MENÜ

Növényvédelem

Szakfolyóirat > 2002/11 > Növényvédelem

Gyümölcstermõ növények téli ápolása, vadriasztás

A fagy hatásai Gyümölcstermesztésünk egyik legsúlyosabb problémája a téli és késõ tavaszi fagyokkal, illetve fagykárokkal kapcsolatos. Biológiai okokból meg kell különböztetnünk a téli fagykárokat és a velük kapcsolatos fagy- és télállóságot a már vegetációs idõben elõforduló, késõ tavaszi és kora õszi fagykároktól, valamint számításba kell venni, hogy legtöbb gyümölcsfajunk kifejezetten igényli a téli fagyokat, tehát az úgynevezett fagyhatást: a jarovizációt. A téli fagyok mértékével szemben egyes gyümölcsfajok (pl. szilva, alma) meglehetõsen nagy rezisztenciát mutatnak, mások viszont jóval kisebbet (mandula, õszibarack, dió). A fajok és a fajták között a termelés kockázata ennek arányában különbözõ. A fagy károsító hatása alapvetõen vízelvonást jelent, hiszen a biokémiai reakciók többsége a plazmakolloidok vízburkában zajlik. Ha a fagyás következtében ez a vízburok kifagy, a kolloidrendszer megszûnik, végül az adott szövet elhal. A fagy károsító hatása akkor a legnagyobb, ha a növényt hirtelen éri. Abban az esetben, ha a lehûlés fokozatosan következik be, valójában elõnyös folyamatról beszélhetünk, hiszen a fagyellenállóságot növelõ szénhidrátváltozások idõben lezajlanak. A lehûlés mértéke természetesen nem közömbös, hiszen tartósan - 15 °C fok alatti értékek kivétel nélkül kisebb, nagyobb fagykárosodást okozhatnak az egyes gyümölcsfajoknál. A gyümölcsfák felkészülése a téli fagyokra fokozatos. A legnagyobb fagyállóság normális körülmények között a tél második felére (január közepe - február közepe tájára) alakul ki.

Szakfolyóirat > 2002/11 > Növényvédelem

Kertészetei kultúrák növényegészségügyi helyzetének alakulása 2002-ben

Az országosan legnagyobb területen termesztett gyümölcsfélét, az almát az idén is számos kártevõ és kórokozó veszélyeztette változó mértékben. Az alma legjelentõsebb rovarkártevõjének, az almamolynak a rajzása április végén megkezdõdött, és ettõl fogva - ugyan változó intenzitással - gyakorlatilag majdnem folyamatos volt õszig. Országosan az ültetvények 38%-án gyenge, 26%-án közepes és 10%-án erõs kártétel alakult ki a tenyészidõ végére. Különösen nagy gondot okozott a kártevõ Bács, Pest, Jász-Nagykun-Szolnok és Szabolcs-Szatmár megyékben. Az almán károsító levéltetû fajok már április elsõ felében a fakadást követõen megkezdték a kártételüket. Az országos termõterület 36%-án gyenge, 23%-án közepes és 5%-án erõs kártétel alakult ki június végére. Számottevõ volt a fertõzött területek aránya Bács, Csongrád Somogy és Szabolcs megyékben. A nyári száraz, meleg idõjárás következtében jelentõs területeken felszaporodtak a takácsatkák, és az ültetvények 26%-án közepes és 11%-án erõs fertõzöttség alakult ki augusztus végére.