MENÜ

Fejõházi fejési technológiák és hatékonyságuk

Oldalszám: 68
Dr. Bak János 2014.06.17.

Minden tehenészetben fontos azon feltételek megfogalmazása, mely mellett jobb a fejési technológia, gyorsabb a fejés, javul ill. kedvezõ a tejminõség, amely egyben nem kerül többe, vagyis a lehetõ legnagyobbra, gazdaságosan növelni a fejõház hatékonyságát.

A következõkben, az ide illeszkedõ tapasztalatokat gyûjtöttük össze.

A fejõház maximális teljesítményének (áteresztõ képességének) eléréséhez a következõ célokat tûzhetjük ki:
• négy csoportváltás óránként, napi kétszeri fejésnél,
• öt csoportváltás óránként, napi háromszori fejésnél.

A fejõház hatékonysága nõ, ha nõ az óránként kifejt tej mennyisége, ha javulnak az egy fejõállásra jutó teljesítményadatok (fejt liter/
fejõállás/óra és fejt tehén/fejõállás/óra).

Tõgy-elõkészítési higiénia
A tõgy-elõkészítési mûveletek száma, ideje a legnagyobb hatással van a fejõház áteresztõ képességeire. A tõgyelõkészítés végezhetõ kevés mûvelettel (ún. minimális rutin), vagy teljes mûveletsorral (ún. teljes rutin).
A minimális rutin magába foglalja az elsõ tejsugarak kifejését vagy a tõgytörlést és a fejõkelyhek felhelyezését. Ez rendszerint tehenenként 14 s-t vesz igénybe.
A teljes rutin magába foglalja az elsõ tejsugarak kifejését (4–6 s) a fejés elõtti bimbófürösztést (4–5 s), tõgytörlést (6–8 s) és a fejõkelyhek felhelyezését. Ezek együttesen mintegy 25 s-ot tesznek ki. Hogy melyik rutint választhatjuk, az nagymértékben attól függ, hogy a tehenek mennyire tiszták, amikor belépnek a fejõterembe. Ez pedig leginkább attól függ, hogy milyen a tisztaság, milyenek a viszonyok a pihenõboxokban, a mélyalmon, a karámokban, kifutókban.
Piszkos, szennyezett bõrfelületû tehenek átlagosan 16 s-mal növelik a tõgy-elõkészítési idõt. Ez pedig a fejõház áteresztõ képességének
20%-os csökkenéséhez vezet.
A szükséges tõgyelõkészítést és azon keresztül a fejõház áteresztõ képességét befolyásolják még a következõk:
• az állomány masztitiszszintje,
• az állomány szomatikus sejtszámszintje,
• az állományban jelen lévõ tõgygyulladást okozó kórokozók fajtája.

Amivel a fejést végzõ dolgozó segítheti a tehenek gyorsabb kifejését, az a megfelelõ idõráfordítással végzett, higiénikus, minõségi tõgyelõkészítés. Az az idõ, amelyet a fejõ eltölt a tõgyelõkészítéssel, visszanyerhetõ a fejés végén, mivel a fejõkészülék rövidebb ideig van a jól elõkészített tehénen. Ugyanis a több és jobb szimuláció több oxitocint eredményez. A több oxitocin nagyobb nyomást okoz a tõgy tejet tároló medencéiben. Nagyobb nyomás a tejmedencében gyorsabb fejést eredményez.

A higiénikus, minõségi tõgyelõkészítés lépései:
• bimbók fertõtlenítõszeres elõfürösztése,
• 20 s-os várakozás, amely alatt a fertõtlenítõszer „dolgozik”,
• fertõtlenítõszeres, egyszer használatos papírtörölközõvel tõgy tisztára és szárazra törlése, és közben a tõgybimbók stimulálása összesen 10–20 s-on át (beleértve a bimbónyílások környékének megtisztítását is),
• az elsõ tejsugarak kifejése,
• a fejõkészülék felhelyezése.

Minden tehén fejésekor fõ cél az, hogy a fejést tiszta, száraz, jól stimulált tõgybimbókon kezdjük.
A fejõkészülék-felhelyezés ideális ideje 60–90 s-mal a tõgyelõkészítés kezdete után.

Az állomány tejtermelési szintje, fejési ideje
A nagyobb tejtermelésû tehenek között jelentõs számban vannak hosszabb fejési idõvel rendelkezõk. A hosszabb fejési idõ (ha az lényegesen hosszabb a fejési csoporttársak idejénél) csökkenti a fejõház áteresztõ képességét. Tehát ha nagyüzemi tehenészetben a teheneket a saját fejési idejük hossza szerint is csoportosítjuk, ezzel is javíthatjuk a fejõház áteresztõképességet. A 12 percnél hosszabb fejési idejû tehenek kiválogatásával akár 25%-kal is javítható a fejõház áteresztõ képessége.
Minél nagyobb a fejõház, mármint, minél több fejõállás van egy állássoron, annál fontosabb, annál nagyobb hatású az igen hosszú fejési idejû tehenek kiválogatása, kihagyása a fejõházi fejésbõl.
Fejõházi rekonstrukciókor, vagy új fejõház építésekor arra is célszerû figyelnünk, hogy a következõ 10–20 év során be tudjuk takarítani, helyet tudjunk adni az évenként és tehenenként átlagosan 50–60 literes tejhozam-növekedésnek.
A fejési idõ hatékony tõgyelõkészítéssel (tõgymasszázzsal) csökkenthetõ. A készülékleesés problémás, ha a leesés gyakorisága nagyobb 10%-nál. A készülékleesés (lerúgás) növeli a fejés élõmunkaigényét, valamint a tehén fejési idejét és ezzel csökkenti a fejõház áteresztõ képességét. A leesés okai sokrétûek lehetnek. További fejési idõt befolyásoló tényezõ a terjedelmes, lógó tõgyû, szabálytalan bimbóelhelyezkedésû tehenek aránya, az elsõ és hátsó tõgynegyedek közötti túl nagy magasságkülönbség.

A napi fejések száma
A gyakoribb naponkénti fejés 8–10%-kal növeli a fejõház áteresztõ képességét. Vagyis áttérve a háromszori fejésre, a reggeli és eseti fejésnél a fejõház áteresztõ képessége nõ.

A fejési mûszak hossza
A fejést végzõ dolgozók fejési mûszakja során, általában a fejés második órájában fordul elõ, egy órán át a csúcs hatékonyság. A csúcs után a fejési hatékonyság (teljesítmény) folyamatosan csökken a fejési mûszak befejezését megelõzõ óráig. Ezt követõen a hatékonyság emelkedik, amely összefügg a mûszak végének elõérzetével.
A fejési mûszak 7–8. órájában a fejést végzõ alkalmazottak saját csúcsteljesítményük 60–65%-on dolgoznak. Az irodalmi forrásokban javaslatként az olvasható, adjunk 15–30 perces pihenõidõt a fejést végzõ alkalmazottaknak a mûszak 3–4. órájában. A mûszakba iktatott pihenõidõ ellenére összességében a teljes fejési idõ csökkenésére számíthatunk.
A fejõház típusa
A hazai nagyüzemekben elsõsorban a halszálkás és a paralel fejõállások jöhetnek szóba, amelyek között (megfelelõ háttér esetén) minimális a különbség. Nagyobb a különbség, ha a halszálkás vagy a paralel fejõállások gyors állatkiengedéssel vannak ellátva. A gyorskiengedés lényege, hogy az állássorhoz tartozó fejõállások teheneinél lévõ fejõoldalt egyszerre mozdítják el a tehéncsoport útjából a fejés végén. A gyorskiengedõ csökkenti a kijárati idõt és 7–10%-kal csökken a teljes fejési idõ is.
A gyorskijárat miatt a fejõház áteresztõ képessége óránként a fejõállások számának felével növekszik. Például, egy 2×20 állásos fejõház áteresztõ képessége 20 tehénnel növekszik óránként (20 tehén/h áteresztõképesség-növekedés) a gyorskiengedõ alkalmazásával.
A tehéncsoport (állássoron álló) kijárati idejének eddigi legnagyobb csökkenését eredményezte a gyorskiengedõ.
Általában nem lehet elérni ugyanazt a hatékonyságot a rekonstrukcióval átépített fejõteremmel, mint amit elérhetünk egy újjal. A rekonstrukciós elõnyök (áteresztõképességben) 5–30%-kal kisebbek az új kialakítás elõnyeinél. Az alacsonyabb áteresztõképesség fõ okai az elégtelen kijárati hely a tehenek számára, az elõvárakozó és a fejõterem nem megfelelõ illesztése.

A fejõházi automatizálás
A gépesítés, mint pl. a gyorskiengedés, az automatikus készüléklevevõ, az automatikus bimbófürösztés, a zsúfolókapu, az emberi munka gépi kiváltása is a fejõház áteresztõképesség-növelés szempontjából nagy jelentõségû. A fejõházi gépesítést és automatizálást, mint a maximális hatékonysághoz vezetõ eszközt használhatjuk.
A megfelelõen kialakított és használt zsúfolókapu a tehénbehajtási idõt ~10%-kal csökkenti és összességében 5%-kal javítja a fejõterem áteresztõ képességét.
A zsúfoló-kapu egyike a fejõház azon eszközeinek, amelyet gyakran rosszul használnak. Ennek gyakori oka az elõvárakozó nem jó kialakítása.

A fejõberendezés beállítása
Ha gyorsabban fejõ fejõkészüléket helyezünk fel a tehenekre, óránként több tehenet (több tejet) tudunk megfeni (kifejni).
Növelhetõ a fejési sebesség, ha:
• a fejõberendezés „tejbetakarító” rendszerét túlméretezzük a fejt állományhoz képest (az állomány tejleadó képességéhez képest),
• a fejõberendezés „tejbetakarító” rendszerét nem méretezzük túl, de elvégezzük a fejõberendezés egyes részegységeinek összehangolt beállítását és jó tõgy-elõkészítési gyakorlatot folytatunk.

Túlméretezésre csak beruházási ráfordítással juthatunk el, ugyanakkor a legnagyobb tejhozamú állományoknál jelentõs túlméretezésre már nemigen van lehetõség. A következõkben azon megoldási lehetõségekkel foglalkozunk, amelyek jók, de egyben nem kerülhetnek többe (nagyobb költségbe).
A fejési sebesség növelhetõ túlméretezés nélkül, ha:
• folyamatosan jó a tõgy-elõkészítési gyakorlat (gyors a tejleadás),
• képezzük a fejést végzõ dolgozókat, hogy fogadják el a jó tõgy-elõkészítési gyakorlatot,
• megrövidítjük a hosszú tejtömlõt,
• megszüntetjük a tejtömlõk felesleges kanyarodásait,
• csökkentjük a kollektor és a tejvezeték közötti (fejés alatt mérhetõ) vákuumkülönbséget,
• változtatunk a készüléklevevõ beállításán,
• növeljük a vákuumszintet a kollektorban.

Mértékadó szakirodalomban az olvasható, hogy nincs szükség 19 mm belsõ étmérõnél nagyobb hosszú tejtömlõre, és nagyobb kollektorkiömlõ-csonkra. A hosszú tejtömlõ hosszúsága és tejemelése nagyobb hatással van a kollektor átlagos vákuumszintjére, mint a kollektorkiömlõ-csonkok és a hosszú tejtömlõ átmérõje, ha ez utóbbiak 19 mm-esek. Tehát ha a lehetõ legrövidebbre rövidítjük a hosszú tejtömlõt és megszüntetjük annak hurkait, ezzel javítjuk a vákuumstabilitást, egyaránt növeljük a kollektorban mérhetõ átlagos vákuumszintet és a fejési sebességet.
Ha a tõgynegyedek között nem egyenletes a fejõkészülék súlyeloszlása, a jobban súlyozott tõgynegyedek hamarabb kiürülnek, a kevésbé súlyozott tõgy-negyedekben pedig elhúzódik a tejleadás, a kifejés. Ezért javasolt a halszálkás fejõállásoknál a tömlõtartó, a paralel fejõállásoknál pedig a tömlõpozicionáló használata.
Ha a készüléklevevõt úgy állítjuk be, hogy hamarabb vegye le a fejõkészüléket, csökkentve ezzel a fejési idõt (javítva a bimbóvégek kondícióját, a tejhozam lényeges csökkenése nélkül), ez növeli a fejõház áteresztõ képességét. Az elõzõekben felsorolt tényezõk optimalizálása után emelhetõ a vákuumrendszerben a vákuumszint. Ezekhez kapcsolódva javasolt a beállításváltoztatás egyéb hatásainak figyelése, mivel klinikai tõgygyulladás, növekvõ szomatikus sejtszám, gyengülõ bimbóvégi állapot is létrejöhet.
Alapelv, hogy a fejõberendezés valamennyi beállítása és mérhetõ paramétere feleljen meg az ISO 1996-os fejõgépekre vonatkozó szabványok elõírásainak.

Az egy fejõaknában fejést végzõ dolgozók száma, munkaszervezése
Általános esetben egy fejõ 10–24 fejõkészülékkel (fejõházban) tud dolgozni. A fejést végzõ dolgozók számáról a szükséges tõgyelõkészítés az egyéb munkák és a fejõkészülékek száma alapján lehet dönteni. Ha túl sok dolgozó van egy fejõaknában, az javíthatja a fejõház áteresztõ képességét, de ronthatja a felhasznált élõmunka hatékonyságát. Ha túl kevés dolgozó van a fejõaknában, az rontja a fejõház áteresztõ képességét de javíthatja a felhasznált élõmunka hatékonyságát.
Ha a fejõaknában két dolgozó van és ún. csoportos és területi fejést valósítanak meg, e fejési módszer növeli a fejési mûszak hosszát, mintegy 20–30%-kal. A csoportfejésnél az állássorban levõ teheneket sorban, egymás után készítik elõ és fejik. A tehéncsoport fejési idejét a leglassúbb tejleadású tehén határozza meg. A területi fejésnél az egyik dolgozó a fejõterem bejáratához közeli, a másik dolgozó a fejõterem bejáratától távoli fejõkészülékeket kezeli. Az elõvárakozóhoz közeli fejõ számára a behajtási idõ a hosszabb, mivel meg kell várnia, amíg az állássor valamennyi fejõállásában lesz tehén. Az üres (munka nélküli) idõ hosszabb az elõvárakozótól távolabbi fejõ számára, mivel neki várnia kell, míg a késõbb beállt tehenek fejését a munkatársa befejezi.
Az elõzõek alapján arra a következtetésre lehet jutni, hogy a fejõház áteresztõképességét befolyásoló mûszaki–technológiai tényezõk vizsgálata, értékelése, a hatékonyság javítása minden tehenészet fontos gazdasági érdeke, melyet, szándékunk szerint, a fentiek ismeretében könnyebben tud megvalósítani.