MENÜ

Másodvetések a szántóföldi növénytermesztésben I.

Oldalszám: 23
2013.11.13.

A másodvetés a kettõstermesztés egyik módja, amikor egy gazdasági éven belül a két fõnövény közé (pl. õszi búza és cukorrépa, vagy borsó és olajlen közé) beiktatunk viszonylag rövid tenyészidejû kultúrát.
A másodvetéseket mind az elmélet, mind pedig a gyakorlat fokozottan kockázatos termesztési módként tartja nyilván. A XX. században sokszor túlhajszolt, túlértékelt, de nem egyszer lebecsült módja volt a növénytermesztésnek, mivel a sikerek és a kudarcok ugyancsak váltogatták egymást. Volt olyan idõszak, amikor úgy vélték, hogy a közel 5 millió hektár szántóterületünk 10 %-án is megvalósítható, de voltak évek, amelyekben a statisztikák csak 15 ezer hektár másodvetést regisztráltak.

A másodvetések létjogosultságáról, mértékükrõl véleményt nyilvánítani, tanácsot adni csak az ökológiai feltételek és a növények biológiai sajátosságai, valamint a megvalósítás helyén rendelkezésre álló agrokemotechnika, ökonómiai pozíció együttes mérlegelésével lehet. Persze kivételek mindig vannak. A növénytermesztésben sajnos számolni kell ökológiai katasztrófákkal is (árvíz, belvíz, tavaszi fagykár, kártevõ gradáció). Ilyen esetekben mindenképpen kárenyhítés szükséges és ezt a másodvetések agrotechnikájának ismeretében érhetjük el.
Nézzük meg tehát, milyen mozgatórugói vannak a másodvetéseknek, mely ismeretek szükségesek ahhoz, hogy több legyen a siker, mint a kudarc. Mivel a sikeres másodnövény termesztéssel növekszik az egy gazdasági évben elõállított produktum, ezért a terület kihasználás, annak intenzifikálása javul. A másodnövények fõ vegetációs periódusában a IV-X. hó között a hõ- és fényviszonyok rendkívül kedvezõek. A másodnövények termesztésével javul a gazdaság mûszaki kapacitásának kihasználtsága.
A másodnövények termesztésével hozzájárulunk az „értékmegõrzõ gazdálkodási stratégiák” (Sustainable Agriculture) célkitûzéseinek megvalósításához és a biodiverzitás megõrzéséhez. Mivel a másodvetésre alkalmas növények száma több tucat, ezért találunk közöttük áru-, takarmány- és zöldtrágyázásra egyaránt alkalmasakat.
A felsorolt elõnyök után nézzük meg, hogy milyen problémákat vet fel a kettõstermesztésnek ez a módja, mire intenek az elmúlt század kudarcai. A másodnövények termesztése jelentõs forrásigényû, kapacitás-, forgóeszköz lekötéssel jár. Nálunk a VI-VIII. hónapok közötti idõszak, az esetek többségében száraz.
A másodvetésû növények nagyobb arányú termesztésének gátat szabhat az õszi vetésû fõnövények elõvetemény igényének kielégítése. A sokféle másodvetésre alkalmas faj szélesebb körû ismereteket igényel a növénytermesztõtõl. A katasztrófa helyzeteket leszámítva a másodvetések létesítésére legkevesebb egyéves „elõregondolkodást” igényel (elhatározás - döntéselõkészítés- felkészülés). Ugyanazon faj produktuma másodvetésben kisebb, mint fõvetésben.
A másodvetésben termesztett növények esetében jelentõsége van gyomirtás megoldásának. A fõ növények betakarítását követõ talajmunkákkal kedvezõ feltételeket biztosítunk az elfekvõ gyommagvak kicsírázásához. Számolni kell a fogyatékos betakarítást követõ árvakeléssel is. A másodvetésként elvetett kultúrnövényeknek így - életrevalóságuk miatt - versenytársai lehetnek a nemkívánatos egy- és kétszikû növények. Figyelemmel a gyomviszonyokra, az elõveteményre, a másodvetésbe vont növényre, a csapadékviszonyok alakulására és az esetlegesen alkalmazott öntözésre, meg kell tervezni a gyomirtást a gazdaságosan és hatékonyan alkalmazható gyomirtó szerekkel.
A talajban élõ, polifág táplálkozású rovarok lárváinak (drótférgek, pajorok) kártételére ebben az idõszakban (június, július) csak akkor kell számítani, ha csapadékos az idõjárás. Ilyen esetben táplálék lehet a felpuhult vetõmag és a csíranövény. Ugyanezt a helyzetet eredményezheti az intenzív öntözés is. Kiszáradt talajokban a talajlakó kártevõk nem veszélyeztetnek, mert kényszerûségbõl - a kiszáradás elkerülése végett - a mélyebb nyirkos talajrétegekbe menekülnek. Kedvezõ ökológiai feltételek között felvételezéssel (térfogati kvadrátmódszer) kell meggyõzõdni a kártevõk egyedsûrûségérõl. Szükség esetén ajánlatos a talajfertõtlenítés elvégzése.
A mezei pocok gradációja esetén elõfordulhat, hogy - túlszaporodás következtében - a depresszor területek növényzetét is táplálékforrásként veszik igénybe a populáció egyedei. Ebben az esetben ajánlható a pockok elleni védekezés elvégzése, az engedélyezett készítmények igénybevételével.
Az energiaátadás-átvétel rendszerében az egyes kultúrnövényekhez más és más kórokozó és kártevõ szervek kapcsolódnak. Az érintett fajok tárgyalására ezért a tápnövényhez kapcsoltan kerül sor. A másodvetések utcájának napos és árnyékos oldalait bejárva, mely területekre és milyen feltételek megléte esetén javasolható megvalósításuk?
Ahol az éves csapadék rendszeresen meghaladja a 600 mm-t és ebbõl az V-VIII. hónapok között 300 mm-nél többre számíthatunk, ahol a gazdaság részben vagy a teljes területe öntözhetõ, ahol a talaj szerves-anyag készlete, a talajvédelem indokolja, ahol biztosítottak a szakmai-, mûszaki- és ökonómiai feltételek.
A másodvetések sikere nagymértékben függ a fõnövény lekerülésének idejétõl. Korai, májusi másodvetésben sokkal szabadabban választhatjuk meg a termesztendõ fajt, annak hasznosítási módját, mint pl. a júliusi tarlóvetések esetében.
A másodvetések általános kérdései után a következõ számokban megismertetjük olvasóinkat a fontosabb növényfajok beillesztésével, termesztéstechnológiájuk fõbb szempontjaival, a hasznosítás lehetõségeivel.
Késmárki I. - Kuroli G.