MENÜ

Az itatóvíz higiéniájának javítása szerves savakkal

Oldalszám: 97
2014.04.15.

Az utóbbi években, hazánkban is egyre elterjedtebb a monogasztrikus állatok ivóvizének szerves savakkal történõ kezelése, hétköznapi nevén „savanyítása”.


Mivel a kezelés következménye a víz alacsonyabb pH-ja, többen is úgy választanak hatóanyagot, dó-zist, hogy egyedül e hatást mérik, holott a végcél nem minden esetben a „savanyított” víz.

Az alábbiakban – a teljesség igénye nélkül – szeretném összefoglalni, hogy milyen hatásmechanizmu-sok alapján, mit várhatunk el a szerves savakkal történõ kezeléstõl, illetve mire érdemes odafigyelni a kivitelezés során.



Hatásmechanizmusok

A szerves savak a következõ módokon fejthetik ki hatásukat (lásd 1. ábra):

- Közvetett antimikrobiális hatás: megfelelõ dózisban a vízbe juttatva lecsökkentik a pH-t olyan értékre, amely kedvezõtlen a káros mikrobák elszaporodásának szempontjából (pH = 3,5 - 4,2).

- A közvetlen antimikrobiális hatás azon alapszik, hogy a rövid szénláncú, kissé lipofil szerves sa-vak (mint pl. hangyasav) disszociálatlan formában képesek a gram-negatív baktériumok (pl. Salmonella sp, E. coli, Camphylobacter sp.) sejtfalán áthatolni. A sejt belsejében azután a savak protonra és sav anionra disszociálnak. A hidrogén kation csökkenti a pH-értéket a sejt belsejében, amelynek a helyreállítása csak nagy energiaveszteségek által lehetséges; az anion pedig közvetlenül beavatkozik a DNS-szintézisbe.

 

 


 

 

 

A kétféle hatás megoszlása függ az adott sav(keverék) típusától, és az adott közeg – esetünkben a víz – eredeti pH-jától.



Alkalmazott dózisok

Az alkalmazott dózis esetében több dolog is mérlegelendõ:

- ha viszonylag tömény, tiszta savakat tartalmazó savkészítményt alkalmazunk, akkor – az adott sav típusától, a víz eredeti pH-jától, illetve a vízkeménységtõl függõen – relatíve kis mennyiség (0,05 – 0,1 %) is elegendõ lehet ahhoz, hogy a pH-t számottevõen levigyük. Túlzott mértékû „savanyí-tás” nem is célszerû, hiszen akkor már az állatok ivóvíz felvételét is negatívan befolyásolhatjuk, ami adott esetben termelésünk eredményességét is ronthatja.

- Amennyiben pufferolt (ammonizált) savkészítményt használunk, akkor a pH-csökkenés nem any-nyira intenzív, de a baktériumgátló hatás – hatóanyagra vonatkoztatva – általában ugyanolyan mértékû, hiszen e termékek savkoncentrációja nem alacsonyabb, csak nem fejezõdik ki annyira kémhatásban. Ammonizált savakkal magasabb dózis is bejuttatható az ivóvízbe és ezzel erõsíthetõ a takarmányba kevert szilárd vagy folyékony szerves savak, illetve a pre- és probiotikumok ho-zamfokozó hatása. Ilyen célok eléréséhez természetesen magasabb, 0,1 – 0,2 % közötti dózisok szükségesek.

A hatóanyagok egy részét ammonizált formában tartalmazó savkészítményekrõl tudni kell még, hogy kevésbé korrozívak, illetve a bõrrel érintkezve maró és irritatív hatásuk is kisebb.



Ha állatfajok szerint vizsgáljuk a kérdést, akkor elmondható, hogy sertések (különösen malacok) ese-tében eleve kedvezõ lehet az itatóvíz alacsony pH-ja, a baromfik esetében viszont inkább a közvetlen antibakteriális hatást ajánlatos figyelembe venni. Ezzel azt szeretném még egyszer kihangsúlyozni, hogy nem kizárólag a pH-érték szabja meg a szalmonella-mentesítés sikerességét.



A savkészítmények adagolása

A szerves savak kijuttatásához alapvetõen egy vízórával összekötött szivattyú szükséges, amely az elõbb már említett dózistartományban képes pontos adagolásra. A szerves savakat nem ajánlatos a gyógyszerekkel és vitaminkészítményekkel egyszerre kijuttatni, ilyen típusú kezeléskor érdemes szü-neteltetni a „savanyítást”. Nagyobb korrozivitású készítmények alkalmazásakor ügyelni kell arra, hogy a vízvezeték rendszer alkalmas legyen a kívánt feladatra (saválló, mûanyag csövek).



A kezelés ellenõrzése

A kezelés elején elõfordulhat, hogy azonos dózis mellett ingadozik a kezelt víz pH-ja. Ez azzal lehet összefüggésben, hogy a savkészítmények „kimossák” az ivóvízrendszert, és a felszabadult vízkõ illet-ve más szennyezõdések befolyásolják a pH-csökkentés mértékét. Késõbb, amikor már tiszta a rend-szer, ez stabilizálódik. A megfelelõ dózis beállítása történhet a pH, a higiéniai hatások (pl. szalmonella-fertõzöttség mérése), illetve kontroll ellenében végzett konkrét üzemi kísérletek alapján. Ha sikeresen megállapítottuk a dózist, akkor az adagolást egyrészt a vízórán illetve a szivattyú átfolyásmérõjén keresztül ellenõrizhetjük, de – fõként a kémhatáson alapuló kezeléskor – célszerû a pH-t is nyomon követni. Ez történhet úgy, hogy egy kézi pH-mérõvel idõnként megvizsgáljuk és fel-jegyezzük a kémhatás alakulását, de nagyobb üzemek esetében elõnyösebb egy, a rendszerbe beépített és adatgyûjtõvel ellátott pH-mérõ berendezés applikálása.



Forgalmazott készítményeink

Normál esetben itatóvíz kezelésére Kemisile 2 S (BrilliANT) készítményünket ajánljuk, amely a (kissé ammonizált) hangyasav és propionsav mellett tartalmaz még szorbinsavat. Emellett alkalmazzuk még a NutriSure DW1 készítményt, amelynek fõ hatóanyaga tejsav – ezt akkor javasoljuk, ha az elõbbi készítmény használata mikrobiológiai vagy fizikai-kémiai okokból korlátokba ütközik.



Felmerülõ kérdések esetén vagy szívesen állunk az Ön rendelkezésére.





Karnóth Joris



Business Manager,

Silage & Preservation Technologies

mobil: +36-30-520-3446

e-mail: jkarnoth@noack.hu

Noack, Group of Companies