MENÜ

Olaszország körtetermesztése és annak hazai vonatkozásai

Oldalszám: 94-96
Dr. Iváncsics József 2014.04.24.

Bevezetés

Az Olasz Köztársaság területe 301338 km2, amelyen mintegy 58054500 lakót tartanak nyilván, tehát a területre esõ népsûrûség 196 fõ/km2. Huszonkettõ tartományt jegyeznek tartományi székhelyekkel: Abruzzo–l’Aquila; Basilicata–Potenza; Calabria–Catanzaro; Campania–Nápoly; Emilia-Romagna–Bologna; Friuli-Venezia; Giulia–Trieszt; Lazio–Róma; Liguria–Genova; Lombardia–Milánó; Marche–Ancona; Molise–Campobasso; Piemont–Torino; Puglia–Bari; Szardínia–Cagliari; Szicília–Palermo; Toszkána–Firenze; Trentino-Dél Tirol–Trento; Umbria-Perugia; Valle d’Aosta–Aosta; Veneto–Velence; és meg kell említeni San Marinót, mint önálló államot. Olaszország kertészete, azon belül gyümölcstermesztése, már csak a környezeti adottságokból kifolyólag is, nagyon sokrétû. Az ókortól korunkig folyamatosan meghatározó szerepet tudhatott magának a mezõgazdaság, és azon belül a kertészet: hatása nemcsak Európában érezhetõ, hanem a világ bármely táján. Ha szûkebben a körtetermesztés statisztikai adatait nézzük, szintén a fent említett vezetõ szerep érzékelhetõ. A világ összes körtetermesztése évente 10 millió tonnáról 15 millióra emelkedett, majd 1998-tól napjainkig már meghaladta a 18 millió tonnát, amelybõl Kína kiemelkedõen sokat: 8,95 millió tonnát termeszt. Szûkebben az Egyesült Európa országainak termesztését nézve 2,6 millió tonna (de az Egyesült Európa bõvülésével, ez a szám is jelentõsen nõtt), amelybõl éveken át mintegy 1 millió tonnát Olaszország biztosított, valamint kiemelkedõ termesztõk még Spanyolország (719 ezer tonna), Németország (468 ezer tonna) és Franciaország (260 000 tonna).



Olaszország körtetermesztése

Olaszország körtét mintegy 45000 hektáron termesztett, és az éves produkció a fentiek szerint folyamatosan meghaladta az egymillió tonnát. Nagyságrendi sorrendben alábbi tartományok adták a körtetermés javát: Emilia-Romagna (a teljes nemzeti körtetermesztésbõl 60%, majd több, mint 65%), Veneto (11%), Campania (10%), Szicilia (4%), Piemonte (3%), és fontos megemlíteni Lombardiát, Laziót és Trentino-Alto Adigét. Olaszország is megélte a túltermelési válságot, hiszen 1966–70 között 1,5 millió tonna körtét termeltek évente, amelynek eladása nagy problémát jelentett. Szükséges volt a termesztés átalakítására, a szûkítésre, a minõség fokozása mellett az intenzitás növelése, ugyanakkor a mennyiség megfelelõ mértékben történõ mérsékelésére. A termelés a hetvenes évek után erõs ingadozást mutatott, mélypontot jelentett a 800 ezer tonna termésmennyiség, majd a termelõk és a kereskedelmi hálózat megújítása által a termés mennyisége növekedni kezdett. A fajtaváltás kérdése fontos tényezõ volt, ugyanakkor meg kell jegyezni, hogy a körtefaj esetében a világ termesztésében tapasztalható tendenciához hasonlóan, meglehetõsen konzervatív fajtahasználatról kell beszélni. A fajták java, termesztésük aránya, csupán kisebb változásokat mutat. Kivétel a Vilmos körte termesztésének jelentõs visszaesése, ugyanakkor a Kaiser, Abate Fetel, Conference és a Packam’s Triumph fajták termesztésének jelentõs növekedése. Régebben mind korábban, mind pedig késõbb érõ, gyakran helyi fajták termesztését tapasztalhattuk, míg az utóbbi években egyértelmûen elõnybe részesítettek négy világfajtát: Abate Fetel, Conference, Decana del Comozio és a Kaisre, míg a régi fajták legtöbb tartományban visszaszorultak (ugyanakkor – az almafajjal szemben – a termesztésbõl nem tûntek el, csupán kisebb mértékben jelentkeztek): ez a tendencia leginkább Piemontéban a Madernas, Lazióban a Curato, Campaniában a Coscia, Spadona estiva és Spadonica, valamint Szicíliában a Butirra d’estate és Coscia, valamint a Gentila bianca fajtákra jellemzõ. A körte értékesítése leginkább Németországba, Franciaországban, Egyesült Államokban, Dániában történik. A legkeresettebb fajták a Vilmos, Passa Crassana, Abate Fetel és Kaiser. Az export mértéke 140–150 ezer tonna évente. A világ körtetermesztése folyamatos fejlõdést mutatott: 1992-tõl az elmúlt évekig (mintegy 56%-os növekedés). Ugyanakkor a piac telítõdésének jelei mutatkoznak, különösen az Egyesült Európa országaiban. Külön meg kell említeni Emilia-Romagna termesztését (619 ezer tonna körül), amely az ország egészére nagy hatással van.






 

A kutatás néhány fõbb irányvonala Olaszországban

A Bolognai Egyetem gyümölcstermesztési Intézetében folytatott kutatómunka Magyarország termesztését is meghatározta. Említésre méltók azok az alanyfajták, amelyek az intenzív termesztésben is alkalmazhatók (2000–2500 fa/ha). A Fox sorozat helyi körtefajták (Mora és Volpina) magoncszelekciójából kapott gyenge növekedésû egyedek, melyeket ivartalanul szaporítva körtealanyként vizsgáltak tovább: két klón, a Fox 11 és a Fox 16 került faiskolai forgalomba. A Fox 11 (A 28) féltörpe növekedésû körtealany, melynek csemetéit mikroszaporítással állították elõ. A fontosabb körtefajtákkal kompatibilitása kiválónak bizonyult. Szárazságra és a talaj mésztartalmára nem érzékeny, ugyanakkor a ráoltott fajták növekedése kissé erõsebb, mint a BA 29 birsen. A fák termõképessége kiváló, és korán termõre fordítható korona kialakítására ad lehetõséget. A Fox 11 alkalmas intenzív ültetvények létesítésére (2000–2500 fa/ha). A Fox 16 (B 21) csemetéit szintén mikroszaporítással állították elõ. A legfontosabb körtefajtákkal jól összefér. A talaj nagy mésztartalmára kissé, a gyökérfulladásra viszont nem érzékeny, féltörpe, olykor középerõs növekedésû fákat ad. A termõre fordulás szintén korai; további elõnyös tulajdonsága, hogy a talajgombákra és a gyökérgolyvára nem érzékeny. Már 1984-tõl megkezdõdtek azok a kísérletek, amelyek új mutagén körtefajtákkal kapcsolatosak, in vitro kultúrákban fenntartva. Leginkább már köztermesztésben lévõ fajták gamma sugárzással történõ kezelésérõl van szó, mely által mintegy ezer in vitro kultúrát létesítettek és vizsgáltak az Abate Fetel, Conference, William, Butirra Precoce Morettini Decana d’Inverno Passacrassana fajták esetében. A mintegy hétezer már járulékos (autoradicato) növény szelekciós vizsgálatát különbözõ agrotechnikai elemek figyelembe vételével végezték. Az 1990-es évektõl gyengébb növekedésû és nagy uniformitást mutató genotípusok szelekcióját kezdték meg. Olyan törekvésekkel is találkozhatunk, melyek esetében a termõ gyümölcs jellemzõit nem kívánták megváltoztatni, kizárólag a termést adó fa karakterét (koronaméret, termõképletek alakulása, virágzás stb.) változtatták meg, próbálták intenzívebbé tenni. A mutagén egyedek szelekciójának különbözõ stádiumaiban került sor mikroszaporításra, illetve az oltványok elõállítására, abból a célból, hogy igazolódjon azok jellemzõinek fenntarthatósága, produktivitásuk, valamint az, hogy oltványként is megõrzik tõlük elvárt jellemzõiket. Fenti kísérletek legfontosabb eleme volt, hogy a szelekció során olyan genotípusokhoz jussanak, melyeknek habitusa egységes és az általuk várt legjobb tulajdonságok érvényesülnek (gyenge növekedés, korai termõre fordulás, produktivitás). A szelekció által kapott fajtajelöltek a helyi konszorciumokhoz kerülve 1995-tõl különbözõ fajtakísérletek tárgyát képezték. Megfigyelték a termõre fordult egyedek legfontosabb jellemzõit, a gyümölcsök érzékszervi vizsgálatra és különbözõ laboratóriumi vizsgálatokra kerültek. A fent említett kísérletek eredményeként beszélhetünk ma az Abate Light és a Conference Light fajtákról. A folyamatban lévõ valamennyi kutatási munka említésére jelen cikkben nem kerülhet sor. Természetesen számos olyan mutagén egyed szelekcióját végzik, amelyek különbözõ tulajdonságaikban felülmúlják az anyanövényeket (betegségekkel és kártevõkkel szembeni rezisztencia).








Hazai körtetermesztés alakulása

Magyarország körtetermesztésére hosszú ideig az 5%-os arány volt a jellemzõ. Az összes gyümölcstermés 5%-át adta, valamint az összes árutermõ gyümölcsterület 5%-án termeltek körtét. A terméseredmények országos szinten is követhetõ váltakozásában nemcsak az ökológiai körülmények, hanem a körtefajták szakaszos terméshozásra való hajlama szintén szerepet játszik. Magyarországon három termesztési körzet alakult ki. Nyugat-dunántúli termesztõ körzet, amely Gyõr–Moson–Sopron, Vas és Zala megye területén található: az ország körtetermésének majd 30%-át adja. A terület ökológiai adottságai lehetõvé teszik, hogy a nyári, õszi és az igényes téli érésû fajtákat egyaránt telepíthessük. A második legjelentõsebb körtetermõ táj Közép-Magyarországon található, ahol az ország körtetermésének 10–15%-át termelik. A harmadik, legnagyobb termesztõ körzet Észak-Magyarországon található, itt a Bodrog völgye kiváló mikroklímát teremt a körtének. Borsod-Abaúj-Zemplén, Heves és Nógrád megyékben termesztik a körtetermés 20%-át. A fõbb termõtájakon kívül, a körtét, gyakorlatilag az egész országban, majd minden házikertben megtalálhatjuk. Országos szinten a megtermelt körte 60%-a saját fogyasztásra kerül, 40%-át pedig különbözõ módon értékesítik. Magyarország helyzete az európai körtepiacon lecsökkent. A magyar körte iránti kereslet nagymértékben függ az európai helyzettõl. Magyarország stabil piaca Finnország, fogadóképességének felsõ határát a kivihetõ körtetermésünk mennyisége szabja meg. Körteexportunkat nagymértékben befolyásolja hûtõkapacitásunk hiánya. Ugyanis a legtöbb fogadó ország csak azután hajlandó külföldi körtét beengedni az országba, miután saját termése elfogyott, pl. Finnország november 5–20. között kezdi az importnyitást. Körteimportunk jó 60%-át zömmel április–május hónapokban Dél–Afrikából, Argentínából és Chilébõl biztosítjuk. Magyarországon is komoly problémát jelent a baktériumos tûzelhalás által okozott kár. A körtetermesztés 1982–ben meghaladta a 120 ezer tonnát, ami 2004-re 16 ezer tonnára csökkent. A 2001-es KSH felmérés alapján, Magyarországon, 2047 hektáron termeltek körtét: legnagyobb arányban Zala megyében (418 ha) és Borsod-Abaúj-Zemplén megyében (359 ha). A körtetermesztés esetében, a hazai ingadozó csapadékviszonyokat tekintve, a kiegyensúlyozott vízellátás fontos termesztési tényezõ, hiszen öntözés nélkül a magas páratartalmat igénylõ fajták hazai termesztése sok nehézséggel jár. Az OMMI felmérései alapján a legnagyobb arányban szaporított és telepített körtefajták oltványainak mennyiségi alakulását tekintve, az elmúlt években már a gyümölcsfaiskolákban, legnagyobb arányban szaporított Bosc kobak fajta 2000-ben került elsõ helyre az addig leginkább telepített Vilmos fajta elé. Ennek sok más mellett oka az is, hogy a Bosc kobak tárolhatósága sokszorosan meghaladja a Vilmos fajtáét.



A magyar körtetermesztés néhány olaszországi eleme

Az olaszországi termesztés hatása a magyar ültetvényekben, leginkább agro- és fitotechnológiai elemek átvételében, rendszeres alkalmazásában jelentkezik. A modern mikrojet vagy csepegtetõ öntözõberendezések olaszországi színvonalas gyártása közismert. Az öntözéshez tartozó táplálóegységek, illetve esetlegesen az öntözõvízhez kevert tápanyagok kijuttatásának módja szintén gyakran jelent olasz berendezések vagy újszerû eljárások alkalmazását. A metszés során szintén nagy gyakorisággal Olaszországból érkeznek azok a mechanikus vagy pneumatikus berendezések, amelyekkel a nagy kézi erõt igénybe vevõ munkák hatékonyabb elvégzésére nyílik mód. A fák lombozatának, a korona kialakításának módja azonban kevésbé hordoz olaszországi hatást. Itt kell megemlíteni azokat a próbálkozásokat, amikor a közismert Palmetta sövénnyel próbálkoztak. Mivel a fent említett sövény magas (4 m), ezért Magyarországon kevésbé alkalmazható, hi-szen a tenyészidõszak során a Nap járása alacsonyabb: a kialakított sorok jobban árnyékolják egymást. A telepítés költsége is megnõ, mert erõs támrendszert igényel, amelynek megtérülése lassabb folyamat. Mindehhez járulnak azok a plusz beruházások, amelyek által a fák automata vagy félautomata módszerrel, úgynevezett magas platóról megoldható. A termés betakarítása is két menetben: földrõl, illetve emelt platóról képzelhetõ el. Fenti hagyományos koronaforma olaszországi alkalmazása szintén visszaszorulóban van. Az intenzív koronaformák alkalmazása a körte faj esetében is elmondható. A szabad orsó után, hazánkban is találkozunk a karcsú orsó, sõt szuper orsó koronaformákkal, amely ültetvények termõre fordulása gyors, korán megtérülõ, gazdaságosabb megoldást kínál. A kisebb méretû fák kézben tartása, növényvédelme szintén költségtakarékosabb és hatékonyabb.

A fentiekben említett intenzív ültetvények kialakításának alapkövetelménye a gyenge növekedésû alanyok alkalmazása (pl.: Birs MC, Adams, Birs MA, BA 29 Provance birs alany stb.), továbbá az öntözés és a megfelelõ tápanyagellátás biztosítása. Az olasz fajták közül leginkább az Abate Fetel termesztése figyelhetõ meg Magyarországon, valamint a hagyományos fajták közül ismert a Bella di Giugno /Mirandino rosso/. Nagy érdeklõdést váltanak ki az új nemesítésû, olasz fajták is, amelyek közül meg kell említeni a Turandot, Etrusca, Norma, Tosca, Carmen, Dell’Auzzana, Rosada fajtákat. Fentiek ültetvényes termesztésérõl nem beszélhetünk, mert a gyümölcsösök létesítésekor egyelõre a klasszikus világfajtákat részesítik elõnybe, ugyanakkor a fajtaváltás felgyorsulásával, mindenképpen oda kell figyelni azokra a fajtákra, amelyek kiváló egyedi tulajdonságokkal rendelkeznek.