MENÜ

A talajuntság néhányalapvetõ szempontja a szõlõ telepítésben , különös tekintettel a talaj tulajdonságokra

Oldalszám: 31
2014.07.08.

Bevezetés :

A mezõgazdasági gyakorlatban jól ismert az a jelenség, hogy ha ismételten ugyanazokat a kultúrákat termesztjük egyre csökken a termés . Ezt a szántóföldi termesztés során már régen felismerték .A talajuntság nemcsak egyéves kultúráknál a helytelen vetésváltást követõen fordul elõ, hanem az utóbbi évtizedek tapasztalata alapján jelentõsége az erdõtelepítések , a szõlõ és gyümölcstelepítések során is megnõtt egyre gyakrabban tapasztalt jelenség. A talajuntság tehát nem csupán az egyéves kultúráknál a fordul elõ. Ez a jelenség különösen gyakran jelentkezik a szõlõiskolákban, aminek fellépése szorosan összefügg a talajtulajdonságokkal, s ezen belül a talajképzõ kõzet minõségével.

Régóta ismert, hogy ha a növényi maradványokat elégetjük, vagy valamilyen módon kiszárítjuk a talajt, megfelelõ vetésforgót, vetési sorrendet iktatunk be, vagy talajfertõtlenítést végzünk a talajuntság lényegesen csökkenthetõ, sõt megszüntethetõ.

Kialakulása, hatása azonban igen összetett és még napjainkban is számos megválaszolatlan kérdéssel kell szembenézni.

Az ökológiai rendszerekben a biotikus és az abiotikus folyamatok szorosan összekapcsolódnak. A talajokban rendkívül bonyolult életközösségek vannak, és ezen belül a talajrendszer élõ frakciójában a növények gyökérrendszere alapvetõ, meghatározó, amelynek kialakulását számos tényezõ befolyásolja.

A talajban végbemenõ kémiai reakciókat három kategóriára lehet osztani:

  • tisztán kémiai reakciók,
  • biológiailag ellenõrzött biokémiai reakciók,
  • biológiailag ellenõrizhetetlen biokémiai folyamatok

Számtalan toxikus anyag kerül a talajba, amelyek a biológiai és az abiotikus hatásokra egyaránt átalakulnak, transzformálódnak.

A „talajuntság” tehát számos tényezõ összetett hatására alakulhat ki. Megelõzése, kivédése éppen ezért igen összetett feladat. A monokultúra, a „tiszta” kultúra hatásáról a talaj fizikai, kémiai és biológiaira hatására vonatkozóan viszonylag csekély az ismeretünk.

Az azonos növények termesztése során ugyanazokat a tápanyagokat és szerves anyagokat veszik fel a növények, továbbá toxikus hatású gyökérváladékok halmozódhatnak fel, ami a talaj élettevékenységét, elsõsorban a biológiai tevékenységét megzavarhatja.

Kapcsolódik még e kérdéshez az is, hogy a fentiek következtében számos kórokozó és kártevõ a talajban felszaporodhat. Mindez a talajhasználat, a tápanyag gazdálkodás, a növényvédelmi kérdések fokozott figyelmét teszi szükségessé.

A TALAJUNTSÁGOT KIVÁLTÓ TÉNYEZÕK:

A talaj termõképességének csökkenését, mint általában a talajuntságot definiálják. Fontos jellemzõje, hogy ezt a tünetet tápanyag-adagolással nem lehet megszüntetni. A talajuntság u.i. komplex jelenség:

  • megjelenik kiegyenlített, kedvezõ makro- és mikroelem ellátottság mellett,
  • befolyásolja a talaj só koncentrációja,
  • megjelenése összefügg a kedvezõtlen talaj szerkezettel,
  • fellépése összefügg a talaj kémhatásával, ami a tápanyagok felvehetõségét befolyásolják, az erõsen savanyú azaz 5,5 pH alatti talajokban, illetve az erõsen lúgos azaz a 8,5 pH értékû talajokban részben a tápanyagfelvétel, továbbá a mikrobiológiai tevékenység gátolt
  • megjelenésekor kiegyenlítetlen a talaj mikroflóra összetétele, károsodhatnak a hatékony rizóbium törzsek és a fitopatogén mikroorganizmusok,
  • fellépésekor a rovar populáció és a gyomflóra növekszik,
  • egyes fitotoxikus anyagok felhalmozódnak.

A TALAJUNTSÁG NÉHÁNY ALAPVETÕ OKA ÉS MEGELÕZÉSÉNEK LEHETÕSÉGEI:

A talajuntság megjelenése és kivédése komplex jelenség. Ez sok vonatkozásban megnehezíti idendifikálását, jellemzését és az ellene való védekezést.

- A talajuntság kedvezõ és kiegyenlített makro és mikro-elem ellátottság mellett is felléphet, bár sok esetben tünetei tápanyaghiányra, vagy a tápanyag-antagonizmusból származó kedvezõtlen tápanyag felvételre utalnak. Ezek azonban csupán másodlagos tünetek és orvoslása a probléma megoldásához nem vezet.

- Kialakulását alapvetõen befolyásolják a talaj fizikai tulajdonságai, s azon belül a redox viszonyok alakulása. Ahol az oxidációs viszonyok kedvezõek, ami a tápanyag feltáródást is biztosítja ez a kedvezõ mikrobilógiai tevékenység szempontjából is pozitív hatású. Fontos szempont a kedvezõ talajszerkezet kialakítása, amely megfelelõ redox viszonyokat oxidációs feltételeket biztosítja a tápanyag feltáródás, a mikrobiológiai tevékenység kialakítására.

- A talajuntság csökkentésében meghatározó szerepe van a talaj szervesanyag-tartalmának, ami a talajok pufferképességét, kiegyenlítõ képességét számottevõen befolyásolja. Ezt a humusztartalmon kívül a humuszanyagok minõsége és a humuszréteg vastagsága jelentõsen módosítja. Mindez a toxikus vegyületekkel szembeni kompenzálásban , kiegyenlítõ hatásában jelentõs szerepet biztosít.

A NÖVÉNYEK KÖZÖTTI KÖLCSÖNHATÁS, AZ ALLELOPÁTIA

A talajuntság - amint már jeleztük - számos tényezõ hatására alakul ki. A talajuntság részben az allelopátiával van kapcsolatban. Az allelopátia széles körben elterjedt, de nem eléggé ismert jelenség, amely esetenként bonyolult egymáshoz kapcsolódó reakcióláncok következménye, amelyben a talaj fizikai, kémiai és biológiai tényezõi egyaránt fontos szerepet játszanak.

E gátló hatások elsõsorban a csírázás stádiumában, illetve csemetekorban jelentkeznek, de a késõbbiek során is akadályozzák a vegetatív és a generatív részek fejlõdését, végsõ soron terméscsökkenést, esetenként növénypusztulást okoznak.

AZ ALLELOPÁTIÁBAN SZEREPET JÁTSZÓ KÉMIAI KOMPONENSEK :

Az allelopátiában szerepet játszó anyagok a növényi anyagcserében ún. „másodlagos” vegyületek közé tartoznak Ezek között az egyszerû fenolsavak, a kumarinok, a terpenoidok a flavoniodok, az alkaloidok, a cián vegyületek, a glükoziodok és glükoziátánok egyaránt szerepelnek. Az ilyen anyagokról közismert, hogy funkciójuk sokoldalú lehet és hatásuk koncentrációtól függ. Kisebb koncentrációban növényélettani, sõt növényvédelmi szerepet is betölthet, míg nagyobb koncentrációban toxikus, mérgezõ hatású.

Ezek az anyagok igen változatos módon, így a földalatti részek, a gyökér váladékai között is szerepelnek, illetve a talajban a már elpusztult növényi maradványokból mikrobiális hatásokra szabadulnak fel.

A környezetbe kerülõ anyagoknak megfelelõ koncentrációban kell felhalmozódniuk ahhoz, hogy ezek a káros hatások érvényesüljenek. Különösen nagy jelentõsége van az allelopátiás kölcsönhatások kialakulásában az elhalt növényi maradványok, szervesanyagok által felszabadított toxikus anyagoknak.A növényi eredetû , a mikrobióták által nehezen bontható fitotoxikus anyagok gátolhatják a N megkötését.

A különbözõ szerves savak elsõsorban oxigén-hiányos környezetben jelentenek veszélyt. Ezek már igen kis koncentrációban is toxikus hatást fejtenek ki. Hatásuk gátolja a növények fejlõdését, a csírázást, a növekedést, klorózist okozhatnak.

A TALAJUNTSÁG MEGELÕZÉSÉNEK LEHETÕSÉGEI

A talajuntság komplex jelenség. Mindez megnehezíti jellemzését és az ellene való védekezést. A talajuntság kedvezõ, kiegyenlített makro és mikro-elem ellátottság mellett is felléphet, bár sok esetben tünetei tápanyaghiányra utalnak.

Kialakulását alapvetõen meghatározza a talaj fizikai tulajdonságai, s azon belül a redox viszonyok. Döntõ szerepe van a talaj puffer képességének, amely a káros anyagok kiegyenlítésében, kompenzálásában meghatározó szerepet játszanak. E tekintetben meghatározó a humuszanyagok mennyisége és minõsége, amely a toxikus vegyületekkel szembeni ellenállást nagymértékben biztosítja.

A talajuntság csökkentésében, mérséklésében a következõ fõ szempontokat kell figyelembe venni:

  • Meghatározó a telepítésre kijelölt terület részletes ökológiai ismerete,
  • Különösen fontos a talaj-paraméterek részletes ismerete, amely az általánosan ismert és meghatározásra kerülõ talajfizikai és kémiai adatokon kívül kitér a talaj biológiai tulajdonságainak meghatározására is.
  • A talajuntság elsõsorban kedvezõtlen talajadottságok mellett lép fel, ezért a kedvezõ humuszállapotú, jó víz és levegõgazdálkodású talajokon fellépésével kevésbé kell számolni.
  • Kiegyenlített makro és mikroelem ellátottság mellett a talajuntság fellépésével kevésbé kell számolni.
  • A talaj kórokozókkal és kártevékkel nem fertõzött , élénk biológiai tevékenységû talajokon kevésbé kell a fentiekkel számolni.
  • Fontos szempont az ültetvények illetve szõlõiskolák létesítése során a talaj „pihentetése” azaz telepítés illetve szõlõiskola létesítése során legalább két évet hagyjunk ki, és ezalatt az idõ alatt célszerû a területet pillangós növényekkel hasznosítani.

Mindez összességében még nem ad teljes biztonságot arra, hogy területünkön a talajuntság nem jelentkezik, de a fenti tényezõk kedvezõ jelenléte nagyobb biztonságot ad arra, hogy telepítésünk sikeres lesz.

Tóthné dr. Surányi Klára

BKÁE. Kertészettudományi Kar, Talajtan és Vízgazdálkodás Tanszék, Budapest