MENÜ

A csonthéjasok monília elleni komplex védelme

Oldalszám: 82
Tóth Miklós 2014.05.26.

A csonthéjasok moníliás hajtás- és virágszáradása évrõl évre visszatérõ gond e gyümölcsfajok termesztésében. A természet újabb és újabb váratlan helyzetet teremt, sokszor súlyos kártételt okozva ültetvényeinkben, ugyanakkor ezek megfigyelése, elemzése megfelelõ alapot biztosít a védekezés körültekintõ megtervezéséhez.


A fertõzõ tömeg minden tavasszal ott van fáinkon, s a virágzás idõszakában rendszeresen kialakul olyan idõjárási helyzet, amely kedvez a kórokozó fertõzésének. Természetesen a hármas együttállásból (kórokozó fertõzõképes alakja – a kultúrnövény érzékeny fenológiai állapota – a fertõzést elõsegítõ mikroklíma) fakadó fertõzés kialakulásába beleszól az emberi tevékenység, a védekezés.

A kórokozó valamennyi csonthéjas gyümölcsfajt veszélyezteti, de ismert, hogy leggyakrabban a meggyfákat fertõzi. Ez annyira beleívódott a szakmai tudatba, hogy a figyelmet általában a meggy védelmére irányítjuk, idõzített kezelésekkel igyekszünk megelõzni a fertõzés kialakulását. Éppen ezért volt meglepõ a 2004. tavaszán tapasztalt kártétel, amely elsõsorban a korai virágzású fajokat (kajszi, mandula) sújtotta.

A monília esetében a kedvezõ környezet hûvös, párás, csapadékos idõjárással jellemezhetõ. A kevéssel 0 °C feletti hõmérséklet már elegendõ a fertõzés megindulásához, ezt erõsíti a ködös, párás idõjárás, a magas relatív páratartalom, a páralecsapódás, amely felületi nedvességet ad a virágon is. Ugyanilyen hatású a csapadékos idõjárás is, tartós felületi nedvességet biztosítva a különbözõ növényi részeken. Ennek fényében vizsgáljuk meg a 2003, 2004. és 2005. év tavaszi idõjárását.

2003 tele szigorú volt, kései tavaszodással. Fáink lassan ébredeztek, csak április 10-én kezdõdött meg a mandula, kajszi virágzása. A csapadékmennyiséget vizsgálva láthatjuk, hogy április elején hullott kevés esõ, de ekkor a fák még kényszernyugalmi állapotban voltak. Április 3. dekádjától száraz ciklus köszöntött be, s ez kitartott a fõ virágzás idõszakában. Ez is hozzájárult, ha nem meghatározta azt, hogy 2003-ban nem alakult ki súlyos monília fertõzés. 2004-ben egy enyhébb tél után viszonylag korán megindult a fák fakadása. Április elejétõl a sokéves átlagot követte az aktuális hõmérséklet, s megkezdõdött a virágzás. Ugyanakkor egy csapadékos idõszak köszöntött be, s biztosította a virágzás teljes idõtartamára a nedves, párás körülményeket. 2005-ben lassan, késve tavaszodott. A hõmérsékletet tekintve április elején alacsony értékrõl indult a felmelegedés, és csak az elsõ pentád végére érte el az átlagértéket. Ezt követõen kellemes meleg idõjárási viszonyok uralkodtak egészen 20-ig. Ilyen kedvezõ feltételek között indult meg a fáink virágzása, a csapadék csak a 2. dekád elején jött meg, ami elõsegítette az akkor virágzó fák fertõzõdését. A betegség fellépését jellemzõen meggyültetvényekben láthattuk. Ez a kis fejtegetés rámutat, hogy az idõjárás alakulásának mennyire erõs hatása van a fertõzés idõpontjára, a fertõzési idõszak hosszára, s az idõponton keresztül a megfertõzött gyümölcsfajra (melyik virágzik a kritikus idõszakban).

Különbséget kell tenni az üzemi méretû ültetvények és a kiskertekben, utak mentén található fák fertõzöttsége között. Az elsõ esetben általában felkészült növényvédelmi szakember irányítja a növényvédelmi tevékenységet, amely végigkíséri az ültetvény életét a telepítési hely kiválasztásától a felszámolásig, illetve a tenyészidõszak kezdetétõl a végéig. A szakember jól felfogott érdeke a fák védelme, s ehhez a szükséges eszközök rendelkezésre állnak, támaszkodhat speciális ismereteire. A második esetben a döntések sokkal kevésbé támaszkodnak szakmai ismeretekre, s általában sokkal kisebb a mozgástér a szakmai megfontolások érvényre juttatásához. Mindezek eredménye, hogy 2004-ben is az üzemi ültetvények lényegesen kisebb károsítást szenvedtek, értékelésünk szerint átlagosan (2)-5–15%-os fertõzés alakult ki. Természetesen az elhanyagolt ültetvények esetében lehetett látni 30–50%-os kártételt is, de nem ez volt a jellemzõ. Ezzel szemben a kiskertekben, út mentén, szórványokban található fákon súlyos, 60–100%-os mértéket elérõ fertõzöttséget találtunk. Sajnálatosan ennek a következménye nem csak az adott évi termés mennyiségében mérhetõ, hanem akár a fa pusztulásához is vezethet. 2005-ben hasonló képet találtunk, vagyis ültetvényekben általában 10% alatti kártételt, házikertekben, útmenti fákon 40–80%-os kárt okozott a gomba fertõzése.

A védekezés azonban nem a virágzáskori kezeléssel kezdõdik (és ér véget), hanem komplex módon az ültetvény teljes életciklusát kell figyelemmel kísérni, illetve az év során folyamatosan meg kell tenni a szükséges megelõzõ, védekezési intézkedéseket.

Elsõként a telepítés helykiválasztásánál, az ültetvény megtervezésénél gondoljunk a betegség megelõzésére. Törekedjünk a szellõs ültetvény kialakítására a sorok irányának megtervezése, a térállás megválasztása, az átjárható koronaforma kialakítása és fenntartása útján. Az új telepítés védelmével törekedjünk a betegséget távol tartani a fáinktól.


Ha megjelenik a betegség az ültetvényben elsõdleges feladatunk a fertõzési ciklus megszakítása. Erre a fertõzött részek (virágok, vesszõk, ágak, rákos sebek, gyümölcsmúmiák) eltávolítása a megoldás. A fertõzött részek levágása, összegyûjtése és elégetése az egész tenyészidõszakra kiható védekezési elem. A munkák legmegfelelõbb idõpontja egyrészt a tél vége, rügypattanás eleje (az elrákosodott sebek kitisztítását is ekkor végezzük el), másrészt már a virágzást követõen észlelhetõ hajtásfertõzések idõszaka. A virágzás közben, vagy utána megjelenõ fertõzött részek levágása lenne az egyik legfontosabb, leghatékonyabb beavatkozás. Azért írtam feltételes módban, mert ez sajnos legtöbbször elmarad. A visszavágásnál – tekintettel arra, hogy a kórokozó a hajtásban, illetve fás részekben is terjed – az egészséges részbõl is el kell távolítani egy 10–15 cm-es részt. Amennyiben ez a „zöld metszés” elmarad, a szüret után mindenképpen kerüljön rá sor. Ekkor már jól láthatóak a tünetes hajtások és a sérült, törött koronarészek is eltávolíthatók. Ezzel fáinkat újra egészségessé tehetjük, ami azért is fontos, mert a száradt koronarészeken akár egy év alatt is megjelenhetnek különbözõ farontó gombák. Lényeges, hogy ugyanekkor valamilyen sebkezelõ anyaggal legalább a nagyobb sebek lezárásra kerüljenek.

A fertõzõ anyag csökkentését szolgálja az õszi lombfertõtlenítés is. Ezt kb. kétharmados lombhulláskor, még fagymentes napokon úgy célszerû elvégezni valamely réztartalmú készítménnyel és nagy lémennyiséggel, hogy mind a lomb és a fás részek, mind az avar kellõ lemosást, áztatást kapjon.

Az egész évi növényvédelem alapja a tavaszi lemosó permetezés. Rügypattanástól, fagymentes idõben, réztartalmú készítménnyel, nagy lémennyiséggel végrehajtott permetezés ad megfelelõ eredményt. Erre egyszer vagy kétszer is sor kerülhet a kitavaszodástól függõen. Addig végezzük, ameddig csak lehet, akár még fehérbimbós stádiumban is.

A virágzás a vegyszeres növényvédelem szempontjából a legfontosabb szakasz. Ekkor már a gomba konídiumai nagy tömegben vannak jelen és a számukra kedvezõ hûvös, párás, csapadékos, ködös idõben óriási a fertõzésveszély. Az infekció ellen célzott permetezés, permetezések szükségesek. A pontos idõzítés érdekében elõrejelzés szükséges. Az idõjárási paraméterek (relatív páratartalom, hõmérséklet, csapadék, felületi nedvesség) helyi megfigyelése és a virágzás követése, a két tényezõ összevetése alapján lehet a védekezést idõzíteni. Az elsõ kezelést mindenképpen végezzük el megelõzési céllal, már fehérbimbós állapotban. A következõ kezelés idõpontját az elõrejelzés határozza meg, fertõzésveszélyes helyzetben a fõvirágzásban is permetezni kell, majd a virágzás végén, a sziromhullás kezdetén szükségessé válhat megismétlése. A kezelések száma függ a virágzás hosszától, a szerek hatástartamától, és az ültetvényben kialakult mikroklimatikus körülményektõl. Tekintettel arra, hogy a réztartalmú készítmények ez idõ tájt már nem használhatók a csonthéjas gyümölcsfélékben, ebben az idõszakban szerves hatóanyagú gombaölõ szerek jelentik a választékot. A készítmények megválasztásánál az integrált védekezés, a környezetvédelem, a hatékonyság fontos szempontjai mellett számos tényezõ ismerete szükséges.

A kontakt szerek monília elleni aktivitása közepes, viszont egyéb levélbetegségek ellen is hatékonyak, esetenként hatékonyabbak is (pl. levéllikasztó betegség). Kevésbé stabilak, rövid a hatástartamuk, de olcsóbbak. Erõs fertõzési nyomás, valamint kedvezõtlen agrotechnikai körülmények között (mechanikai ápolás hiánya, besûrûsödött lombkorona, kedvezõtlen mûvelésmód stb.) a készítményeket célszerû szisztemikus szerrel kombinációban alkalmazni. E csoportba tartozó hatóanyagok közül leginkább a kaptánt használják a termelõk.

A felszívódó hatású készítmények közül több hatóanyag csoport is hatékonyságot mutat a monília ellen. A benzimidazolok és a dikarboximidek magas biológiai hatékonyságúak a monilia ellen, ennek ellenére használatuk kevésbé terjedt el, egyrészt a hatóanyag-maradék, illetve a rövid hatástartam miatt.

A triazolok és származékaik használata magas biológiai aktivitásuk, hosszú hatástartamuk, viszonylag széles hatásspektrumuk miatt széles körben elterjedt. A fehérbimbós állapotban végrehajtott kezelést a fõvirágzásban célszerû megismételni, a megelõzés biztosítása érdekében. Gyakorlati tapasztalatok alapján a tebukonazol hatóanyag a leginkább használatos.

A legújabb készítmény, két hatóanyagból gyárilag elõállított kombináció. A két hatóanyag (boscalid + piraklostrobin) az eddigiektõl eltérõ csoportba tartozik (karboxamid, strobilurinok). Alkalmazásával kapcsolatban még nem sok tapasztalat áll rendelkezésünkre, de az engedélyezési vizsgálatok nagyon bíztató eredményt nyújtottak. A kórokozó ellen ajánlott optimális kijuttatási idõpont ennél is a virágzás eleje, majd a fõvirágzás.

S a végén, ne feledjük a helyes kijuttatástechnika alapvetõ feltétele a hatékonyságnak!