MENÜ

Néhány gyomszabályozási lehetõség tarlón

Oldalszám:
2014.06.20.

A szántóföldi növények termesztése ciklikus, az év jól körülhatárolható idõszakához kötõdik. Ugyanakkor a gazdálkodás folyamatos tevékenység és nem fejezõdik be a nyári betakarítású növények aratásával. Más szavakkal, az évenként ismétlõdõ újratermelés évszakokon, éveken átívelõ gondos tervezés és évszakokon, éveken átívelõ gondos gazdálkodás.

Annál is inkább fontos az alapos ciklusokon átívelõ gazdálkodás, mivel egyetlen szakasz, nevezetesen a tarló elhanyagolása súlyos gondokat idézhet elõ szántóföldjeinken.

A permanens gazdálkodás, odafigyelés, mind szakmai szempontból mind pedig kötelezõ erejû elõírások, rendeletek, törvények szempontjából indokolt.

Szakmai szempontokat elemezve könnyen belátható, hogy nem körültekintõen kezelt tarlók talajállapotában, gyomosodásában jelentõs hátrányok keletkezhetnek. A tarló elhanyagolásával a gyommagkészlet csökkenése helyett a talajaink gyommag készletének növekedését idézhetjük elõ. Ezzel együtt felszaporodhatnak olyan veszélyes, nehezen írtható gyomfajok, amelyek rendkívüli módon megnehezíthetik a következõ kultúrnövény termesztését.

Nagyon fontos tehát az évelõ gyomnövények és a közismert magról kelõ egyéves gyomnövények elleni agrotechnikai, mechanikai és kémiai technológiák alkalmazása. Különösen indokolt odafigyelni a humánegészségügyi szempontból is veszélyes parlagfû írtására. Ha rangsort állítanánk fel a nyári idõszakban, hogy mely gyomnövények ellen célszerû prioritásokat megállapítani, minden bizonnyal a védekezési stratégia elsõ jelöltjei között a parlagfû szerepelne. A parlagfûvel szemben a népesség jelentõs hányada allergiás megbetegedésben szenved. A központi költségvetés jelentõs része a betegség leküzdésére fordítódik. Ismerve a parlagfû agresszív életmódját, minden eszközt fel kell használnunk abból a célból, hogy a gyomnövény egyedszámát nem csak vegetációs idõben, hanem a tarló szakaszban is csökkentsük.

Jogszabályi oldalról a növényvédelemrõl szóló 2000. évi XXXV. tv. 5. § (1) bek. c. pontja alapján a gyommentesítési kötelezettség elmulasztása szabálysértést von maga után. Ugyancsak kötelezõ erejû az 1994. évi LV. tv. 36 § (1) bekezdése, amely a termõföld hasznosítási kötelezettségét írja elõ.

Természetesen a jogszabályok elõírásai a helyesen gazdálkodó termelõket védik, az elõírások betartása ezért mindenkire kötelezõ érvényû.

Elsõ feladatunk tehát, hogy az adott területen meggyõzõdjünk róla, hogy milyen gyomnövényekkel terhelt a betakarítás utáni tarló. Az alapos felmérést követõen dönthetjük el a helyes védekezési, gyomszabályozási stratégiát.

Ezek közül nagyon régi és hatékony növényvédelmi eljárás a tarlóégetés. A modern környezetgazdálkodás szempontjait maradéktalanul szem elõtt tartó növénytermesztésben nem javasolható elsõdlegesen. Általában az esõs idõszakokban felszaporodott gomba kórokozók egyik megsemmisítési módja, ugyanakkor tarlóégetéssel írthatjuk a tarlón található apróbb gyommagvakat is. A tarlóégetés engedélyezõ hatósága a települési jegyzõ. A jegyzõ az engedély kiadásához kérheti az illetékes növényvédelmi szakigazgatás hozzájárulását. Az eljárásba be kell vonni a tûzoltó hatóságot is, aki a tûzvédelemre vonatkozó szabályokat írja elõ. Ugyancsak be kell szerezni a közúti közlekedési felügyelet engedélyét is.

A másik vegyszermentes, hatékony gyomszabályozási eljárás a mechanikai tarlóápolás.

Mivel helyesen végrehajtott tarlóápolás nem fejezõdhet be a sekély tarlóhántással, kézenfekvõ, hogy a következõ kultúrnövény vetéséig a szántóföld kultúrállapotát fenntartsuk. A cél eléréséhez kiváló talajmûvelési technikák állnak rendelkezésre. Bármelyik módszert alkalmazzuk, az egyik legfontosabb cél a talaj nedvességének megõrzése, valamint a károsan felszaporodó növények visszaszorítása.

A tarlóhántással, amely lazító-porhanyító talajmunka – a tarlómaradványokat részben a talajba keverjük, ezzel kedvezõ körülményeket biztosítunk a szervesanyag mineralizációjának. Ezentúl elõsegítjük a talajrétegek vízmegtartását és nagyban hozzájárulunk a talajélet fenntartásához. Növényvédelmi szempontból a jelentõsége messze elvitathatatlan, mivel a betakarítás folyamatában a felszínre hullott gyommagvak a sekély mûveléssel gyors csírázásra bírhatók, ezáltal késõbb könnyen írthatók. Sajnos a tarlók ápolása tarlóhántással nem fejezõdhet be, hiszen a kicsírázott kikelt magok ellen kötelezõen védekeznünk kell.

A magról kelõ egyéves gyomfajok mechanikai módszerekkel írthatók, féken tarthatók, azonban az évelõ tarackos, szaporodóképes gyökerekkel rendelkezõ gyomnövények ellen már kevésnek bizonyulhatnak. Ezért ezekkel a gyomfajokkal szemben legelfogadottabb módszer a vegyszeres védekezés. A tarackbúza, csillagpázsit, mezei acat, fenyér cirok, aprószulák, nád írtása nagyon körültekintõ szakmai munkát kíván. Természetesen nagyon szélsõséges esetben található meg valamennyi évelõ gyomnövény a tarlón. Rendszerint egy, legfeljebb két uralkodó évelõ gyomfajjal kell számolnunk. Általános esetekben az évelõk foltokban szaporodnak fel. Ilyen esetekben nem célszerû teljes felületi kezelés, csupán a gyomos foltok lepermetezését kell végrehajtani.

A védekezés kidolgozásánál különbséget kell tennünk abban a vonatkozásban, hogy évelõ egyszikûek, vagy évelõ kétszikûek fordulnak elõ a területen. Elõfordulhat, hogy vegyes gyomfertõzéssel állunk szemben. Amennyiben évelõ egyszikûek szaporodnak fel a nyári betakarítású növények után, akkor mindenképpen meg kell várni a gyomnövények kihajtását. A permetezés idõpontja akkor a legoptimálisabb, amikor elegendõ levélfelület van a herbicidek felvételéhez. A kezelést glifozát hatóanyagú herbicidekkel célszerû elvégezni. Ezt a hatóanyagot tartalmazó készítmények a hatásukat kifejtik a területen található más gyomfajokra is.

Bizonyos esetekben eredményesen alkalmazhatók évelõ egyszikûek ellen a szelektív hatású speciális egyszikûírtók is, azonban specifikus hatásmódjuk következtében az esetlegesen elõforduló kétszikû gyomok ellen hatástalanok. Glifozát hatóanyagú szerek kijuttatása esetén növeli a készítmények hatékonyságát, ha a permetlébe segédanyagokat, hatásfokozókat is adagolunk pl. Hysparay, Frigate, Nonion, stb… A jó hatásfok mellett az adalékanyagok felhasználásával a glifozát hatóanyagú herbicidek javasolt dózisa 25-30 %-al is csökkenthetõ.

Amennyiben évelõ kétszikûekkel fertõzött a tarló, vagy vegyes gyomfertõzéssel állunk szemben akkor a tarlóhántást követõen az évelõ kétszikûek, illetve az évelõ egy- és kétszikûek kihajtását meg kell várnunk. Amikor a gyomok elérik a 20-25 cm-es átlagos magasságot, ekkor érkezik el a permetezés optimális idõpontja.

Ezekben az esetekben a gyakorlat legtöbbször kombinációt alkalmaz. Ilyen kombinációs lehetõség van többek között : glifozát+2,4 D, vagy glifozát+MCPA, vagy glifozát+dicamba. A kombinációs lehetõség a kiszerelés formulációja szerint nagy változatossággal növelhetõ.

Természetesen a kombinációk nem olcsók, ugyanakkor nagyon fontos szempont, hogy a különbözõ kultúrnövényekbõl vegetációs idõn belül lényegesen drágábban lehet a nehezen írtható évelõ gyomokat eltávolítani.       

Zalaegerszeg, 2004. május 28.