MENÜ

Húshasznú tehenek és borjak takarmányozása

Oldalszám:
2013.02.19.
A szükséglet összetevõi és alakulása
A húshasznú tehenek táplálóanyag szükséglete a tejtermelõ tehenekéhez viszonyítva meglehetõsen szerény, minthogy termelésük is jóval kisebb. A szükségletet kitevõ legnagyobb tétel az életfenntartás igénye, ami a testsúlytól függõen változik. A tejtermelés szükséglete a húshasznú állományok esetében összességében jóval kevesebb, mint az életfenntartásé. Ennek alakulását a fajta, a laktáció állapota, a tehenek életkora és még számos egyéb tényezõ befolyásolja.
A vehemnevelés táplálóanyag igénye a vemhesség hetedik hónapjáig csekély. Külön szükséglettel csak a borjazást megelozo két hónapban számolunk.
A vemhes üszok és elsoborjas tehenek saját testállományuk gyarapítására, a növekedésre az elobbieken felül külön táplálóanyagot igényelnek.
A tehenek életfenntartó szükséglete egész évben folyamatosan, amíg az említett többi tétel csak bizonyos idoszakban jelentkezik. Ebbol adódóan a táplálóanyag igény az év folyamán sajátos tendenciájú.
Megfigyelheto, hogy a szükséglet a borjazás utáni idoszakban a legnagyobb, amikor a tehenek szoptatnak és újravemhesítik azokat. Ezt követoen az igény mérsékelten csökkeno a borjak választásáig, majd hirtelen leszáll életfenntartás körüli szintre. Késobb a vemhesség folyamán fokozatosan, majd az ellés után hirtelen emelkedik.
A szükséglet vázolt tendenciájából következik, hogy a mi viszonyaink között a húshasznú tehenek takarmányozása tél végi, tavaszi elletés esetén a legolcsóbb. Ilyenkor a legnagyobb táplálóanyag szükségletet jelento idoszak foként a kevésbé költséges legeltetésre alapozható, télen pedig, amikor a takarmányozás drágább, az alacsonyabb szükségletbol adódóan kisebb az igény a takarmányok iránt.

Szárazanyag-felvétel
A húshasznú tehenek napi szárazanyag-felvétele - 500 kg élosúlyú állatok esetében - a vemhesség középso harmadában 9 kg, a vemhesség utolsó harmadában és a szoptatási idoszakban 10 kg körül alakul.
Az említett, illetve a táblázatban szereplo értékek azonban csak irányszámoknak tekinthetok, minthogy az állatok takarmányfelvételét számos tényezo befolyásolja. A legfontosabbak: az állat energiaigénye, a bendokapacitás, a takarmányok teriméje, emészthetosége, a fehérjeellátás, takarmánykiegészítok etetése, klimatikus tényezok, az állat szaporodásbiológiai állapota stb.
Legelon tartott húsmarhák takarmányfelvételét a növényzet mennyisége és minosége döntoen meghatározza. Jelentosen csökken a szárazanyag-felvétel, ha a legelo minosége gyenge, vagy a hozam kicsi. A legelo állapotára az említettek miatt mindig tekintettel kell lennünk. Az osgyepen, annak minoségétol függoen, a legelo tehenek szárazanyag-felvétele az élosúlyuk 1-3 %-a között változik.
Bizonyos takarmánykiegészítok etetése esetén növekszik a takarmányfogyasztás, amíg más takarmánykiegészítok csökkentik az állat felvételét. A takarmányok fehérjetartalma ugyancsak hatással van a takarmányfelvételre. Alacsony fehérjetartalmú takarmányok felvételét pl. fokozhatjuk azáltal, ha kis mennyiségu, magasabb fehérjetartalmú kiegészíto takarmányt etetünk.
Megfigyelték azt is, hogy téli idoszakban az erosebb lehuléssel járó periódusok és a havazások csökkentik a takarmányfelvételt. Tekintve, hogy az állat életfenntartó szükséglete pedig növekszik, a testsúly-csökkenés elkerülése érdekében jobb minoségu takarmányokat célszeru etetni. Csökkentoleg hat továbbá a szárazanyag-felvételre a magas homérséklet is.
Vemhes tehenek az elléshez közeledve 10-20%-kal kevesebb takarmányt fogyasztanak, mint a vemhesség közepén. Ilyenkor is jobb minoségu takarmányok etetésével lehet ellensúlyozni a kisebb mértéku takarmányfelvételt. A túlzott takarmányellátást azonban a nehézellések elkerülése, mérséklése érdekében mindenképpen kerülni kell. Az ellés utáni idoszakban viszont a takarmányfogyasztás gyors növekedése figyelheto meg.
A szárazanyag-felvétel ingadozása az említett tényezok hatására jelentos. A vonatkozó vizsgálatok szoptató tehenek esetében napi 4,5-14,5 kg közötti szárazanyag-felvételrol számolnak be. Más vizsgálatokban a tavasszal borjazott szoptató, és az osszel borjazó vemhes tehenek szárazanyag-felvétele nyári legeltetés idején az élosúly 3, illetve 2,8%-át tette ki.
Az esetek többségében azt tapasztalták, hogy azonos biológiai állapotú húshasznú tehenek takarmányfogyasztását leginkább a takarmányok minosége befolyásolja. Például szoptató aberdeen angus tehenek jó minoségu nádképu csenkesz (Festuca arundinacea) legelon átlagosan 10,5 kg, gyengébb minoségu legelon pedig 8,8 kg szárazanyagot fogyasztottak. Az átlagos szárazanyag-felvételt néhány takarmány esetében az 1. táblázat tartalmazza.

1. táblázat

Átlagos szárazanyag-felvétel néhány takarmányból
(Szentmihályi nyomán)

600 kg-os tehén napi szárazanyag-felvétele,
kg

A takarmány

gyenge

 

minõségû takarmányból

Kukoricacsalamádé-szilázs

4

7

Silókukorica-szilázs

7

12

Kukoricaszár-szilázs

6

10

Kukoricaszár (száraz)

5

7

Takarmányszalma

4

6

Levelesrépafej-szilázs

3

6

Rétiszéna

6

11


A tejtermelés függvényében vizsgálva a húshasznú tehenek takarmányfelvételét, azt tapasztalták, hogy növekvo napi tejtermelés esetében a szárazanyag-felvétel is növekedett. Öntözött hegyi legelon 3,5; 4,4 és 6,0 kg tejtermelés esetén a napi szárazanyag-felvétel az elobbi sorrendben 10,4; 12,0; 14,7 kg volt.
Az említettek miatt a húshasznosítású tehenek szárazanyag-felvételét rendkívül nehéz pontosan meghatározni. A megadott irányszámok mellett mindig célszeru tekintettel lenni a takarmányfelvételt módosító, említett tényezok hatására.

Energiaszükséglet - energiaellátás
Az energiaszükséglet biztosítása a megfelelo kondíció és a termelés szempontjából egyaránt fontos. A nem szoptató tehenek a vemhesség középso harmadában 500 kg élosúlyra vetítve napi 35,4 MJ, a vemhesség utolsó harmadában pedig 44,4 MJ nettó energiát (NEm) igényelnek. A szoptató tehenek részére napi 5 kg tejtermelés esetén 51,1 MJ, 10 kg tejtermelés esetén pedig 68 MJ-t számolunk. Elsoborjas tehenek súlygyarapodásra napi 3,2-4,3 MJ NEg-t igényelnek. Az energiaigény nagymértékben függ az állat kondíciójától is. Erre minden esetben tekintettel kell lennünk, különösen a vemhesség idején, a borjazás után és a téli, tél végi idoszakban, ha a kondíció javításra szorul.
Hiányos energia-, és ezzel párosuló hiányos fehérjeellátás a vemhesség idején, különösen annak utolsó harmadában azt eredményezi, hogy kicsi, gyenge, nem megfelelo ellenálló-képességu borjak születnek, amelyek között nagyobb arányú az elhullás. Ilyen esetben a kolosztrum összetétele sem lesz megfelelo.
A kívánatosnál magasabb szintu energiaellátás, amellett, hogy költségesebb, bizonyos mértéku növekedést eredményez a borjak születési súlyában, s megnöveli az ellési nehézségek arányát.
Egy kísérlet eredménye szerint a borjazás elott 3,24; 3,99 és 4,16 kg TDN/nap (TDN = összes emésztheto táplálóanyag) energiaszinten takarmányozott húshasznú tehenek esetében a nehézellési pontszám (1-tol 4-ig terjedo pontrendszerben) az elobbi sorrendben 1,09; 1,23 és 1,75 értéku volt. Egy másik kísérletben, ahol kis, közepes és nagy energiaszintu volt a takarmányozás, az elléskor segítségre szoruló tehenek aránya 38%, 50%, illetve 65% volt. A születési súly növekedésére utalnak azok a vizsgálati eredmények, amelyek tavasszal borjazó tehenek vemhessége alatt a téli 140 napos idoszakban eltéro energiaszintu takarmányozás során születtek. (2. táblázat)

2. táblázat

A tehenek téli takarmányozásának hatása a borjak születési súlyára
(Clanton és mtsai nyomán)

Megnevezés

140 napos téli takarmányozási szint

 

Alacsony

Mérsékelt

Közepes

Magas

A tehenek téli
élõsúlyváltozása, kg

-4,5

+9,1

+27,7

+52,7

Borjak születési súlya, kg

27,9

29,3

29,5

31,4

A borjak választási súlya
180 napos korban, kg

133,6

147,3

140,0

132,7


A táblázatban szereplo adatok egyértelmuen mutatják, hogy az energiaszint emelése a vemhesség utolsó harmadában határozottan növeli a borjak születési súlyát, de bizonyos fok után a választási eredményt nem javítja.
Érdekes összefüggésre utalnak az USA-ban, az Oklahomai Állami Egyetemen lefolytatott, 8 éves tartamkísérleti eredmények (3. táblázat).

3. táblázat

Téli takarmányozás hatása a legelõn tartott húshasznú tehenek teljesítményére
(Ludwig és mtsai nyomán)

 

Téli takarmányozási szint

 

Alacsony

Mérsékelt

Közepes

Magas

Nagyon magas

Tehénlétszám a kísérlet kezdetén

30

30

30

30

30

A hetedik borjazás után is termelésben
maradt tehenek aránya, %

83

87

80

40

37

A borjak átlagos születési súlya, kg

34

35

36

35

34

A kísérleti csoportok összes vál.borjú
produkciója 8 év alatt, kg

31545

36020

33391

16763

15178


A tartamkísérlet eredményei azt mutatják, hogy mind a szükségletnél alacsonyabb, mind a magasabb szintu energiaellátás kedvezotlenül befolyásolja a húshasznú tehenek hasznos élettartamát és életteljesítményét. A túl boséges ellátás a vemhesség alatt kifejezetten káros is lehet. Az említettek figyelembevételével optimálisnak tekintheto a folyamatosan mérsékelt energiaellátás, ami egyben a takarmányozási költség kedvezo alakulását is jelenti.
Megfigyelési adatok állnak rendelkezésre arról is, hogy azok a tehenek, amelyek bizonyos faggyútartalékokkal rendelkeznek, a vemhesség középso szakaszában károsodás nélkül veszíthetnek élkosúlyukból akár 10%-ot is, feltéve, ha a vemhesség késobbi szakaszában és az ellés után megfeleloen takarmányozzuk oket. Az igénytelenebb ún. "fagygyúgyujto" típusú tehenek a téli kedvezotlen idojárást, a szerényebb téli takarmányozást jobban elviselik és kondíciójuk kevésbé romlik, mint az igényesebb, kevésbé faggyús teheneké. Vannak olyan tapasztalatok is, hogy a jó kondícióban lévo teheneknél, ha a vemhesség középso szakaszában bizonyos kondícióromlást szenvednek, kevesebb lesz az ellési komplikáció, több tejet termelnek és késobb jobban vemhesülnek, mint az elhízott tehenek.
Ha a kondíció a vemhesség középso harmadában gyenge, akkor mindenképpen úgy kell takarmányozni, hogy a tehén már az elléskor kello tartalékokkal rendelkezzen. Az ekkor megfelelo energiaellátásban részesített tehén jobban tolerálja a szoptatás alatti esetleges hiányos ellátást, mint az alultáplált.
Tavaszi borjazás esetén a tehenek vemhességének középso idoszaka a borjak választási idejére esik. Ilyenkor az állományt a válogató karámrendszeren amúgy is áthajtjuk, és így módunkban áll a szoptatás során leromlott kondíciójú teheneket különválogatni annak érdekében, hogy jobban takarmányozhassuk oket. Hiányos ellátottság esetén a betelelés után kell jól etetni és nem márciusra, áprilisra hagyni a jobb ellátást. A kondíciót tartani ugyanis könnyebb, mint a leromlott kondíciót újra feljavítani.
Több szakember azt javasolja, hogy a megfelelo tenyészkondícióban lévo kifejlett teheneket úgy célszeru takarmányozni, hogy a vemhességük utolsó 3-4 hónapjában testsúlyuk 40-50 kg-mal, azaz csak a magzat súlyával növekedjék.
Borjazás után a szoptatási és termékenyítési idoszakban, ha az energia-, vagy az energia- és a fehérjeellátás hiányos, a tejtermelés nem lesz megfelelo. Az állatok nem ivarzanak idoben és újravemhesülésük jelentosen elhúzódik. Az energiahiány közvetve különbözo táplálóanyagok, különösen a fehérje és a foszfor hiányát is eloidézheti.
A tehénállomány reproduktív teljesítménye szempontjából az energiaszegény takarmányozás a borjazás utáni idoszakban sokkal kritikusabb, mint a vemhesség idején. Számos gyakorlati megfigyelés és kísérleti eredmény igazolja, hogy az energiaellátás színvonalának emelése a termékenyítési idoszakban jelentosen növeli a vemhesülési eredményeket és az állomány borjúprodukcióját.
Például egy Floridában végzett vizsgálatban a gyengébb minoségu legelon tartott állomány szaporulata 64%, a feljavított legelon póttakarmányozás alkalmazása esetén pedig 78% volt. Új-Zélandon végzett vizsgálatok eredménye szerint a legelon az elléstol a termékenyítési idoszak kezdete utáni harmadik hétig a széna etetésben is részesített tehenek 62%-a vemhesült az elso termékenyítésre, amíg a póttakarmányozásban nem részesültek közül csupán 13%.
Számos külföldi és hazai tapasztalat bizonyítja, hogy a termékenyítési idoszakban az élosúlyukat növelo tehenek vemhesülési eredménye jóval kedvezobb, mint a súlyukat nem növeloké. A fogamzás lényegesen rosszabb abban az esetben, ha a tehenek kondíciója romlik. Jól szemléltetik ezt Balika sokat idézett vizsgálati eredményei, valamint a hereford vérségu állomány értékelése során szerzett saját tapasztalataink is (4. táblázat, a 80. oldalon).
A bemutatott eredmények egyértelmuen bizonyítják, hogy a romló kondíció esetében igen jelentosen csökken a vemhesülési arány. Az említetteket támasztják alá azok a hazai vizsgálatok is (Huszenicza és mtsai, 1987), amelyek rámutattak arra, hogy ciklusos nemi muködés zavartalan megindulására csak olyan állatoknál számíthatunk, amelyek nem kényszerülnek az ellés után - pillanatnyi energiaigényük fedezése céljából - saját tartalékaik jelentos mértéku mobilizálására (folytatjuk)

Dr. Szabó Ferenc