MENÜ

Juhállományok általános állategészségügye

Oldalszám: 66
Dr. Merényi László 2014.05.28.

Hazai viszonylatban közel 7500 tenyészetben kb. 1 milló anyajuhot tartunk számon. Ennek a létszámnak majdnem a fele három megyében (Bács-Kiskun, Hajdú-Bihar és Szabolcs-Szatmár-Bereg) koncentrálódik. A legkevesebb tenyészet és anyajuh Vas megyében van. A juhtartás nagyrészt extenzív módon, legeltetésre alapozva történik. Ez a tartási forma jelentõsen befolyásolja az állományok egészségi, különösen parazitológiai állapotát.

A juhokban — hasonlóan más állatfajokhoz — az egysejtûektõl a magasabb rendû ízeltlábúakig mindenféle parazita elõfordulhat. Vannak közvetlen fejlõdésûek és olyanok, amelyek a teljes kifejlõdésükhöz, a fertõzõképességük eléréséhez köztigazdát igényelnek. Az élõsködõk közül csak azokkal foglalkozunk, amelyek gyakran fordulnak elõ, illetve valamilyen oknál fogva fontosak.

A parazitás betegségek jellemzõi

A parazitás betegségekre általában az a jellemzõ, hogy az enyhe vagy közepes erõsségû fertõzés nem jár feltûnõ klinikai tünetekkel. Megfelelõ vizsgálat elvégzése nélkül nem is lehet tudni egy állatról (állományról), hogy hordoz-e magában vagy magán valamilyen élõsködõt. Az élõsködés részint általános, részint pedig helyi káros hatást fejt ki. Ennek jellege függ az élõsködõ fajától, számától, az invázió és a megtelepedés helyétõl, a megtámadott szervezet, szerv vagy szövet reakcióképességétõl és az állat érzékenységétõl, általános ellenálló képességétõl. A fiatal állatok általában fogékonyabbak a parazitózisokkal szemben, mivel a természetes és a speciális (korábbi enyhe fertõzés hatására kialakuló) ellenálló képesség hiányzik a szervezetükbõl.

Az élõsködés hatása a gazdára nézve lehet közvetlen és következményes

Az emésztõszervben élõ paraziták közvetlen kártétele a táplálékelvonás. Ennek az eredménye a fejlõdésben való lemaradás, gyengébb súlygyarapodás, kisebb súlyú, fejletlenebb utódok születése, a tejtermelés csökkenése stb. Egyes paraziták a táplálékelvonással fontos vitaminok hiányát idézik elõ, ami a szervezet normális mûködését gátolja meg. A májban élõsködõ közönséges májmétely a szervezetben történõ érése során a máj szövetében „vándorol” és roncsolja annak szövetét, aminek következtében a máj normális mûködése károsodik. A galandférgek (pl.: Echinococcus, Coenurus) lárvái a juhok belsõ szerveiben kialakuló és egyre növekvõ hólyagokban találhatóak. A hólyagok növekedésével erõsödõ nyomás a szerv szöveteit elsorvasztja. A paraziták jelentõs része a gazdaszervezet számára toxikus anyagokat (vedlési folyadék, anyagcseretermék) bocsát ki, másoknak (szúnyog, kullancs) a nyálában vannak toxinok. A toxikus hatás az élõsködõ faja szerint más és más lehet: például a hemolitikus toxinok (Babesia) hatására a vörösvértestek szétesnek.
A paraziták jelenlétének következtében kialakuló szövetszaporulat a következményes vagy közvetett hatások közé sorolandó. Ilyen pl.: a máj epeerei falának megvastagodása a kifejlett májmétely (Fasciola hepatica) irritáló hatása miatt, illetve a vastagbél-féreg (Oesophago-stomum) megtelepedési helyén a bélnyálkahártya megvastagodása („féregcsomó”). A megtámadott szervezet reakciója a gyulladás megjelenése. A tüdõ legfinomabb légutaiban és a tüdõ szövetében megtelepedõ „kis tüdõférgek” hatására fellépõ hörghurut is a gyulladás egyik formája. A gyulladás kialakulása során az élõsködõ körül olyan sejtek jelennek meg, amelyek az élõsködõ ártalmatlanná tételét célozzák, a véráramban pedig speciális fehérvérsejtek (eozinofil granulociták) jelennek meg nagy számban. Ezek megnövekedett számát nem csak parazitózis esetén tapasztalhatjuk, de parazitózis esetén mindig jellemzõ. A rühatkák (Psoroptes ovis) szúrásai következtében megvastagodó bõr is a gyulladás miatt alakul ki. Rühösség esetén a szervezet természetesen nem a kórokozó demarkálásával próbál védekezni.

A juhállományok parazitológiai helyzete

A tapasztalatok alapján egy-egy állományban rendszerint nem egy, hanem többféle élõsködõ fordul elõ. Ugyanez érvényes az állomány egyes egyedeire is.

Fontosabb belsõ élõsködõk

A kokcidiumokkal a májusi számban már foglalkoztunk. Elõfordulási gyakoriságuk közel 90%-os a juhtenyészetek vizsgálata alapján. Hasonlóan gyakran lehet kimutatni egy májban élõsködõ mételyt (Dicrocoelium dendriticum), valamint a gyomorban és a bélcsatornában élõsködõ fonálféreg fajokat (Trichostrongylidae). A közönséges májmétely (Fasciola hepatica) és a bendõben élõsködõ mételyfajok (Paramphistomidae) speciális, ún. endémiás (ebben az esetben nedves) területeken gyakoriak, ahol a fejlõdésükhöz szükséges köztigazda csiga is meg tud élni. A száraz legelõkön tartott állományokban gyakran fordul elõ a juhok galandférgessége (monieziózis). Ez a betegség fõleg az elõször legelõre került fiatal bárányoknál okozhat akár elhullást is. A szárazföldi köztigazda csigák tartják fönn a legelõ kis tüdõférgek lárvái okozta fertõzõdés lehetõségét. Mivel ezeknek a fajoknak a fejlõdése részben a legelõn történik, így a legeltetett állományok a szakszerû gyógykezelés ellenére minden évben újra tudnak fertõzõdni, tehát a gyógykezelést minden évben célszerû megismételni.
A juhok különféle szerveiben találhatók olyan parazita fejlõdési-alakok, amelyeknek a juhok nem végleges-, hanem köztes gazdái (a parazita végleges kifejlõdéséhez feltétlenül szükséges gazda). Ezek lehetnek egysejtûek (Sarcocystis fajok), amelyek kutyától vagy macskától származnak, valamint soksejtûek, mint pl. a ragadozók különféle galandférgeinek lárvái (Echinococcus, Cysticercus). Ezekben az esetekben a helyes eljárás az, hogy a végleges gazdaállatot kell megfelelõ gyógykezelésben részesíteni, ill. távol tartani a juhoktól a fertõzõdés megelõzése céljából.
Fontosabb külsõ élõsködõk

A külsõ élõsködõk fejlõdésük, életmódjuk és kártételük jellege valamint az ellenük való védekezés módja miatt is sok szempontból eltérnek a belsõ parazitáktól. Ezek a magasabb rendû élõlények vagy a teljes életüket a gazdaállaton töltik vagy csak táplálkozás, ill. petéik/lárváik elhelyezése céljából keresik azt fel. Egyes fajok vérszívásuk során alacsonyabb rendû belsõ élõsködõket olthatnak be a gazdaállatba. Juhoknál különös jelentõsége van a rühösséget leggyakrabban elõidézõ Psoroptes ovis atkának. A pókszerû, apró ízeltlábú által okozott fertõzés állategészségügyi szempontból bejelentési kötelezettség alá tartozik, tehát szigorú elõírások szerint kell a megbetegedett állatokat kezelni, ill. a betegség továbbterjedésének megakadályozása végett egyéb elõírásokat betartani. Az évtizedek óta évente rendszeresen elvégzett, kötelezõen elõírt gyógykezelések hatására a rühösségi esetek elõfordulásának száma jelentõsen csökkent. A gyógykezelést hosszú ideig fürösztés formájában lehetett csak elvégezni. Ma már olyan modern gyógyszerek állnak rendelkezésünkre, amelyeket injekció formájában lehet alkalmazni. Ez azért elõnyös, mert minden állat egyedileg kapja meg a szükséges gyógyszeradagot, tehát a gyógykezelés sikere biztosított. További elõnye, hogy az egyszerû beavatkozás nem töri az állatokat, nem fejt ki káros (toxikus) hatást a kezelést végzõ és a segédkezõ személyzet szervezetére és a környezetet sem szennyezi.
A rühösség ellen injekciós formában alkalmazható gyógyszerek hatóanyagai az ún. makrociklikus laktonok csoportjába tartoznak. Az alapvegyületet egy mikrogomba fermentátumának tisztításával állítják elõ, majd ehhez különféle atomcsoportokat kapcsolnak. Az atomcsoportok minõsége más-más tulajdonsággal ruházza fel a hatóanyagot. Egy szerencsés mutáció következtében a szervezetbõl lassan kiürülõ, hosszú hatékony vérszintet biztosító anyagot (doramectin) sikerült elõállítani. Ezzel a hatóanyaggal jelentõsen leegyszerûsödik a rühösség elleni védekezés végrehajtása és így felmerült a hazai juhállomány rühösségtõl való mentesítésének lehetõsége is, ami a magyar juhtenyésztésnek az európai országokkal szembeni versenyképességét és a bárányexport hosszú távú lehetõségét biztosíthatja. A mentesítésre irányuló törekvés az ország keleti megyéiben harmadik éve folyik bíztató eredményekkel.
További elõnye a makrociklikus laktonoknak az, hogy nem csak a testnedvekkel táplálkozó külsõ élõsködõk ellen lehet használni, hanem a gyomor-bélcsatornában és a légzõszervekben élõsködõ fonálférgek (belsõ paraziták) ellen is tökéletes hatékonyságúak. Ez az elõnyös tulaj-donság lehetõvé teszi, hogy egyetlen beavatkozással több gazdasági és egészségügyi kártétele miatt fontos parazitacsoport ellen egyszerre tudunk hatékonyan védekezni.
Az eddigieket összefoglalva arra a következtetésre jutunk, hogy a legelõre alapozott, természetes környezetben, extenzíven tartott juhokban a rendszeres gyógykezelés ellenére is minden évben számolni kell a paraziták által okozott fertõzéssel, megbetegedéssel. Ez azt is jelenti, hogy a genetikai képesség szerint lehetséges termelési (szaporodásbiológiai, testtömeg-gyarapodási stb.) szintet csak a juhállományokban végzett rendszeres parazita elleni kezelésekkel tudjuk elérni. A gyógykezelések egy részét lehetõség szerint a modern injekciós készítményekkel célszerû elvégezni, mert így egy beavatkozással több parazita ellen is fel tudunk lépni. A juhágazat versenyképességének biztosítása végett törekedni kell az ország juhászatainak rühösségtõl való mentességének elérésére.