MENÜ

Hajtásválogatás a szőlőben

Oldalszám: 41
2014.10.01.

A szõlõn fejlõdõ hajtások számát alapvetõen a metszéssel szabályozzuk. A tõkén azonban nem okvetlen annyi hajtás fejlõdik, mint amennyi világos rügyet metszéskor meghagyunk. A rügyek egy része alva maradhat, másrészt képzõdhetnek olyan hajtások is, melyek nem a világos rügyek fõrügyeibõl jöttek létre. Hajtások kialakulhatnak a tõke idõs fás részeibe ágyazódott rejtett rügyekbõl, a vesszõ alapi részén elhelyezkedõ rügyekbõl, továbbá a világos rügyek mellékrügyeibõl. A tõkénkénti hajtásszám pontos beállítása érdekében célszerû elvégezni a felesleges hatások eltávolítását, a hajtásválogatást, más néven zöldmetszést, zöldválogatást, vagy fattyazást.

A hajtásválogatás célja

Hazánkban 1 kg termés kineveléséhez átlagosan 1 - 1,5 m2 lombfelület szükséges. Az ültetvény alapterületére számítva négyzetméterenként hozzávetőleg 2-3 m2 levélfelületet kívánatos, 10 - 16 hajtás meghagyásával. A válogatás során többnyire a tőkét sűrűsítő fattyúhajtásokat, ikerhajtásokat, meddőhajtásokat, vagy gyengén fejlődő termőhajtásokat távolítjuk el, de bizonyos esetekben (pl. tőkealakítás időszakában) normálisan fejlődő termést hozó főhajtásokat is ki kell törnünk.

A beavatkozás révén:

· A megmaradt hajtások gyorsabban fejlődnek.

· Nő a levelek megvilágítottsága és a fotoszintézis intenzitása.

· Javulnak a rügydifferenciálódás feltételei.

· Kedvezőbb kötődés várható - a pollen könnyebben száll a virágokra.

· A szellőssé tett lombozatban csökken a gombás betegségek fertőzésének a kockázata.

· A permetezendõ lombfelület csökkentésével a védekezõ anyagokban jelentõs megtakarítás érhetõ el.

· Javul a metszés teljesítménye.

· Mérsékelhetõ a tõkék túlterhelése.

· Jobb vesszõérés érhetõ el.

A hajtásválogatás mértékét befolyásoló tényezõk

A hajtásválogatás kivitelezését, az elvégzendõ munka mennyiségét számos tényezõ befolyásolja. Figyelembe kell venni többek közt a tõke korát, erõnlétét, egészségi állapotát, mûvelés- és metszésmódját, fajtáját.

A tõkeforma kialakításakor csak azokat a hajtásokat hagyjuk meg, melyek a további alakításhoz feltétlenül szükségesek. A fiatal tõkék hajtásai egyébként fõleg világos rügyekbõl fejlõdnek, a fattyúhajtások száma többnyire csekély. Idõsebb szõlõben ezzel szemben mindig nagyobb a rejtett rügyekbõl fakadt hajtások aránya, gyakoribb a tõke "seprûsödése", "bokrosodása", "csicskurásodása".

A tõke kondíciója is nagyban befolyásolja a válogatás mértékét. Minél nagyobb a tartalék tápanyagok mennyisége, annál több rügy fakadhat ki. Nem elhanyagolható a tõkék egészségi állapotának a szerepe sem. A kedvezõtlen talajállapottól, mechanikai sérülésektõl, téli fagytól, hiánybetegségektõl, különbözõ károsítóktól szenvedõ tõkék mindig rosszul fakadnak. A fás részek károsodására, megifjításuk szükségességére figyelmeztetnek a még egészséges részbõl fakadó erõteljes fattyúhajtások.

Eltérõ lehet a rügyfakadás mértéke, a rejtett rügyekbõl fakadt hajtások száma a különbözõ mûvelésmódokon. A tõkén levõ elágazások számának és hosszának növelésével csökken az egységnyi felületre esõ hajtásszám. A mûvelésmód mellett a meghagyott rügyek száma és elosztása is befolyásolja a fakadást. Minél kisebb a terhelés, annál nagyobb arányban fakadnak ki a megmaradt rügyek. Ami pedig a rügyek elosztását illeti: a csapokon a szálvesszõkhöz képest mindig nagyobb arányú rügyfakadásra számíthatunk. Szakszerûtlen, csonkos metszést követõen szintén nagyszámú hajtás fakadása várható.

Lényeges eltérés figyelhetõ meg az egyes fajták hajtásképzése között. Nagyobb mértékû a rejtett rügyek fakadása a vékony vesszõjû, "sûrû fájú" fajtáknál (pl. Tramini, Olaszrizling). A "ritka fájú", viszonylag vastag vesszõjû fajták (pl. Hárslevelû, Zenit) esetén a hajtásválogatás többnyire kevesebb munkát jelent.

A válogatás ideje

A zöldmunkák a hajtásválogatással kezdõdnek. A tõkealakítás idõszakában e beavatkozás a rügyek duzzadásakor, illetve a 3 - 5 cm-es hajtáshossz elérésekor elvégezhetõ. Termõ ültetvényekben azonban érdemes kivárni 15 - 25 (30) cm-es hosszúságot, amikor a fürtkezdemények, meddõhajtáson pedig az elsõ kacsok már jól láthatók. Sokan addig várnak a munkával, míg a hajtásokat egyúttal kötözni is lehet. Késõbb, 60 - 70 cm-es hajtáshossznál végzett beavatkozás azonban elõnytelen, mert:

· a felesleges hajtások hosszú ideig vonják el a vizet és a tápanyagokat a többi hajtástól,

· az eltávolítás nyomán nagy sebet ejtünk,

· a munka üteme a rosszabb áttekinthetõség miatt lelassul,

· munkavégzés közben olyan hajtások, fürtök is letörhetnek, melyek szükségesek lennének.

A válogatást célszerû a sûrû fájú, zsúfolt lombozatot nevelõ fajtákkal kezdeni. Nagyobb terület esetén indokolt a munkát már 15 cm-es hajtásnagyságnál elkezdeni és lehetõleg 10-12 napon belül befejezni.

A válogatás módja

A hagyományos termesztésben a hajtásválogatást évrõl évre elvégezték, ugyanis a kis tenyészterület és a szorosan egymáshoz kötött hajtások miatt az önárnyékolás veszélye nagy volt. A kopaszmetszéses fejmûvelés esetén e beavatkozás egyúttal a termõegyensúly kialakítását is szolgálta. A Móri borvidéken e mûveletet "gyomlálás"-nak nevezték és rendszerint virágzás elõtt 2 - 3 héttel végezték. A tõkefejen körkörösen, egyenletes elosztva 8 - 16 hajtást hagytak meg. A fej középsõ részén és a tõkenyakon fejlõdött hajtásokat rendszerint eltávolították.

Hasonló elveket kell követni napjainkban is a csapos, illetve a szálvesszõs fejmûvelésû tõkéken. A csapok, szálvesszõk termõhajtásait rendszerint meghagyjuk és az ugarcsapokon is megtartunk 1 - 1 hajtást. Ezen felül - a leírtak szerint - kiválasztunk négy-öt alkalmas fattyúhajtást, a többit pedig tõbõl eltávolítjuk.

Bakmûvelésû tõkéknél a szarvak fattyúhajtásait és a nyakhajtásokat kell leválogatni. Amennyiben a szarvak megifjítása, vagy az elágazások számának növelése a cél, úgy feltétlen meg kell õrizni olyan hajtásokat, melyek a továbbiakban biztosítócsap kialakítására alkalmasak.

Magasmûvelésû szõlõkben az egyébként általános zöldmunkákhoz sorolt hajtásválogatást gyakran elhanyagolják, jóllehet elvégzésére itt is nagy szükség lenne. A széles sortávolságú ültetvényekben ugyanis a hajtások szintén összezsúfolódhatnak, s ezzel a fénykihasználásuk jelentõsen csökkenhet.

A munkavégzés itt kiegészül tõkék törzsén képzõdött hajtások eltávolításával. A törzstisztítást nem érdemes túl korán elkezdeni, s gyakran meg kell ismételni, mert késõbb újabb hajtások fakadhatnak.

Kordonmûvelésû tõkéknél többnyire a szakszerûtlenül végzett metszés során meghagyott csonkokból fakadó hajtások okoznak gondot. Termõalapok nevelése esetén általában eltávolítjuk a karból elõtörõ hajtásokat. A felkopaszodott karrészbõl elõtörõ meddõhajtást azonban semmiképpen se távolítsuk el! Meghagyása nem csak a mûvelésmód fenntartása miatt fontos. Szénhidrát termelése a szomszédos hajtások fürtjeinek beérését segíti. Ívelt szálvesszõs metszésû mûvelésmódoknál a szálvesszõ gyengén fejlett hajtásait célszerû leválogatni. Az ilyen hajtás ugyanis az elõzõvel ellentétben több szénhidrátot fogyaszt, mint amennyit megtermel. Gondos válogatást kell végezni a tavaszi fagyok által sérült tõkéken. Itt a fõ cél a mûvelésmód fenntartása.

A hajtásválogatás jelentõs kézimunka igényû, komoly szaktudást igénylõ, szigorúan idõhöz kötött feladat. Elvégzése azonban számos elõnnyel jár, végrehajtása ezért valamennyi mûvelésmódnál javasolható.

Ábra:

A tõkealakítás idõszakában 3 - 5 cm-es hajtáshossz elérésekor elvégezhetõ a felesleges hajtások eltávolítása

Dr. Zanathy Gábor