MENÜ

Csonthéjasok varasodása

Oldalszám: 38
2014.09.30.

A csonthéjasok varasodását két gombafaj okozza: A cseresznyét és a meggyet a Venturia cerasi fertõzi, de ez a kórokozó hazánkban nagyon ritka. Annál gyakoribb a többi csonthéjas gyümölcsfajunkat, az õszibarackot, csupasz héjú rokonát, a nektarint, a kajszibarackot, mandulát és a szilvát károsító Venturia carpophila mikrogomba. Hasonlóan a körte varasodást okozó Venturia pirina fajhoz a fertőzött vesszõkben, ágakban telel. Hazánkban ez az áttelelés egyedüli módja, mivel a fertõzött levelekben fejlõdõ ivaros alak nagyon ritka. Tavasztól õszig a fertõzött növényi felületen, 2-3 konidiumból álló láncokban fûzõdik le a fertõzõ spóra. A konidium a szél, vagy a fák ágain lecsurgó csapadék segítségével kerül a fogékony zöld növényi felületre, ahol kedvező körülmények között csirahifát fejleszt és áttörve a kutikulát, bejut az epidermisz alá.

A ivartalan konidiumos alakra, és az általa okozott betegségre több elnevezés ismert Magyarországon. Husz 1931-ben az őszibarack kladoszporiumos varasodását, Zala- és Somogy- megyébõl származó őszibarack gyümölcsökön határozta meg. Kajszi ültetvényben Lengyeltótiban 1960 nyarán Berend, Szigetcsépen 1961-ben Kaszonyi Megacladosporium carpophilum gomba által okozott varasodásról irt. Tehát a venturiás-, fuzikládiumos-, kladoszpóriumos-, megakladospóriumos-varasodás elnevezés azonos betegséget jelöl. A hazai előfordulást feljegyző adatok elsősorban a kajszi és őszibarack károsítására vonatkoznak, de ténylegesen a fertőzési gócot az elhanyagolt mandula ültetvények, és a szórvány mandulafák jelentik. Ennek oka, hogy a kórokozó a fertőzött vesszőkben telel át, és szemben az őszibarack intenzív metszésével, a mandulát rendszeresen nem metszik, még az elszáradt ágakat sem távolítják el évekig. Jelentõs vesszőszáradását, alaposabb vizsgálat nélkül kizárólag a téli fagynak tulajdonítják. Az őszibarackot, a kajszit a monilíniás betegség, a szilvát a polisztigmás levélfoltosság miatt rendszeresen permetezik. Ezek a permetezések hatásosak a venturiás varasodás ellen is.

A kórokozó megtámadja az õszibarack, nektarin, kajszi mandula és szilva termését, levelét és hajtását, de a betegség tünetei, a gazdanövénytõl és a fertõzött növényi résztõl függõen nagyon változatosak.

A gyümölcsön kezdetben zöldessárga, majd barnuló kör alakú, a gyümölcskocsányon ovális foltok jelennek meg. Ezek a foltok kezdetben nagyon kicsik, 0,5-2 mm átmérõjûek és az õszibarack és mandula esetében a termés szőrözöttsége miatt nehezen láthatók. Késõbb a foltok megnagyobbodnak, 5-8 mm átmérõjûek lesznek és beboríthatják a gyümölcs felületének nagy részét. A képződő konidiumtartóktól és konidiumoktól a foltok felülete bársonyos bevonatú. A foltok később kidomborodnak, pirosas, vörös színeződést kapnak, a fertőzés helye varszerűen megkeményedve, parásodva leválik.

A levéltünetek csak késõn, június végén, július elején láthatóak. A levéllemezen kör alakú, a levélnyélen hosszúkás, apró, lilásvörös, lilásbarna foltok láthatók, gyakran világoszöld, sárga udvarral körülvéve. A foltok a képzõdõ konidiumoktól hosszú ideig matt, poros bevonatúak. Erõs fertõzés esetén a korábban kerek foltok összenõnek, a beteg szövetek elhalnak, és kisebb, nagyobb levéldarabok kitöredeznek. A beteg levelek nyár végére elszáradnak és lehullanak.

A Venturia carpophila legjelentõsebb károsítását a hajtások fertõzésével okozza. Július végétõl a zöld hajtásokon 3-6 mm átmérõjû, a hajtás hosszának irányában megnyúlt ovális léziók jelentkeznek. Az eleinte alig észrevehetõ kis, fénylõ, zöldesszürke, kissé domború foltok késõbb beboríthatják a vesszõ egész felületét, de önállóak maradnak, nem folynak össze.

A konidium-képződés idején barna vagy szürkés bevonat fedi. A foltok az őszibarackon és kajszin a hajtások és vesszők alapszínétől csak egy árnyalattal térnek el, ezért nehezen észrevehetőek. A mandula zöld hajtásain viszont nagyon feltûnõ a barnás - vörös színével elütõ, kidomborodó foltok tömege. Mivel mandulánál a hegszövet nagyon lassan képzõdik, a fertõzési helyek megmaradnak és tisztán láthatóak a több éves vesszõkön és ágakon is. A varasodás kórokozója áthatol a kérgen, a seb közepe mélyül, felülete berepedezik, palaszürkére színezõdik. Az erõsen fertõzött hajtások, vesszõk vége és gyakran a másodrendû hajtások is elszáradnak. A fertõzés átterjedhet a rügyekre, és azok pusztulását okozhatja. A fertõzött rügyek tavasszal nem fakadnak, hanem elszáradva leperegnek. A fertõzött fákon lassabban érik a termés, a gyümölcs foltosodik, berepedezik, a repedésekben másodlagos gomba és baktérium fertõzés lép fel. Különösen érzékeny az Elberta õszbarack fajta. A nektarin fajtáknál gyakori, hogy a fertõzés következtében torzul, féloldalas lesz, és féléretten lehullik a termés. A gyümölcsök foltosodása, értékesítésének, felhasználhatóságának nehézségei miatt mindenképpen jelentõs gazdasági kárt okoz, de ez csak egy évre kiható veszteség. Sokkal jelentõsebb az a több évre kiható kár, ami azáltal keletkezik, hogy a fertõzött vesszõkön a rügyek elszáradnak, leperegnek. A fák kondiciója leromlik, fagyérzékenységük fokozódik. A kórokozó a mandula termését is fertõzi, de mivel a zöld termésburok foltosodása nem befolyásolja az értékesítést, inkább a hajtás foltosodása, a fák idõelõtti lombtalanodása, és ennek következtében kialakuló fokozott fagyérzékenység okoz jelentõs kárt.

A kórokozó ellen szinte valamennyi gombaölõ készítmény hatásos, ha jókor alkalmazzák. A század elején még Bordói-levet és mészkénlevet egyaránt használtak. Olyan súlyos károsodást próbáltak hárítani, hogy szinte nem törõdtek a készítmények fitotoxikus, perzselõ hatásával. Természetesen ma már a szerves hatóanyagú fungicidek széles skálája rendelkezésre áll. A nagy választékból elsõsorban a környezetbarát, zöld készítményeket javasoljuk. A kórokozó magas hõigényû, ezért az április végéig, egyéb kórokozó-gombák ellen végzett permetezés a Venturia carpophila ellen még hatástalan. Májusban még használhatjuk a 21 napos várakozási idejû klórtalonil hatóanyagú készítményt, késõbb, szüret közeledtével, áttérhetünk a 10 napos iprodion-, kaptán- vagy a 14 napos várakozási idejû, vinklozolin-hatóanyagú fungicid használatára. A késõi szüretelésû õszibarack fajták, a szilva és a mandula esetében értelemszerûen módosíthatjuk a permetezési tervet.

Dr. Véghelyi Klára

Szent István Egyetem, Kertészettudományi Kar,

Budapest