11) vonják ráncokba, és olyan többrétegû elszarusodó hám béleli, melynek állandó „korpázása” hátráltathatja a mikroorganizmusok bejutását tejmedencébe. A tõgybimbó bõre jelentõsen eltér mirigytest bõrétõl. A bimbó bõrében számos tapintó, meleg-, hideg- és fájdalomérzõ receptor található, amelyek a tejleadás, tejbelövelés reflexének idegvégtestecskéi. A tõgybimbó bõre szõr és mirigymentes, ezért kell tõgybimbót ápolni. A tõgy sematikus felépítésének ismertetése után nézzük meg a tejleadás mechanizmusát.
A tejleadás egy idegi és egy hormonális pályából áll. A szopás, a szakszerû tõgyelõkészítés a fejés ingerére a tõgy bõrében, de elsõsorban a tõgybimbóban lévõ érzõideg-végzõdések ingerületbe jönnek, ezek az ingerületek idegi úton eljutnak a hipotalamuszba, az pedig a hipofizisben megindítja oxitocin leadását, az ott raktározott oxitocin mennyiség vérpályába kerülését. A tejbeáramlás valójában a szopás, a fejés elõtt megkezdõdik már feltételes reflexek hatására. A feltételes reflexek azokból a ingerekbõl alakulnak ki amelyek minden nap hatnak a tehénre (a gondozó hangja, fejõgép zaja, a fejést megelõzõ etetés, felhajtás a fejõházba stb). A tejmedence már a tõgyre közvetlenül ható ingerek elõtt megtelik tejjel. A dinamikus sztereotipek és a ritmikus masszázs hatása alatt a vénás öblök hálózatából álló „tömlõállványzat” telítõdik vérrel. A tejmirigy „merevedõteste” duzzadásig telik vérrel ezáltal megnyílnak a tejelvezetõ utak lehetõvé téve a még az alveoluszokban lévõ tej eljutását a tejmedencéig. Az alveoluszokban lévõ tej, csak az oxitocin hormon hatására ürülhet ki. Az oxitocin hatására a kosársejtek összehúzódnak, az alveoluszokból kipréselik a tejet, emellett tejcsatornácskákat hosszanti irányban körbevevõ simaizmokat összehúzzák, ezáltal a tejcsatornácskákat megrövidítik, kitágítják, így a tej a nagy tejutakba kerül, majd a tejmedencébe. A folyamat csak hormon hatására következhet be. Az oxitocin hatása 7-10 percig tart, ennyi idõ alatt kell kifejni a tehenet. A tejmedencébõl már mechanikus vákuumos úton kinyerhetõ a tej. A szakszerû tõgyelõkészítés feladata, hogy komplex nagyhatású ingert biztosítson az oxitocin mobilizációhoz. A jó tõgyelõkészítés ne tartson egy percnél tovább, mert kevesebb idõ marad az oxitocin kedvezõ hatására. A tõgyelõkészítés magába foglalja az elsõ tejsugarak kifejését, az ingeren kívül, egyúttal ellenõrizzük tõgy egészségügyi állapotát is. A tõgy tisztáságának függvénye, hogy alkalmazunk tõgymosást vagy sem, ha igen csak tõgymeleg vízzel. A tõgymasszázs mint inger vitathatatlan, de nagy létszámú állományok fejése esetén az automatika (stimuláló fejési mód ) átveszi ezt a fejési folyamatot. A tõgymosás esetén a tõgy szárazra törlése egyben inger, egyben a higiénikus fejés feltétele is. Ha a tejmirigy „merevedése alatt” megzavarjuk az állatot (fájdalom, ijedség stb) a tehén „visszatartja” a tejet. A vészreakció szintén idegi úton jut el a központi idegrendszerbe és a válasz hormonális, a tõgy szöveteiben az idegrostok mentén felhalmozott adrenalin a helyszínen azonnal felszabadul és gátolja az oxitocin hatását. Ha a tehenet a fejés ideje alatt zavarják meg, akkor is csökken a tejleadás, mivel az oxitocinszint már csökkenõben van, gyakorlatban ezt „tejvisszaszívásnak” nevezik. Mesterségesen adagolt oxitocinnal minkét esetben a tejleadást meg lehet újra indítani. A jó fejõ a „környezetébõl” származó dühét nem a teheneken vezeti le, hanem kellemes környezetet és ingereket biztosít tehenei számára, hogy kellemes „emlékkel” várja a következõ fejést.
A szerzõnél a felhasznált irodalom rendelkezésre áll.