MENÜ

A magyar lótenyésztés lehetõségei az EU új piacain

Oldalszám: 101
Dr. Makray Sándor 2014.06.10.

Fenti címmel került megrendezésre szakmai tanácskozás 2004. szeptemberében Kaposváron. A hagyományos Pannon Állattenyésztési Napok kísérõ programjai között immár 2. évben a lótenyésztés aktuális kérdései szerepelnek.

A konferencia levezetõ elnöke dr. Mihók Sándor egyetemi tanár volt, a Debreceni Egyetem Agrártudományi Centrum tanszékvezetõje. Bevezetõ gondolataiban a ló sokoldalú hasznosításáról beszélt. Felelevenítette az elõzõ év hasonló keretek között lebonyolított rendezvényeinek tapasztalatait, folyamatos aktualitását. A magyar lótenyésztés és lótenyésztõk érdekében hangsúlyozta a tenyészértékbecslés fontosságát, hazánk elkerülhetetlen részvételét a nemzetközi kooperációban e téren is.
Mihók professzor, mint a téma elismert szaktekintélye, felhívta a résztvevõk figyelmét a programpontok sokszínûségére és fontosságára. Ahhoz, hogy a magyar lótenyésztés visszanyerje régi megbecsülését, elengedhetetlen a tenyésztõi célkitûzések következetes betartása. A korszerû adatgyûjtési, feldolgozási és elemzõ módszerek ebben nagy segítséget jelenthetnek.
Az 1. témakör a meghívóban feltüntetettek szerint Magyarország EU-tagságával életbelépett változásokkal foglalkozott volna, a lovakra vonatkozó állategészségügyi elõírások tekintetében. Ezen a területen részben a számos újdonság miatt meglehetõsen nagy a bizonytalanság a tenyésztõk, forgalmazók és – gyakorlati tapasztalatok szerint – a szakhatóságok különbözõ szintjén is.



Sajnálatos módon talán pont ezen téma sürgõs feladatai miatt a szakhatóság képviselõje szinte az utolsó pillanatban mondta le részvételét.
Krebs András, a Nemzeti Szövetség KFT. munkatársa a „magyar lóverseny-sport” lehetõsége a felújított „Kincsem Parkban” címmel tartott elõadást.
A hazai lovassportok kedvelõinek és a lóversenyzés fanatikusainak hosszú idõk óta neuralgikus pontként kezelt érdeklõdési területe a magyar lóversenyzés helyzete.
Az elõadó röviden vázolta a lóversenyzés történetét Magyarországon, hivatkozott a 177 éves múltra, megemlítve a galoppversenyzés 1827-es beindítását, melyet Hunyady József és Széchenyi István neve fémjelez.
Az ügetõversenyzés hazánkban 1853-ban kezdõdött. A jelenlegi állapotok szerint a galoppon a domináns angol telivér fajtából 500 ló van tréningben. Az utánpótlást 220 kanca és 50 fedezõ mén hivatott biztosítani. Az ügetõpályákon 550 lovat treníroznak, 200 kanca és 20 fedezõ mén a tenyésztõi bázis. (A tenyészanyag több mint 75%-a magtulajdon.) A remények szerint a „Kincsem Park” új lehetõségeket biztosít a hazai lóversenyzés terén. Büszkeségünk lehet a multifunkcionális tribün, amely téliesített, és egyéb rendezvényeknek is otthont adhat. A lóversenyzés hazai elterjesztése érdekében ugyanakkor kiemelten kezelendõ a publicitás széles skálája és a nemzeti kapcsolatok ápolása, továbbfejlesztése a nemzeti nosztalgia jegyében.
Minden bizonnyal a lóverseny múzeumnak is számos látogatója lesz. Fontos feladatnak tartják a szervezõk a fogadóhálózat és a fogadási fajták fejlesztését is.
A bevezetõ egyik kiemelt témakörében szerepelt tenyészértékbecslésrõl Bokor Árpád PhD-hallgató (Kaposvári Egyetem, ÁTK) beszélt. A világ sportlótenyésztõ egyesületeinek szelekciós szempontjait elemezte, kiemelten kezelve néhány e téren vezetõ európai ország tenyésztési programjait. Hollandiában évente 200 magántulajdonban lévõ ménjelöltre számíthatnak a tenyésztõk. A világosan meghatározott tenyészcél alapját a teljesítmény, a konstitúció és a küllem határozza meg. Ezek realizálásában a gyakorlatban a ménszemlék játszanak döntõ szerepet. Napjaink fokozott lóversenyküzdelmeiben lényeges az állategészségügy szerepe. A holland állatorvosok rendszeres, a versenyek egyes fázisaira kiterjedõ klinikai vizsgálatokat végeznek. Felhasználják a röntgenkészülékeket, ügyelnek a sürgõsség megállapítására. A tenyésztésre vonatkozóan vizsgálják az ivarszerveket és a sperma minõségét. Természetesen a saját teljesítményen túl az ivadékvizsgálat is nagy szerepet kap. A sportlovak tenyészértékét 1987 óta a díjlovaglásban és díjugratásban külön kezelik. A küllemet 1991 óta kísérik figyelemmel. A teljesítményre utaló tenyészértékek kialakításában szerepet játszanak a díjlovagló és díjugrató versenyek eredményei, valamint a teljesítményvizsgálati állomásokon nyújtott eredmények. Az adatokat BLUP, illetve annak akutális változatai szerint értékelik. A teljesítményre utaló tenyészérték összetevõi: származás, saját teljesítmény, ivadékok teljesítménye és a tenyészértékek megbízhatósága.
Az alapos tenyésztõi, tenyésztésszervezõi munka eredményeként egy igen pozitív tendenciát lehet felfedezni az elmúlt 2 évtizedben. A szerzõ hozzátette még, lényeges, hogy a vizsgálatok egységes környezeti feltételek mellett történjenek.
Franciaországban a versenylovakra vonatkozóan az INRA munkatársai végzik az adatgyûjtést, -feldolgozást, -értékelést és tájékoztatást. Megjegyzendõ, hogy ez 4 alapvetõ fázis a tenyésztésben, tenyésztésszervezésben. Az elv útmutatóként szolgálhat más országok számára is.
Az angol telivéreknél a szelekció gát- és akadályversenyek alapján történik.
Az ügetõ lovak sulky-ban és nyereg alatt minõsülnek. Az értékelés francia specialitás, a nyereményösszeg különbözõ módon történõ konvertálása alapján történik, bár egyéb értékelési módszerekkel is dolgoznak.
A szerzõ szerint Magyarország lemaradása a sportlótenyésztésben elsõsorban a teljesítményvizsgák, a kancavizsgák, a lovasversenyek eredményeinek, teljesítményeinek megfelelõ regisztrálása terén jelentkezik, ugyanakkor hátrányt jelent a magyar sportló rendkívül heterogén volta és a versenykiírások rendszere is.
A versenylótenyésztésben a regisztráció, az alacsony egyedszám és a versenyek ritkasága jelent „hendikeppet”.
Jónás Sándor ménesvezetõ a gidrántenyésztésben rejlõ célokat és lehetõségeket vázolta, igazi lovastemperamentummal. Jóindulatú elfogultsággal beszélt a már-már elfeledett, leírt fajta reprezentánsainak utóbbi években elért nemzetközi sikereirõl. Büszkén számolt be arról, hogy Gidrán Sóhaj megnyerte a Fiatal Lovak VB-jének cross napját 2004-ben.
Hollandiában a gidránokat a magyarok „büszke sárkányainak” hívják. A világ leghíresebb ugrólótenyésztésének újságja, a Zangersneide szerint a 21. sz. sportlótípusa, hiába készült el, nem mûködik. Ugyanakkor az újság felhívja a figyelmet a magyar gidrán fajtára. Ausztriában, Németországban és a Benelux államokban számtalan gidrán versenyez. A holland sportlótenyésztõk nyilatkozatokban számolnak a gidránnal, mint potenciális nemesítõ fajtával. Úgy tûnik, hogy a kitartó koncepciózus és fanatikus tenyésztõi munka ezúttal eredményt hozhat.
Megemlítendõ, hogy a speciális magyar huszárló kis populációból (a kancalétszám sohasem haladta meg a 250-et) olyan egyedeket produkált, melyek közül olimpiai aranyérmes (Elliot) is került ki és Japántól Dél-Afrikáig ismert ez a fajta.
A mai pangó lópiacon a nagy értékû sportlovakon kívül szinte egyedüli lehetõség húslovakat értékesíteni.
Dr. Makray Sándor egyetemi docens (Kaposvári Egyetem ÁTK) elõször az ezzel kapcsolatos alapfogalmakat tisztázta. Vágóló mind a melegvérû, mind a hidegvérû fajtából kerülhet ki, nyilvánvalóan az új EU-szabályozás, a lóútlevél megszigorításainak figyelembevételével.
Minõségi húslovat azonban csak hidegvérû lóállományokból lehet elõállítani. A húslóexportot is jellemzi a felvásárlás hullámzó volta. Jelentõs hátrány, hogy Magyarországon nincs export-lóvágóhíd. Ugyanakkor a hidegvérû lovak nem csak húslóként hasznosíthatók (mezõgazdasági munka, hobbi, show, erdészet stb.).
A pecsenyecsikó és vágóló értékesítésében egy ördögi kör tapasztalható: a külföldi vevõk csak akkor kötnének szerzõdést, ha a magyarországi forgalmazók rendszeresen megszabott mennyiségû állati termék szállítására köteleznék magukat. A termelõk viszont csak akkor hajlandók választott csikót elõállítani, ha a piacot biztosítottnak látják. A kiút a kistermelõk értékesítési szervezõdésében és egy korszerû export-lóvágóhíd létrehozásában keresendõ.
Nem csak Magyarországon, de nemzetközi viszonylatban is fájdalmasan vetõdik fel a tény, hogy egyes állatfajták kihaltak, illetve kihalásra ítéltek. A „muraközi ló helye a 21. sz.-i magyar állattenyésztésben” c. elõadásában Kovács Zoltán állattenyésztési ágazatvezetõ, az „Õrségi Nemzeti Park” munkatársa errõl beszélt.
A muraközi fajtát a fajtacsoporton belül viszonylag kisebb testûnek, mozgékonynak, lendületesnek, impozáns kinézetûnek ítéli meg. Véleménye szerint minden fajtának, típusnak meg kell találni azt a hasznosítási módot, amelyben a fajta értékmérõ tulajdonságai nem sérülnek – és a fajta fenntartható. A muraközi fajta hasznosítható az idegenforgalomban, erdõgazdálkodásban, vidékfejlesztési, agrár-környezetgazdálkodási programokban, mely utóbbiakat a Nemzeti Vidékfejlesztõi Terv is támogat.
A fajta sajátossága a jó takarmányértékesítõ képesség és növekedési erély, valamint, hogy a tartáskörülményekre kevésbé igényes. A fajta jó gyephasznosító is, vadászatokon és vadetetésben egyaránt jól hasznosítható. A szerzõ véleménye számos magyar lóbarátaival egyezõen az, hogy a fajta fenntartása indokolt. Kérdés azonban, hogyan. A hazai populációban fellelhetõ, a fajtajelleget képviselõ egyedek felkutatásán túl a nemzetközi tenyésztõ bázis más fajtába, de hasonló típusba tartozó tenyészegyedei is hozzájárulhatnak a muraközi fajta felélesztéséhez.
A ló használhatóságának egy újabb, dinamikusan fejlõdõ ágazata a lovasterápia. Ennek feltételrendszerérõl végzett felmérést Jámbor Péter PhD-hallgató (Kaposvári Egyetem ÁTK).
Bevezetõjében a lovasterápia fogalmát, hatását tisztázta, rövid történelmi áttekintést tett, és vázolta a hazai tevékenység elõrelépését és a szakemberképzést.
Véleménye szerint az ez irányú tevékenység folytatásához 2 lehetõség kínálkozik.
1. A már meglévõ lovasintézményekkel történõ integráció, mely elsõsorban kisebb településeken adhat megoldást.
2. Önálló lovasterápia-centrumok kialakítása, melyekkel a nagyobb városok vonzáskörzeteit lehetne kiszolgálni, eleget téve a környezettel, lovakkal és a szakemberekkel szemben támasztott speciális igényeknek. A tárgyi feltételek közül fontos a megfelelõ hely, ló, biztonsági eszközök, valamint az állapotrögzítõ és fejlesztést elõsegítõ dokumentáció.

A lovasterápiához nagyon komolyan szervezett „team-munka” szükséges. Csak a jól kvalifikált szakemberek (neurológus szakorvos, lovas terapeuta segítõk, lovas szakember) összeszokottsága hozhat eredményt.
A lovasterápia specialitása a magas önköltség, a nem megfelelõ törvényi szabályozás a hatáskörökre vonatkozólag, kevés a dokumentáció, valamint a jó lovasalapokkal rendelkezõ gyógypedagógus, nem megfelelõ a ló kiválasztása, és hiányzik a céltudatos kiképzés.
Ezek orvoslására tett a szerzõ javaslatokat, illetve tervez további vizsgálatokat.
A tanácskozást követõ élénk vita és az elõzõ évihez képest növekvõ tendenciát mutató részvételi arány arra utalt, hogy hasonló jellegû fórumok szervezése a jövõben is messzemenõen indokolt. A tanácskozáson a gyakorlati szakemberek (állattenyésztõk, állattartók, gazdálkodási egységek vezetõi, munkatársai), oktatók és kutatók vettek részt. Örvendetes, hogy a jelenlévõk között több fiatal gyakorló szakembert vagy lótartást tervezõ gazdát, valamint közép- és felsõoktatásban részt vevõ diákot is láthattunk.
A hallgatóság és a szervezõk minden bizonnyal sokat okultak az elhangzottakból.