MENÜ

Alma lisztharmat

Oldalszám:
2013.02.19.
Az alma lisztharmat, a fertõzött növényi részeken látható fehér, „lisztes” bevonat, a gomba konídium-tartóinak és azokon lefûzõdõ konídiumainak tömege, minden kertészkedõ által könnyen felismerhetõ, meghatározható. Ez a tünet a legtöbb növényen hasonló, pedig a lisztharmatgombák faj-specifikusak.
Egy gomba-faj csak egy gazdanövényt vagy közel rokonságban lévõ növényfajokat képes megfertõzni. Az alma lisztharmat kórokozója (Podosphaera leucotricha) az almán kívül nagyon ritkán a körtén, birsen és a naspolyán is elõfordulhat. A vegyszeres védekezés azonban csak az alma ültetvényekben indokolt. A kórokozó a fertõzött rügyekben, a rügypikkelyek között gombafonalakkal telel át, ezért a fertõzött rügyekbõl tavasszal már fertõzötten fejlõdnek a virágok, levelek és a hajtások. Az egy rügybõl fejlõdõ virágcsoportban minden bimbó beteg. A virág kocsánya az egészséges virág kocsányánál rövidebb, a csészelevelek aprók, torzak, a sziromlevelek is kicsik, viaszosak, törékenyek. A bibe és a porzók is deformálódottak, a virág nem termékenyül meg, hanem elpusztul. Ezekbõl a fertõzött virágokból nem lesz termés, hamarosan lehullanak. A fertõzött levelek aprók, keskenyek, a hajtások rövid izközüek, rozettásodók. A nagyobb kár abból származik, hogy a fertõzötten fejlõdõ virágok, levelek, hajtások felülete a gombafonalaktól és a láncokban lefûzõdõ konidiumoktól fehér, és a folyamatosan képzõdõ konidiumok az egészséges rügybõl egészségesen fejlõdõ virágok magházát, majd sziromhullás végén a terméskezdeményeket, és a leveleket is fertõzik. A terméskezdemények fertõzõdése korai terméshullást eredményez. Ez nagy veszteség akkor, ha egy tavaszi fagy már megritkította a virágokat. A kötõdött termések késõbb is fertõzõdhetnek. Ezek a termések már kifejlõdnek, hiszen a lisztharmat gomba fonala nem hatol mélyebbre, csak a terméshéj külsõ sejtsorából veszi táplálékát. A fertõzött gyümölcs felülete parásodik. Késõbb a termés fejlõdése során, felületén viaszos réteg képzõdik, és ez megakadályozza a lisztharmat további terjedését. A gomba szövedék elpusztul, de a gyümölcs növekedésével az elhalt sejtsor széthúzódik és kialakul a jellegzetes finom, laza hálózatos parásodás. Ez jól megkülönböztethetõ a vegyszer perzseléstõl, és a varasodás tünetétõl is. A lisztharmat fertõzés következtében a levelek asszimiláló felülete csökken. A másodlagos fertõzés hatására a leveleken kezdetben halványzöld, kör alakú elszínezõdés, majd a foltokat beborító, késõbb az egész levéllemezre kiterjedõ fehér lisztes bevonat látható. A keletkezõ konidiumok további fertõzések elindítói. Nyár közepén az erõsen fertõzött levelek deformálódnak, elszínezõdnek, majd lehullanak. A fertõzött hajtások meggörbülnek, felkopaszodnak. A felületükön keletkezõ fehéres-szürkés bevonat miatt gyertyás vesszõknek nevezzük ezeket. A gyertyás vesszõk csúcsrügyei és gyakran további rügyei is fertõzöttek. A beteg rügyek pikkelylevelei nem záródnak, „rojtosak” maradnak, ezek a beteg rügyek érzékenyek a téli fagyra. 2002-2003 telén sok helyen elõforduló mínusz 20 OC hõmérséklet elpusztította a beteg rügyek nagy részét, és a bennük telelõ lisztharmat gombafonalat is. Ennek köszönhetõen a 2002-es évet talán a kevésbé lisztharmatos évekhez fogjuk sorolni. Vegetációs idõben, ellentétben a legtöbb gombabetegséggel, a lisztharmatot okozó mikroszkopikus gombának az elszaporodását, járvány kialakulását nem a csapadékos, hanem inkább a száraz, meleg, napos, de magas, 96-97 %-os relatív páratartalmú idõjárás segíti elõ.



Termesztéstechnikai védekezés: az ellenálló fajták telepítése.



Az íze és zamata miatt kedvelt Jonathan alapfajta olyan fogékony a lisztharmatra, hogy növényvédelmét, a lisztharmat elleni, 10-14 naponként szükséges permetezés alapvetõen meghatározza. A fertõzésre még különösen fogékony az Idared és a Parker pepin. Lisztharmatra való érzékenysége miatt a Cox narancs renet és a Gravensteini piros fajta már teljesen eltûnt a gyümölcsösökbõl. A lisztharmat elleni, különbözõ mértékû ellenállóság jellemzi a Starking, a Starkrimson, a Staymared, Golden Delicious és a Prima almafajtát.



Agrotechnikai védekezés:



Az alma számára kedvezõ termõhelyre történõ telepítés, optimális tápanyag-ellátottság, növeli a fák ellenálló-képességét. Metszéssel kialakíthatjuk a levegõs koronát. A túl sûrû koronájú almafák kedvezõbb mikroklímát teremtenek a fertõzéshez, és egyben gátolják, hogy a fa belsejébe jusson a permetlé.



Mechanikai védekezés:



Az alma lisztharmat kórokozója a fertõzött rügyekben telel át. A fertõzött rügyekbõl nem fejlõdik egészséges hajtás, a fertõzött bimbókból nem fejlõdik egészséges virág ezért nem jelent veszteséget a beteg vesszõk, gyertyás vesszõ végek eltávolítása. Tél folyamán erre a munkára hosszú idõ áll rendelkezésre. A fertõzött rügyekbõl fejlõdõ hajtások, levelek, virágok nem gyógyíthatók, viszont fertõzési gócot jelentenek a gyümölcsösben. Ezért a fertõzött vesszõk eltávolítása a tél folyamán rendkívül fontos mechanikai védekezés. Amennyiben elvégezzük ezt a fontos feladatot, akkor a tél végén esedékes metszéskor már nem kell külön figyelni a lisztharmatos vesszõkre, gyorsabban fog menni a munka.



Kémiai növényvédelem:



Az alma vegyszeres védelmében nagyon fontos a rügypattanás elõtti lemosó permetezés. Kiváló, környezetet nem károsító, „zöld” jelzésû gombaölõ-szerek állnak rendelkezésre, mint például a poliszulfid-kén-, a kalcium-poliszulfid- és a mészkénlé- hatóanyag, vazelinolaj hozzáadásával formázott készítmények. A vazelin olaj hosszú idõre filmszerûen bevonja, de nem károsítja a pattanó rügyeket, és a hatóanyag fungicid hatása hosszú ideig érvényesül.



A vegetációs idõben, a kórokozó életmódjából adódóan a fertõzés folyamatos. A védekezéshez nagyszámú kéntartalmú és szerves hatóanyagú, kontakt- és mélyhatású- gombaölõszer áll rendelkezésre. A gyümölcsfaiskolákban a sûrû állomány, és az öntözés miatt párás mikroklíma következtében az alma oltványok közelében lévõ körte is fertõzõdhet. Ilyen esetben érdemes az almával együtt permetezni. Elõnyös az olyan (hexakonazol-, difenokonazol-, penkonazol-, pirimetanil-fluquinkonazol-, krezoxim-metil-, fluzilazolfenamirol-, folpet + triadimenol-, miklobutanil,- triforin- vagy az iminoktadin-albeszilát- hatóanyagú) készítmények használata, amelyek a varasodás mellett a lisztharmat betegség ellen is hatásosak.



Dr. Véghelyi Klára



Szent István Egyetem, Kertészettudományi Kar,



Budapest