MENÜ

Javítsuk a nyerstej minõségét

Oldalszám:
2013.02.19.
Fejési technológia szerepe

A kutatók véleménye:
Osteras (1992) kalkulációja szerint az állomány tõgyegészségügyi gondjait 16-45 %-ban a gépi fejéssel és a fejéstechnológiával kapcsolatos tényezõk okozzák. A témával foglalkozók többsége a tõgy jó elõkészítését fontosnak ítéli, - a tõgyek tisztaságától függõen -, azonban törekedni kell a száraz elõkészítésre, amely elsõsorban a tõgybimbókra és azok közvetlen környezetére terjedjen ki (Facsar, 1980, Takátsy, 1991). Terjedõben van a fejés elõtti bimbófertõtlenítés, elsõsorban az un. "környezeti baktériumok" fejés elõtti elpusztítása érdekében (Kemp, 1993). Az elsõ tejsugarak kifejését, a források többsége fontosnak tartja (Achler és Haschka, 1986; Bíró, 1994). A mûveletet tiszta kézzel végezzük, különben a kézérintéssel átvisszük a tõgypatogéneket, az eddig fertõzésmentes tõgyekre, tõgynegyedekre.
A gépi utófejést a szakemberek többsége ma már ellenzi, egyrészt mert az állat hozzászokik az utófejéshez, és késõbb utófejés nélkül nem adja le a tejet. Másrészt az utófejés növeli a fejési idõt, így a fejõgép hosszabb ideig veszi igénybe a bimbókat, a kelyhek meghúzásakor pedig jelentõs mennyiségû un. "fals" levegõ szívódhat a fejõkelyhekbe (Hamann, 1987; Bak és Tóth, 1992; Glough, 1964).

A fejést követõ bimbófertõtlenítés meghatározó jelentõségû a tõgygyulladás megelõzésében, mivel hatásaként csökkent a tõgypatogén csírák száma a bimbók felületén és ezáltal az új fertõzési arány is csökken (Horváth, 1990; Kemp, 1993; Bíró, 1994).

Galton et. al., 1989; mastitis megelõzése érdekében javasolja a) a jó tõgymasszázst, b) a hatékony tõgytisztítást, c) a próbacsészék használatát, d) a fejõkelyhek azonnali levételét, amint a tejfolyás 0,2 kg/percre csökken, e) a fejés után a tõgybimbók fertõtlenítését hatásos fertõtlenítõ oldatba mártással.

A tõgyfertõzések terjedésénél a fertõzött tõgynegyedbõl származó tej, a bõrelváltozásokból eredõ váladék igen jelentõs forrás. A fertõzésátvitel csökkentésének megakadályozására a közös tõgytörlõ ruhák helyett az egyszeri használatra gyártott tõgytörlõ papírt ajánlják, vagy a törlõruhák, tehenenkénti, minden fejés utáni kifõzését. A fejõ kezének fertõtlenítése nehéz. A fertõtlenítõ oldatba mártott kézrõl, törléses módszerrel, a mintán 95 %-ban mutattak ki staphylococcusokat. Ezért ajánlják, hogy a fejõ gumikesztyût viseljen.



Gyakorlati szempontok:



Célszerû arra törekednünk, hogy a tehén tõgyét ne fejés elõtt próbáljuk megtisztítani a szennyezõdéstõl, hanem a fejések közötti idõben teremtsünk a tehenek számára száraz tiszta környezetet.

Ügyeljünk a pihenõbokszok tisztaságára, az almozásra, az istállók, a karámok, a legelõk és a felhajtóutak állapotára, tisztaságára. A tehenek körüli tisztaság (és száraz környezet) hozzájárul a jobb minõségû tej elõállításához, csökkenti a tõgygyulladás veszélyét és megkönnyíti, lerövidíti a tõgyelõkészítési munkát.

A jó tõgyelõkészítés elõsegíti a tejleadást és csökkenti a tõgyfelületen a baktériumok számát. A jó tõgyelõkészítés eredményeként tiszta, száraz és feszes lesz a tõgybimbó.

Ha a bimbó fölötti tõgyfelület nedves marad, fejés közben baktériumokkal szennyezett víz folyik a fejõgumi szájnyílásához, majd a vákuum hatására a fejõgumiba, ami rontja a tej minõségét és növeli a tõgygyulladás kockázatát. A tõgy felülete könnyen megszárad, könnyebben szárazra törölhetõ, ha csak a bimbókat nedvesítjük.

nem higiénikus, ha a bimbók felületét csupán a levegõ szárítja meg. Ilyenkor ugyanis a szennyezõdés (baktériumok) nagyobb része a bimbófelületen marad.

Az egyedi papír tõgytörlõk használata a fertõzéstovábbítás mérséklése szempontjából ajánlatos.

A tõgybimbó felületének papírtörölközõvel legalább 10 másodpercig való törlése (szárítása) a bimbókon lévõ baktériumok számát a felére csökkenti, de a törlés a tejminõség szempontjából is eredményes. A tökéletes eredményt a jól elvégzett bimbótisztítás és - szárítás együttesen adja. Fertõtlenítõszeres tõgyelõkészítést soha ne abban a tudatban használjuk, hogy az a tõgybimbó felületén lévõ összes mikroorganizmust eltávolítja. A tõgyelõkészítéshez használt fertõtlenítõszereknek csekély szerepük van a bimbófelület csíraszámának csökkentésében.

Egymenetes lehet a tõgyelõkészítés (tisztítás, fertõtlenítés, szárítás) fertõtlenítõszerrel és alkohollal átitatott egyszer használható papírkendõvel. A kendõ kissé durva anyaga segíti a mechanikai tõgyelõkészítõ hatást, a benne található vegyi anyag a baktericidhatást, az alkohol a gyors leszáradást. Az alkoholos kendõ a fejést végzõ dolgozó kezét is fertõtleníti, csökkentve a fertõzéstovábbítás lehetõségét.



Hatékony fejés utáni bimbófürösztéssel az új fertõzések aránya akár 50 %-kal is csökkenthetõ.

A nagy szomatikus sejtszámú teheneket a fejõházban utolsó csoportban ajánlatos fejni. Hatékony higiéniai eljárások alkalmazása esetén a potenciálisan fertõzõ tehenek elkülönítése kevésbé fontos. Ezzel szemben a S. aureus és a Strep. agalactiae fertõzött tehenek elkülönítése (mikrobiológiai vizsgálat után) fontos része lehet a tehenészet tõgygyulladás-kontroll programjának.



A fejés alapmûveletei



A tehenek fejésre való elõkészítése nagyon fontos munkafolyamat, mivel helyes vagy helytelen elvégzése a következõ munkamûveletek sikerére is hatással van. A fejésre jól elõkészített tõgybõl gyorsabb a tejleadás, kevesebb a visszatartott tej, a tehén fejés közben jobban „együttmûködik”. A tejleadás a különbözõ ingerek által kiválasztódó oxitocin hormon hatására indul meg. A kötött tartásnál - standfejés esetén - a vákuumszivattyú beindítása már ingert jelent, majd az edények, berendezések zöreje, a fejõköpeny megpillantása és általában a készülõdéssel kapcsolatos tevékenységek ezt tovább fokozzák.

Ezeket ún. elõzetes ingereknek nevezzük, amelyeket a közvetlen ingerek követnek, (pl. tõgytörlés, masszázs, az elsõ tejsugarak kifejése).

A kötetlen tartásban az elõzetes ingerek másképpen jelentkeznek. A mindennap azonos idõbeni fejés, valamint a nagy termelés következményeként az állatok „érzik” a fejés kezdetét, a bejárat körül csoportosulnak, „egyesek” kezdik a tejet „folytatni”. Utána felhajtás következik, majd hosszabb-rövidebb ideig tartó álldogálás az elõvárakozóban.

A tõgy elõkészítésekor végzett tõgytisztítás és a törlés elhagyása sok problémát okozhat. A tõgytisztítást két ok indokolja. egyrészt a tisztaság, másrészt az ingerkeltés. A megfelelõ tõgytisztaság biztosítása már a termelõistállóban kezdõdik a rendeltetésszerûen kialakított fekvõhellyel és almozással. A fejõházban a túlságosan szennyezett tõggyel sokat kell foglalkozni, ami komoly idõveszteséget okoz, továbbá a korlátozott idejû ingerhatás miatt is káros.

A kötetlen pihenõbokszos istálló egyik nagy elõnye a tiszta tõgy. De ez nemcsak a fejésben jelent elõnyt, hanem fontos tényezõje a tõgygyulladások elleni védekezésnek is.

A nedves tõgyet fejés elõtt minden esetben meg kell törölni. Esõs idõben az állat testérõl a víz egy része a tõgy felé csorog a fejés közben a kehelygumik peremén összegyûlik. Ez ún. gyûrût képez, ami mikrobákban nagyon gazdag. A fejés közben a tõgy és a tõgybimbók veszítenek feszességükbõl, így az esetleg kórokozókban is gazdag vízgyûrû nagy része bekerül a fejõkelyhekbe. Ez egyrészt a tej fizikai és mikrobiológiai tisztaságát veszélyezteti, másrészt tõgygyulladások elõidézõje is lehet. További hátrányt jelent, hogy a nedves tõgybimbóról a fejõkehely lecsúszik, ami megnehezíti a dolgozó munkáját, aki gyakran elveszti türelmét, a tehenek ráléphetnek és kárt okozhatnak a berendezésben, szennyezõdés kerül a tejbe. Ezek a szempontok vonatkoznak arra az esetre is, ha tõgymosást végzünk, de a tõgytörlést elhanyagoljuk.

Az elõkészítés egyik fontos része a tõgytörléssel egybekötött masszázs. Ezt a mûveletet költségkímélés céljából gyakran elhanyagolják. Külföldön, de ma már hazánkban is, a nagy tejtermelõ telepeken mindenütt alkalmaznak tõgytörlést erre a célra gyártott papírtörlõkkel. Ma már a tõgy mosásához praktikus vödrök, papírból, illetve textíliából készült tõgykendõk, tõgymosó szórófejek és egyéb berendezések is rendelkezésre állnak.

Általában az a tapasztalat, hogy a sáros, piszkos tõgyet fejés elõtt meg kell mosni, a nedves tõgyet (mosás nélküli fejés esetén is) mindig szárazra kell törölni. A tõgyet, tõgyhigiéniai szempontból, egyszer használatos papírtörlõvel töröljük.

A tõgymosáshoz használt melegvíz elõállítása jelentõs energiát igényel, továbbá kb. 5 l/víz/nap/tehén mennyiségû szennyvíz is képzõdik, amelynek eltávolításához jelentõs energia, munkabér, stb. szükséges. Ez éves viszonylatban jelentõs összeget tesz ki.

A vizsgálatok szerint az elõfertõtlenítéses tõgyelõkészítéssel a tõgybimbók baktériumszegénnyé tehetõk. Nagyon kell ügyelni arra, hogy megfelelõ minõségû és csak az OÉTI által engedélyezett szereket alkalmazzunk, továbbá, hogy a tõgytörlés minden esetben szakszerû legyen, nehogy a szer a tejben tejidegen gátlóanyagként jelenjen meg.

A tõgy törlése, illetve az így végzett masszázs után rögtön ki kell fejni az elsõ tejsugarakat, amelyeket érzékszervileg meg kell vizsgálni. Ennek a mûveletnek három szempontból van jelentõsége:

-a mikrobákban rendkívül gazdag elsõ tejsugarak nem kerülnek a késõbb fejt tejbe,

- kiváltjuk a tejleadás végsõ ingereit,

- a vizsgálatból fontos információkat nyerhetünk.



Az elsõ tejsugarakat legjobb próbacsészébe fejni, amely lehet fekete, festett aljzatú, vagy sûrû szövésû hálóval fedett. Mindkettõ arra szolgál, hogy a tejben esetleg kicsapódó pelyheket, nyálkát vagy egyéb elváltozásokat könnyebben észre lehessen venni vagy tanulmányozni. A próbacsészének fõleg a kötött tartásban van nagy jelentõsége. Az alomra fejt tejsugarakban lévõ mikrobák kitûnõ táptalajra lelnek az alomban, ahol elszaporodva tõgygyulladások állandó fenntartóivá válhatnak. Az elsõ tejsugarak külön fejése ma már a fejõgéppel is megoldható. A tej elektromos fizetõképességének mérésébõl levonható következtetések gyakran biztos támpontot nyújtanak a tõgybetegségek felszámolására.

A fejést befejezõ munkamûvelet utolsó csoportja a tõgyfertõtlenítés. Ma már sokféle kézi és gépi (pl. vákuummal mûködtetett) tõgyfertõtlenítõ berendezés áll rendelkezésre. A mártásos bimbófürösztéses és a spray megoldásig a gyakorlatban minden megtalálható. Ugyanez mondható el a tõgyfertõtlenítõ szerekrõl is. Érdemes megemlíteni a légytaszítókkal kombinált szereket, amelyek használata elsõsorban a nyári hónapokban javasolt, mivel a különbözõ bogarak nem zavarják az állatokat.

A fejés befejezése után a tõgybimbó záróizma 20-30 percig még nem záródik tökéletesen, ezért a tõgygyulladás veszélye a fertõtlenítés ellenére is fokozottan fennáll. Bár az állat a fejés után fáradt, szeretne lepihenni, ennek ellenére célszerû jó minõségû takarmánnyal (esetleg abrakkal) ellátni, hogy az azonnali lefekvést elkerüljük.





Dr. Bak János

FVM Mûszaki Intézet