MENÜ

A tõgyegészségügy aktualitásai

Oldalszám: 75
2014.04.15.

Minden, a tõgyegészségüggyel foglalkozó cikk azzal kezdõdik – nem ok nélkül –, hogy a tõgygyulladás a szarvasmarha-tenyésztés legnagyobb gazdasági károkat okozó, sok okra-tényezõre visszavezethetõ megbetegedése.

A jelen összefoglalóban arra törekszem, hogy részint gyakorlati tapasztalatok, részint konferencia-anyagok alapján újdonságokra, illetve gyakran elõforduló hibákra hívjam fel a figyelmet.



A konferenciák lényeges következtetése: nem született meg az egyetlen, minden helyzetben segítõ megoldás. Minden szerzõ a szisztematikus munkát, megelõzést, kontroll programokat, célzott terápiát, tartás–takarmányozás összefüggéseit ecsetelte. Új és hangsúlyos témaként jelenik meg az állat-jóllét, valamint az ökonómia és az élelmiszerbiztonság.

Újdonságként, változik a kórokozókról korábban kialakított kép. Az elmúlt évek folyamán egyértelmû volt, hogy a Staphylococcus aureus és a Streptococcus agalactiae fertõzõ, míg az Escherichia coli és például a Streptococcus uberis környezeti eredetû baktérium. 1995-ben viszont már számoltak be krónikus, perzisztáló E-coli-tõgygyulladásról, és DNS-fingerprint-eljárással igazolták, hogy a fellobbanásokat ugyanaz a törzs okozza.

Nemrég felismerték, hogy létezik olyan, a sejt belsejében (intracellulárisan) élõ E. coli-törzs, amely életmódja következtében nem rendelkezik az antibiotikum-rezisztenciát kódoló gének többségével. A hagyományos, környezetbõl fertõzõ coliformok antibiotikum-érzékenysége jellegzetes, penicillinre, oxacillinre, cloxacillinre mindegyik (!) rezisztens, negyedik generációs cefalosporinokra, gentamycinre, polymyxinekre (polymyxin B-colistin), marbofloxacinra általában érzékenyek. A megbízható gyógykezeléshez azonban, mint minden baktérium esetében, antibiotikum-érzékenységi vizsgálatra van szükség.

A coliformok közé tartozik a szintén nem ritka Klebsiella, amelyrõl tudtuk eddig is, hogy homokban, felszíni vizekben, fûrészporban él és szaporodik, de az utóbbi idõben fertõzõ kórokozóként terjedõ törzsét is kimutatták.

A korábban alom-eredetûnek ismert Streptococcus uberisrõl Hollandiában bebizonyították, hogy egyetlen törzse okozott állományszintû járványokat. Saját tapasztalat alapján hasonló fertõzõ törzs/ek nálunk is jelen van/nak.

Streptococcus uberis mesterséges fertõzési kísérletben megállapították, hogy van olyan törzs, amely az inokulálást követõen már 60 perccel sejten belül volt (!), és az élõ sejtbõl még 120 órával késõbb is kimutatták. Ez azt jelenti, hogy a S. uberis tovább képes az élõ sejtben perzisztálni, mint a Staphylococcus aureus, amely 72 óra múlva már elpusztítja az általa megfertõzött sejtet.

Vizsgálták, hogy egy S. uberis hol található meg legnagyobb mennyiségben. Az alom mellett, ahol elõfordulását évtizedek óta ismerjük, kimutatták a tehenek egyéb testtájain is – nyilván ez hiányos higiénia mellett fokozott mértékû –, szárazonállás alatt nagyobb mértékben, ha nem volt megfelelõ tõgybimbó-fürösztés. Tõgygyulladást követõen, nem meglepõ módon, nagy töménységben mutatták ki a tehenek lábvégein. Ha meggondoljuk, ez az összes tõgygyulladás-kórokozóra érvényes; nem mindegy, hogy a beteg negyed kifejésekor a lábvégekre mennyi baktérium kerül, mert azokat az állat az alomba fogja vinni, ahol többségük jó körülményeket talál a szaporodásához. Ausztrál szerzõk a tehenek bélsarában is mutattak ki Streptococcus uberist.

Régen ismert, de talán nem elég széles körben, hogy hiába fertõzõ kórokozó a Staphylococcus aureus, a környezeti higiénia döntõ mértékben befolyásolja a mentesítés, illetve megelõzés érdekében tett egyéb intézkedések hatékonyságát. Azaz hiába különítjük el az új fertõzött egyedeket folyamatosan, ha az istállóhigiénia – bealmozás-kitrágyázás – nem megfelelõ, hiába végzünk rendszeres tõgyegészségügyi állományvizsgálatokat, ha a fejõházi higiénia, az alkalmazott technológia, használt fertõtlenítõ szerek nem megfelelõek.

Vacinázási vizsgálatok: kísérleteztek biotechnológiai módszerekkel elõállított Streptococcus uberis elleni vakcina alkalmazásával; klónozott – szekvenált gén segítségével elõállított tisztított natív protein bevitelével gátolták meg a baktériumot hatása kifejtésében.

Escherichi coli J5 bakterinvakcinával végzett kísérletben megállapították, hogy 150 napon belül legalább háromszor kellene a teljes állományt levakcinázni ahhoz, hogy egyetlen állat esetleges elhullását megelõzzék. Valamivel kevesebb toxikus hatás megjelenésérõl számoltak be a vakcina használatát követõen, de minimum kétséges az, hogy gazdaságos lehet-e egy ilyen vakcina használata kontinentális körülmények között akkor, amikor megfelelõ istálló- és fejési higiéniával az E.coli-tõgygyulladások többsége egyszerûen megelõzhetõ.

Staphylococcus aureus ellen jelenleg NINCS hatékony vakcina. Próbálkoznak DNS-vakcinákkal, de ezek kísérleti stádiumban vannak.

A hétköznapi gyakorlathoz közel állnak azok a vizsgálatok, amelyek megállapították, hogy a szárazonállás alatti új tõgyfertõzések száma jelentõsen csökkenthetõ akkor, ha szárazra állításkor a tehenek tõgyét dugóképzõ anyaggal kezelték. A belsõleg alkalmazott, tõgybimbóba felvitt dugóképzõ használatával elérték, hogy a pihenõ periódusban a tehenek tõgybimbója sokkal jobban zárt, és az ellést követõen az így kezelt tehenek tejének szomatikus sejtszáma alacsonyabb volt, mint a hagyományosan kezelteké. Akkor érték el a legjobb eredményt, ha a belsõ dugóképzõ szert a célzottan kiválasztott, hagyományos antibiotikummal együtt alkalmazták. Gyakorlati tapasztalat azonban, hogy a belsõ dugóképzõ szer esetében még nagyobb figyelmet kell fordítani a tõgy apasztáskori egészségi állapotára. Alapszabály, hogy tõgygyulladásos tehenet nem szabad szárazra állítani, azt elõbb laktációs készítménnyel kell kezelni, és csak azután lezárni, dugóképzõ szer használatakor ez fokozottan igaz; a tõgygyulladásos negyed biztosan heveny gyulladást fog produkálni belsõ dugóképzõs lezárása esetén.

Minden, tõgygyulladással foglalkozó konferencián ma már központi kérdés az ökonómia. Nem térek ki itt olyan elvi jelentõségû kérdésekre, hogy mennyi tejet veszítenek akkor, ha a klinikai tõgygyulladást késõn észlelik, késõn vagy egyáltalán nem gyógykezelik, nem célzottan, vagy nem megfelelõ gyógyszerrel kezelnek, csak egy kutatási eredményt ismertetek: Streptococcus uberis (messze nem a legkomolyabb gazdasági károkat okozó tõgypatogén) lényegesen nagyobb gazdasági károkat okoz, ha az általa okozott idült szubklinikai (!!!) tõgygyulladást nem a laktációban, hanem a szárazonállás alatt próbálják gyógykezelni.

Most pedig felhívom a figyelmet néhány, a tejminõséget és a gazdaságosságot is döntõen befolyásoló hibára.

Sokszor fordul elõ, hogy „spórolásból” nem gyári alkatrészeket használnak a fejõgépekhez. Ha külsõre nem is látszik, a gyári és utángyártott alkatrészek közötti különbség drámai lehet. Pl. a kehelygumi nem illeszkedik tökéletesen a fémkehelyhez, rugalmassága, élettartama rövidebb, az általa alkalmazott masszázs elégtelen, korán deformálódik, hamarabb érdesedik, ezért rosszul tisztítható – egyetlen programozott kehelygumi-cserével annyit spórolunk, amennyit tejtermelés-csökkenésben, tõgygyulladásban, gyógyszerfelhasználásban, állatselejtezésben hetek alatt vesztünk el.

Hasonlóan hibás döntés az, ha bevizsgált, bizonyított mosó-fertõtlenítõ szerek, vagy tõgybimbó-fertõtlenítõk helyett ismeretlen, olcsó, nem arra a célra gyártott szereket – pl. tõgybimbóra felületfertõtlenítõt, horribile dictu háztartási mosó-,

fertõtlenítõ szereket – alkalmaznak. Egy gyenge minõségû, az adott telep körülményeinek nem megfelelõ szer használata a tõgygyulladások megszaporodását, – saját gyakorlatomban elõfordult módon egy hónapon belül két tehén tõgygyulladás miatti elhullását is – okozza. A tõgygyulladás kialakulásához egyedi szinten néhány óra, állományszinten is esetleg csak napok szükségesek, és rendbehozatala hetekig-hónapokig tarthat. Ha a rendszer mosásához-fertõtlenítéséhez szükséges szereken spórolnak, az már akár a következõ fejésnél „eredményt” produkálhat, és adott esetben komoly nyomozást igényelhet a probléma kiderítése.

Sokszor próbálnak úgy „spórolni”, hogy a baktériumok antibiotikum-érzékenységét nem egyedi tejbõl, hanem elegytejbõl vizsgálják – vizsgáltatják. Ez a módszer nem informatív, és a szakma szabályaival teljesen ellentétes. Ahhoz, hogy az egyes hatóanyagok hatékonysága eldönthetõ legyen, a táptalajon egyenletes baktériumszõnyeget kell elõállítani egyedi tejbõl származó baktérium-színtenyészetbõl. Ha ez megvan, akkor ítélhetõ meg az egyes szerek hatékonysága a velük átitatott szûrõpapír-korongok körül megjelenõ, úgynevezett gátlási zóna átmérõjének megmérésével. Minél nagyobb az adott zóna, annál hatékonyabb a vizsgált hatóanyag. Ha a vizsgálatot nem baktérium-színtenyészetbõl, hanem elegytejbõl, azaz vegyes baktériumflórából végzik, a gátlási zóna átmérõje semmirõl nem ad pontos tájékoztatást, azaz nem használható. Hiába végeznek tehát ilyen módszerrel antibiotikum-érzékenységi vizsgálatot olcsón. Ennek alapján hatékony gyógyszert beszerezni és célzottan gyógykezelni lehetetlen.

Nem érdemes az egyedi, papíros tõgytörlést spórolásból rongyos, vagy helyben mosott ruhás törlésre leváltani. Nem létezik az a fertõtlenítõ szer, amely hatékonyan fertõtlenít egy trágyával, tõgypatogén baktériumokkal szennyezett, pórusos, nagy felületû textilt. Így a baktériumok átvitelét egyik tõgyrõl a másikra nem tudják megakadályozni. Ha keverõtárcsás mosógéppel mossák a ruhákat, akkor az a probléma, hogy vagy minden menet után cserélni kell a klóros vizet a gépben, vagy a fejés elõrehaladtával maga a mosóvíz is egyre fertõzöttebb lesz, hát még a vele mosott tõgytörlõ ruha!

Összefoglalva: nincs egyetlen igaz és mindenre érvényes megoldás a tõgygyulladás megelõzésére-kezelésére, marad a hagyományos, minden részletre kiterjedõ tõgyegészségügyi állományprogram. Ennek alapvetõ része kell, hogy legyen az ökonómia, amely nem azonos a rosszul értelmezett spórolással.



Dr. Markus Gabriella

magán-állatorvos, mikrobiológus