MENÜ

Miért nehéz a kukoricabogár ellen védekezni?

Oldalszám:
Dr. Tóth Bertalan 2014.06.23.

Minden olyan kukoricatermesztõ, aki már egyszer megtapasztalta, hogy milyen károkra képes a kukoricabogár, tudja, hogy nem engedheti meg magának azt a luxust, hogy ne védekezzen ellene.

Tehát most, e sorok írásakor, május elsõ napjaiban, amikor a rovarölõ szerrel csávázott vetõmag a földbe került, vagy a talajfertõtlenítést elvégeztük, elmondhatjuk, hogy mindent megtettünk a lárvakártétel megelõzésére!

Ez igaz.

De mi lesz a bogarakkal?

Lehet, hogy sokan azt mondják: igaz a bogár is okoz kárt, mert elpusztítja a kukorica virágzatát (a portokot, a bajuszt) és ezzel csökkenti a csövek szemberakódását, ez a kártétel azonban a tövek ledõléséhez, vagyis a jellegzetes „hattyúnyak” tünethez képest nem olyan látványos. Ne feledjük azonban, hogy azért, mert ez a kártétel nem látványos, még nem elhanyagolható!

Mindezeken túl, gondoltunk-e már arra, hogy a bogár nemcsak kárt okoz, hanem szaporodik is, s nem úgy, mint a lárva? Vagyis egy-egy kifejlett bogár elpusztításával lárvák százaitól tudjuk megmenteni a következõ évben a kukorica állományunkat?

Érdemes tehát végiggondolni, hogy valóban miért olyan nehéz a kukoricabogár ellen védekezni? 

Erre a válasz viszonylag egyszerû, mert ennek két oka van: az egyik maga a kártevõ a Diabrotica virgifera virgifera, a másik ok, pedig mi magunk a szakemberek vagyunk.

A kukoricabogár mint „intelligens” ellenfél

E kártevõ rendkívüli szaporaságával, mozgékonyságával és hihetetlen alkalmazkodó képességével komoly kihívás elé állítja a fejlett világ mezõgazdaságát és vegyiparát egyaránt.

Az USA-ban ma már tényként beszélnek a különbözõ hatóanyagú talajfertõtlenítõ és állománykezelõ rovarölõ szerekkel (karbamátokkal, szerves foszforsav-észterekkel és szintetikus piretroidokkal) szemben rezisztenssé vált törzsekrõl éppen úgy, mint a vetésváltás-rezisztenciáról és tápnövény-rezisztenciáról. A kukoricabogár északi törzsénél kialakult kétéves diapauza, vagy a szója állományokban egyre súlyosabb károkat elõidézõ kukoricabogár-kártétel azt igazolja, hogy az egyik leghatékonyabbnak tartott védekezési mód, a vetésváltás sem tekinthetõ egyedül üdvözítõ megoldásnak.

A szakember mint a „konzervatív” tudás birtokosa

A megszerzett szaktudásunk és a modern vegyipar által gyártott termékek bõ választéka elkényelmesített bennünket. Úgy gondoljuk, hogy az a termékkör, amit nekünk oly nagy meggyõzõ erõvel kínálnak, majd megoldást fog jelenteni a problémáinkra, és közben nem vesszük észre, hogy árut, reményt és nem megoldásokat vásárolunk. Ezért mondhatjuk azt, hogy a „konzervatív” tudás elaltatja az éberségünket és bebörtönzi a kreativitásunkat. Hajlamosak vagyunk arra, hogy csak a látványos károk kivédésére, azok megelõzésére törekedjünk, és nem mindig izgat bennünket a problémák igazi gyökere, azok ok-okozati összefüggése.

A kukoricabogár azonban olyan ellenfél, amely az egész világon, ahol károsít, kihívást jelent nemcsak a tudomány, hanem a gyakorlat számára egyaránt. Ezért ebben az esetben célszerû az idáig használt megoldásokat felülvizsgálni és újra értékelni. Célszerû a kártevõ biológiáját szem elõtt tartva ismét végiggondolni hogy, mit tettünk jól, vagy mit kell másképpen végeznünk ahhoz, hogy a legalacsonyabb költségráfordítással a leghatékonyabb védelmet tudjuk elérni.

Szigorúan szakmai szempontok alapján vizsgáljuk meg azokat a tényeket, adatokat, amelyek a nemzetközi vagy hazai szinten rendelkezésünkre állnak.

A kukoricabogár szaporodása – avagy játék a számokkal

Egy nõstény imágó tojásprodukciója 400-800 tojás/év, de mi az okfejtésünk levezetésénél a minimális 400 tojás/imágó/év produkcióval számoltunk.

A hazai extrém, száraz idõjárási körülmények között a lerakott tojások 2 %-ából fejlõdik csak L2-es lárva. Ez az arány szokásos száraz idõjárás esetén már 9 %, de nedvesebb idõjárás esetén, vagy öntözött körülmények között a többszörösére növekedhet. Az egyszerûbb áttekinthetõség kedvéért azonban maradjunk a legmostohább feltételek melletti 2 %-nál. Ez azt jelenti, hogy az egy nõstény által lerakott 400 db tojásból a legrosszabb esetben is, a következõ évben 8 db L2-es lárva fog fejlõdni.

Végezzünk egy gyors számítást: mit mutat ez hektár szinten, ha átlagosan 70.000 tõ/ha állománysûrûséggel számolunk.

Induljunk el a fertõzés forrásától, a kifejlett és megtermékenyített bogártól, és vizsgáljuk meg, hogy mit jelent majd számunkra a jövõ évben az, ha most nyáron, a kukoricatáblán gyenge, közepes vagy erõs imágófertõzést észlelünk.

Gyenge fertõzésrõl akkor beszélünk, ha átlagban egy tövön egy nõstény imágó található. Közepes fertõzés esetén ez az érték 5 db, míg erõs fertõzés esetén a tövenként található nõstény imágók száma átlagosan több mint 10 db. Az ország déli részén ennél lényegesen erõsebb fertõzést is észleltek már.

Az elõzõ okfejtést folytatva, amennyiben a bogár rajzása idején a kukoricatáblát átvizsgáljuk, az imágó fertõzés alapján meg tudjuk mondani, hogy a következõ évben mennyi lárva várható.

Gyenge fertõzés   = 1 db nõstény/tõ  = 8 db lárva/tõ =     560.000 db lárva/hektár

Közepes fertõzés = 5 db nõstény/tõ  = 40 db lárva/tõ = 2.800.000 db lárva/hektár

Erõs fertõzés       = 10 db nõstény/tõ = 80 db lárva/tõ = 5.600.000 db lárva/hektár

A számokból nagyon jól látható, hogy még a legmostohább környezeti feltételek mellett is, mekkora fertõzési nyomással kell számolnunk a következõ évben, ha nem védekezünk a bogarak ellen.

Érdemes azt is megvizsgálni, hogy a rendelkezésünkre álló védekezési módszerek közül melyiknek milyen a hatékonysága.

Vetõmagcsávázás

Egyike azoknak a védekezési módszereknek, amely megoldásként kínálkozik a lárvakártétel megelõzésére. Azonban ha végig gondoljuk a kukorica növény és a kukoricabogár fejlõdését, valamint a mag felületére felvitt rovarölõ szer tulajdonságait, akkor rá kell jönnünk, hogy ennek a védekezési módszernek a lehetõségei igencsak korlátozottak. Ezt igazolják az USA-ban végzett kísérletek eredménye is (1. ábra).

 

 

Az adatokból jól látható, hogy a leghatékonyabbnak tartott készítmény sem volt képes az ún. Iowa-skála (1-6) szerinti gyökérkártétel mértékét 50 % alá csökkenteni. Igaz, hogy a 2,25-ös skála érték már gazdaságilag nem jelentõs kártételt jelent.

Talajfertõtlenítés

Ez a másik olyan védekezési eljárás, amely elsõ megközelítésre ígéretesnek tûnik a kukoricabogár lárvák elpusztítására. Bár a kijuttatás idõzítését igyekszünk egyre jobban a kártevõ életmódjához (azaz a lárvák keléséhez) igazítani, mégis azt mondhatjuk, hogy nem lehet nagy különbséget tenni a különbözõ módon végrehajtott kezelések hatékonysága között. Az USA-ban lefolytatott vizsgálatok is hasonló eredményt mutatnak (1. táblázat).

Talajfertõtlenítés hatékonysága a kukoricabogár lárvakártétele ellen az USA-ban

(Forrás: Corn /Field/ Youngman R. R. et. al.)

Kezelések

 

Hatóanyag

kg/ha

Kijuttatás módja

vetéskor

Gyökérkárosodás

(Iowa-skála 1-6)

Aztec 2,1 G

0,168

sávba

2,65

Counter 15 G

1,467

sávba

2,8

Force 3 G

0,112

sorba

2,5

Force 3 G

0,112

sávba

2,85

Fortress 5 G

0,179

sorba

2,55

Fortress 5 G

0,179

sávba

2,45

Lorsban 15 G

1,467

sávba

2,7

Kezeletlen kontroll

0

0

3,75

Az adatokból itt is látható, hogy a különbözõ hatóanyagú készítmények közül egyik sem volt képes a gyökérkártétel mértékét a kezeletlen kontrollhoz képest 50 %-ot megközelítõ mértékben csökkenteni. Igaz, hogy a kezeletlen kontrollban is olyan alacsony volt a gyökérkárosodás mértéke, hogy csak 0,75-tel haladta meg az Iowa-skálán (1-6) mért veszélyességi küszöböt, a 3-as értéket.

Az eredmények még akkor is megdöbbentõek, ha figyelembe vesszük azt a tényt, hogy az USA-ban a különbözõ hatóanyagokkal szemben rezisztens kukoricabogár törzsek a hazainál még nagyobb kihívás elé állítják a gyakorlatot.

Imágók elleni védekezés

A kifejlett bogarak elleni védekezésnek látszólag számos korlátja van, ha figyelembe vesszük az imágók elhúzódó rajzását, a rendelkezésre álló készítmények méh- és környezet veszélyességét, vagy azt a tényt, hogy virágzó kukoricában permetezést csak légi úton vagy hidas traktorral lehet végezni. Mégis azt kell mondanunk, hogy az imágók elleni védekezés az egyik leghatékonyabb módszer. Ezt igazolják az USA-ban végzett vizsgálatok is (2. ábra).

Az ábra adataiból jól látható, hogy a kezelést megelõzõen a kezeletlen kontroll 3-7 db imágó/tõ fertõzését, a kezelést követõen 1-10 nappal már az 1. napon sikerült az észlelési szint közelébe leszorítani, és ez a hatékonyság még a tizedik napon sem csökkent.

Ezek voltak az Egyesült Államokban végzett vizsgálatok, de a külföldi eredményeken túl, a hazai tapasztalatainknál maradva érdemes megvizsgálni azt, hogy a mi termesztési viszonyaink között a gyakorlat hogyan ítéli meg a különbözõ védekezési módok biológiai hatékonyságát?

A Dr. Matók és Társa Kft. által végzett szakmai közvéleménykutatás 370 üzemi szakember megkérdezése és véleménye alapján a 2. táblázat szerinti eredményt kapta.

Különbözõ kezelések hatékonysága (%) a kukoricabogár ellen, Magyarországon

Kezelés módja

Hatékonyság

Különbség

mértéke

Túlélõ egyed

vélt

tényleges

 

Csávázás

 

49

 

51

 

2

49

Talajfertõtlenítés

53

61

8

39

Állománykezelés:

 

 

 

 

Invite + Diabro 1x

62

72

10

28

Invite + Diabro 2x

79

92

13

8

Az adatokból jól látható, hogy a gyakorlati szakemberek alulbecsülik a védekezések hatékonyságát. A különbség mértékébõl pedig az is jól látható, hogy minél újszerûbb vagy kevésbé ismert egy adott eljárás, annál  óvatosabb a szakemberek állásfoglalása és megítélése. Vagyis a vélt és a ténylegesen mért hatékonyág közötti különbség az újdonság mértékével növekszik.

Ebben a táblázatban egy új kategória bevezetésére is felfigyelhetünk: ez a kezelést túlélõ egyedek aránya, ami azt mutatja meg, hogy egy adott kezelés után a populáció hány százalékával kell majd számolnunk mint túlélõkkel, amelyek a tényleges kárt fogják okozni.

Mindezeket a tényeket szem elõtt tartva vizsgáljuk most meg, hogy milyen a különbözõ kezelések tényleges biológiai hatékonysága hazánkban, közepes mértékû imágó-fertõzöttség esetén (3. táblázat).

Különbözõ védekezési módok hatékonysága a kukoricabogár lárvakártételének megelõzésére, monokultúrában termesztett kukorica esetén

 

 

 

Közepes fertõzés

Kezeletlen

Invite + Diabro

1x

Invite + Diabro

2x

Talajfertõtlenítés

Csávázás

Induló popouláció (db/ha)

350.000

350.000

350.000

350.000

350.000

Invite + Diabro

állománykezelés

+

+

Tojásrakó populáció (db/ha)

350.000

98.000

28.000

350.000

350.000

Áttelelt L2-es lárva (db/ha)

2.800.000

784.000

224.000

2.800.000

2.800.000

Talajfert. vagy csávázás

+

+

Túlélõ egyed (db/ha)

2.800.000

784.00

224.000

1.092.000

1.372.000

Túlélõ lárva (db/tõ)

40

11,2

3,2

15,6

19,6

Amennyiben elfogadjuk azt a tényt, hogy 5-8 db L2-es lárva megjelenése tövenként már mérhetõ gazdasági kárt okoz, akkor az adatokból jól látható, hogy csak a kétszer végzett Invite + Diabro állománykezelés biztosította azt, hogy a lárvafertõzés mértéke a következõ évben a gazdasági kártételi szint alatt legyen. Természetesen ez a biztonság tovább növelhetõ, amennyiben talajfertõtlenített kukorica állományban védekezünk az imágók ellen, vagy az imágók elleni kétszeri állományvédelmet a következõ évben egy talajfertõtlenítés követ. Hasonló eredményt kapunk erõs imágó fertõzés esetén is (3. ábra).

Ezt a tisztának tûnõ képet valószínûleg megzavarja az a tény, hogy a szántóföldi termesztés mindig egy termelési ciklusban gondolkodik. De ezt nem tehetjük meg a monokultúrában termesztett kukorica esetében, mert a kukoricabogár a két vegetációt felölelõ életciklusával és kártételével a kukorica termesztését „évelõkultúrává” minõsítette át. Ez pedig megköveteli, hogy ne csak egy vegetációban gondolkodjunk, hanem tartsuk mindig szem elõtt azt is, hogy az adott évi beavatkozás vagy annak elmaradása milyen hatással lesz a következõ évre!                           

A biológiai hatékonyság mellett, figyelembe kell vennünk a különbözõ kezelések költségét is, mert nem mindegy, hogy mennyibe kerül egy adott védekezés, és az mennyire gazdaságos. Egy dolog azonban külön megfontolások nélkül is biztosan megállapítható: hogy minél intenzívebb a kukoricatermesztésünk, annál nagyobb a fertõzési nyomás és a potenciális kártétel veszély.  A várható költségeket a 4. táblázat szemlélteti.

A kukoricabogár elleni védekezési módok egy hektárra vetített költsége

Csávázás                                 7-8.000  Ft/ha

Talajfertõtlenítés                     11-18.000 Ft/ha

Invite + Diabro 1x                   7.000 Ft/ha (kijuttatási költséggel együtt!)

Invite + Diabro 2x                   14.000 Ft/ha (kijuttatási költséggel együtt!)

 

A számok alapján elgondolkodhatunk, hogy mi az igazán drága eljárás a kukoricabogár elleni védekezésben és rájövünk arra, hogy az a drága, ha nem számolunk, és ennél csak egy dolog drágább, ha nem védekezünk.

Tapasztalati adatokból tudjuk, hogy monokultúrában termesztett kukorica esetén nagyon szoros összefüggés áll fenn egy adott évben a táblán mért imágófertõzés mértéke és a következõ évi lárvakártétel, vagyis a tényleges kár között, ha nem védekezünk (5. táblázat).

Az imágófertõzés és a lárvakártétel közötti összefüggés monokultúrás kukoricában

Fertõzés

mértéke

Nõstény imágó     Következõ évi           5 t/ha         10 t/ha

(db/tõ)                       termés kiesés (%)        termés esetén (t)

 

Gyenge

 

1                            10                        0,5               1

Közepes

5                            30                        1,5               3

Erõs

10                          >50                     >2,5             >5

 

Amennyiben a szemeskukorica árát 30.000 Ft/t árban határozzuk meg, jól látható, hogy extenzív körülmények között folytatott termesztés esetén, alacsony termésátlag (5 t/ha) mellett a kukoricabogár kártétele 15.000 Ft/ha-tól 75.000 Ft/ha-ig terjedhet. Intenzív termesztés esetén azonban, ahol a várható termésátlag 10 t/ha fölött van, ott a kukoricabogár által okozott kártétel 30.000 Ft/ha-nál kezdõdik, és 150.000 Ft/ha-nál is több lehet, ha nem teszünk meg mindent a kártétel megelõzésére.

Végül is, a döntés, mindenkinek saját kezében van, hogy elkezdjen számolni, mikor, mit és mennyiért tesz meg azért, hogy egy várható kártételt elkerüljön. Hajlamosak vagyunk azonban arra, hogy mindig csak lárvakártételben gondolkodjunk, pedig az imágó által okozott kártétel is 10-20 %-os terméskiesést eredményez, nem beszélve a másodlagos kárként jelentkezõ növénykórtani problémákról.

Összegezve tehát megállapíthatjuk, hogy minden termelõ helyesen döntött, amikor rovarölõ szerrel csávázott kukoricát vetett vagy talajfertõtlenítést végzett, mert igyekezett mindent megtenni azért, hogy a lárvakártételt megelõzze. Különösen érvényes ez azokra, akik monokultúrában kénytelenek termeszteni a kukoricájukat.

De mindez nem elég, mert: mi lesz a bogarakkal?!