MENÜ

A rozmaring (Rosmarinus officinalis) és az orvosi zsálya (Salvia officinalis) termesztése

Oldalszám:
2013.02.19.
Mindkét faj az ajakosvirágúak (Lamiaceae) családba tartozó évelõ félcserje. Mediterrán eredetû szárazságtûrõ és melegigényes fajok, a meszes talajokat kedvelik. A rozmaring hazánkban fagyérzékeny, ezért csak védett, meleg fekvésben telel át. Levelük (Rosmarini folium, Salviae folium) és az abból nyert illóolaj (Aetheroleum rosmarini, Aetheroleum salviae) szolgál drogként. A levelükben felhalmozódó 1,0-2,5% illóolaj mellett egyre nagyobb jelentõséggel bírnak a cseranyagok (6,0-8,0%) és egyes fenoloidok. Gyulladáscsökkentõ, antibakteriális és antioxidáns hatással rendelkeznek. A rozmaring emellett fûszerként, reumatikus és idegfájdalmat csökkentõ készítmények alkotójaként, a zsálya drogja pedig izzadásgátló és összehúzó hatása miatt is keresett.
A rozmaring hazai, fagytoleráns fajtája a ’Harmat’, az orvosi zsályának csak külföldi fajtája ismert. A területkiválasztásnál figyelembe kell venni, hogy az állományok 4-6 évig maradnak egy helyen, emiatt 20-30 t/ha szerves trágya kijuttatása is javasolt. A rozmaring fagyérzékenysége miatt csak kis léptékben termeszthetõ. Legeredményesebb szaporításmódja a félfás dugványozás, melyre március végén-április elején kerül sor. A legalább négy ízközû, átlagosan 10-12 cm hosszú dugványok elõállítására a hajtáscsúcsok és az 5 mm-nél vastagabb, már fás hajtások nem alkalmasak. A dugványokat 10x5 cm-enként átlyuggatott fekete fóliával takart szabadágyba dugványozzák. A gyökeresedés ideje alatt az öntözésrõl és az árnyékolásról gondoskodni kell. A jobb elágazódás érdekében a gyökeres dugványokat kétszer visszacsípik, fagymentes helyen becserepezve átteleltetik, majd a következõ év májusában kiültetik állandó helyükre, 100x40-50 cm-es tenyészterületre. Legfontosabb ápolási munkája a mechanikai gyomirtás. A hajtásvégeket a telepítés évében egyszer, a további években kétszer -tavasszal és nyár végén- a fás részek felett vágják. A levágott hajtásokat vagy frissen lepárolják, vagy levéldrog-nyerés céljából szellõs helyen megszárítják, majd a leveleket lemorzsolják. A második évtõl a várható levéldrog-hozam 1,5-2,0 t/ha, az illóolaj-hozam pedig 10-15 kg/ha. Az orvosi zsálya magról, szabadágyi palántaneveléssel szaporítható, melyhez a magvetés április-májusban, jól elõkészített talajba, 20-25 cm-es sortávolságra történik. A vetés elõtt két héttel 1,5 kg/ha Afalon gyomirtószer kijuttatása javasolt. A vetõmag-szükséglet 3-4 g/m2. Egy hektár palánta-szükségletét 300-400 m2-en lehet elõállítani. A töveket begyökeresedés után a jobb elágazódás érdekében 8-10 cm-re visszavágják. A palánták szeptemberre elérik a 15-20 cm-es nagyságot és palántázógéppel, 60-70x30-40 cm-es tenyészterületre kiültethetõk. A kiültetés elõtt két héttel és a második-harmadik év tavaszán kihajtás elõtt területet vegyszeresen gyomirtják Afalonnal (1,5-2,0 kg/ha) vagy Merkazinnal (2,5-3,0 kg/ha). Az egyszikû gyomok ellen hatékony a Fusilade S (1,8-2,5 l/ha). A betakarításra a kiültetés utáni évben egyszer, a további években általánban kétszer kerülhet sor. Fontos, hogy mindig a fásodott részek feletti vágást alkalmazzunk. Az elsõ vágás ideje május vége-június eleje, a másodiké pedig akkor van, amikor az új hajtások elérték a 25-30 cm-es nagyságot. A friss alapanyagból történõ illóolaj-nyerésre csak a teljes virágzásban levõ állomány alkalmas. Az illóolaj-hozam 8-10 kg/ha. A levéldrog elõállításakor a levágott hajtásokat max. 40 oC-on szárítják, majd a leveleket lefosztják. A levéldrog-hozam az elsõ évben 0,25-0,40 t/ha, a további években pedig 0,8-1,0 t/ha.
Pluhár Zsuzsanna