MENÜ

A málna károsítói és üzemi tapasztalatok

Oldalszám: 89
2014.04.14.

Lánci Tivadart, a nõtincsi Naszályvölgye Termelõszövetkezet növényvédõ szakmérnökét a közelmúltban repcetermesztési sikerei tették ismertté elõbb a nógrádi és Pest megyei térségben, majd az ország repcetermelésre alkalmasabb termõtájain is.

Magam is sokszor fordultam hozzá egy-egy szakmai, termesztéstechnológiai kérdést megvitatni. Most is arra gondolt, hogy a tavalyi aszályos, kánikulás év repcetermesztési tapasztalatairól fogok érdeklõdni, de errõl majd legközelebb beszélgetünk. Megjegyzem, itt e lapban majd arról is beszámolok. Most viszont a bogyós ültetvényeirõl ismert nógrádi térség málnatermesztési gondjairól kérdezõsködtem.




– Évek óta egyre több elhagyott bogyós ültetvényt látni a nógrádi dombok között, tavaly nyáron pedig már a berkenyei hûtõház sem telt meg ezzel a gyümölccsel. Kevesebb lett a termõfelület, de nyilván az elhúzódó szárazságnak s hõségnek is nagy szerepe volt a gyenge kínálat kialakulásában. És bizonyára a növényvédelem és növényápolás is más feladatokat rótt a termelõkre.

– Kezdeném a berkenyei termõtáj bemutatásával. A Berkenye Faluszövetkezet területileg Nógrád és Pest megye határvonalán, a Börzsöny és Cserhát hegységek között a Börzsöny északi völgyében terül el. Hegyek közé beékelt szántóföldjein nagyüzemi termelést gazdaságosan megvalósítani nem lehetett, ezért az ott élõ gazdák úgy döntöttek, hogy bogyósokkal telepítik be földjeiket. A Berkenye Faluszövetkezet 1992. október 15-én a nógrádi Béke Szövetkezetbõl kiválással alakult meg. A fõ tevékenységi köre a gyümölcstermelés és feldolgozás. 1994-ben megépítették külsõ segítséggel a hûtõházat, és a hûtõház környékére körös-körül telepítették a málnatelepítéseket, hogy minél kisebb legyen a szállítási költség. Nógrád megyében tradíciója van a málnának, errefelé mintegy ötven éve termesztik a málnát.

A málna víz- és tápanyag igényes növény, ezért 1996-ban úgy döntöttek, hogy kiépítik a csepegtetõ öntözést a hozzá tartozó két nagy tározóval. Az 1996-os év rekordtermést hozott 20 tonna/hektár terméssel indult az elsõ Fertõdi I-es málna. Óriási tömegnek számított ez akkor a térségben, mert az addig ismert legnagyobb hozam 10 tonna/ha volt. Ugyanezen a területen, mert ez a dûlõ még most is él és létezik, ma mintegy 6 tonna a hektáronkénti átlagtermés. Indulásnál a telepítés évében 30 ha málna volt, most már csak 7 ha málna van. Akkor még családi szedésre alapozták a betakarítást és a szedési pénzzel nem számoltak. Ma napszámost kell alkalmazni, egy kiló málna leszedése 125 forint. A málna, de más gyümölcs jövedelmezõsége is, elmarad a vártnál. A bogyósgyümölcs-ágazat elsorvadóban van Nógrádban. Nagy változásnak kell bekövetkeznie ahhoz, hogy vissza lehessen állítani a régi idõk eredményeit. Becslésem szerint mintegy 700 forintot kellene kapni a termelõnek. Most pedig a hûtõház kap 500 forintot kilogrammonként, amikor már lefagyasztotta, válogatta, csomagolta.

A jobb és több bevétel reményében 1996-tól úgy döntöttek, hogy a biogazdálkodásra térnek át. Ez nagy sláger volt Európában. Mintegy 15%-kal magasabb áron lehetett eladni a nyugati piacokon. A biogazdálkodásra való áttérést az egészségesebb életmód is ösztönözte és most mûtrágya, növényvédõ szer alkalmazása nélkül termelik a málnát. Háromévenként szerves trágyázzák. Ebbõl kellene a növénynek azt a hozamot hozni, hogy rentábilis legyen a termelés. Ráadásul a biotermelésre való átállást a területen három vegyszermentes évnek kell megelõznie. Tehát a biotermelésre három éves átállásos idõvel kell számolni, amit a Biokontroll Hungária Kht. szakemberei rendszeresen ellenõriznek, szemléznek. Mûtrágya helyett is szerves tárgyával kell megoldani a tápanyag utánpótlását, de a szerves trágya az utóbbi években nem hozza a várt eredményeket. A szerves trágya már nem kisparaszti gazdaságokból származik, hanem nagyüzemekbõl, ahol a gyógyszeres edényektõl kezdve, mindenféle lúggal, savval kezelt anyag is keveredik a trágyába. A bogyósok pedig nagyon kényesek ezekre a dolgokra.



– Ez alatt azt kell érteni, hogy már a szerves trágya sem a régi, már az sem az igazi?

– Egyelõre még nincs bebizonyítva, nem tudjuk hogy mi okozza az ültetvények leromlását, de leromlásban vannak a gyümölcsösök, leromlásban vannak a bogyósok. A szerves trágyával más gondok is vannak, tele van cserebogár-pajorral, szinte betelepítjük a pajorokat, amit az mutat meg, hogy átlagban minden negyedik-ötödik tõ elhal hirtelen a cserebogár pajorjától.



– Ezek szerint a szerves trágya nem igazán felel meg a bio szerves trágya kritériumnak sem, ha tele van mindenféle idegen anyaggal, kemikáliával?

– Az a véleményem, hogy ma már nincs valódi szerves trágya, olyat már nem lehet kapni. Talán azért is mert az állattenyésztés is sorvadóban van.



– Térjünk még vissza az árakhoz!

– Tavalyi árakon számoltam a költségeket, de a legjobb, hogyha úgy fogalmazok, hogy plusz 15% a bio ára. Tehát van az aktuális málna felvásárlási ár és arra jön még rá 15%. Például a tavalyi évben forintban ez bio málna esetében plusz 30 forintot jelentett. Ennyi volt a bio felár málnánál. Ebbõl a felárból viszont a csökkent hozamok mellett nem lehet gazdaságosan termelni a bio málnát. A 30 forint felár nincs arányban a csökkenõ hozamokkal, ezért úgy látom, hogy a biogazdálkodás ideje is lejárt errefelé, kimerültek a földek. Ezt mutatja az is, hogy a 30 hektárral indult telepítés mára 7 hektárra csökkent.



– Ennyi a berkenyei hûtõházhoz tartozó termõterület?

– Igen. A málna nagyon keresett, de ennyi a berkenyei Faluszövetkezet területén telepített málnás és ez szigorúan bio ellenõrzés alatt van. Az itt termett bio málnát tudják a franciáknak, svédeknek, finneknek és a németeknek eladni. Ezeken a piacokon nagyon keresik, a peszticidmentes bio málnát.

A hûtõház ugyanakkor nem telhet meg 7 hektár belterjes málnaterületrõl, a környéken pedig egyre csökken a termesztése. Az elmúlt években minden dûlõ sarkán felvásárló bódé állt. A felvásárló bódék bezártak. Nincs eladó málna, mert nem jövedelmezõ a málna. Óriási változásnak kell bekövetkeznie ahhoz, hogy visszaálljon a régi termelési szint.



– A tavalyi évben mekkora szerepe volt az aszálynak a kínálat csökkenésében?

– Az ismert terméscsökkenés több tényezõbõl áll össze. Egyrészt nemcsak a közgazdasági, hanem a meteorológiai tényezõk is közrejátszottak, az utóbbi években fõleg a szezonban, hiába van csepegtetõ öntözés, hogyha fönt a növény a tûzõ napsütéstõl megég. A málna egy erdei növény. Büntetlenül nem viseli el, hogy az erdõbõl kihoztuk és intenzív termesztésbe fogtuk. A jó terméshozamhoz csapadék és megfelelõ mikroklímára van szüksége. A csepegtetõ öntözés nem tudja ellensúlyozni a légköri aszályt. Ráadásul már legyengült állományról van szó, az ültetvények pedig mindenhol legyengültek. Elégtelen a hajtásnövekedés, felkopaszodás jellemzõ az ültetvényekre. A legyengült, beteg növényzet pedig fogékonyabb a betegségekre és érzékenyebb a szárazságra.



– Szóba került a növényvédelem...

– A növényvédelemben – mivel ez bio – nagyon minimálisra van korlátozva a vegyszeres védekezés lehetõsége. Összesen háromszori rezes permetezés használható, míg a legtöbb probléma a rovarszúrásokra vezethetõ vissza. Kezdjük a tavaszi, májusi cserebogár rajzásával. Az imágó megrágja a lombozatot, hatékony inszekticiddel pedig nem lehet beavatkozni. Csak hagyományos rázással, amihez nincs elegendõ kézimunka. Összeszedéssel, leforrázással kell megoldani. Nem lehet permetezni. A málnában a cserebogár pajorja óriási károkat okoz ebben a térségben, lerágja a gyökereket. A látványos, hirtelen fonnyadásos tünet egyrészt ebbõl adódik. Akkor itt az utóbbi évek száraz idõszaka, ami segítette a mezei pocok betelepedését. A környezõ avarrétegekbõl, elhagyott ruderáliákból rengeteg kósza pocok, mezei pocok telepszik be és elrágja a gyökeret. Az is a vízért törekszik, a gyökérben lévõ vízért rágja el a gyökereket. Hirtelen fonnyadással reagál érésben a gyümölcs. Nem beszélve arról, hogy a legnagyobb gondokat, a két kártevõ mellett, a betegségek idézik elõ. A kórokozók közül a legnagyobb ellenség a vesszõfoltosságot okozó Didymella applanata. Az alsó rügyeket megtámadja, a rügy körül körkörösen beszívódik teljesen a fa részhez. A következõ évre felrepedezik az epidermisze, és a felrepedt epidermiszbe a málnavesszõ-szúnyog behelyezi a tojását. Ott megjelennek a szúnyogos vesszõk is. Ha kondícionálisan jól fel lenne töltve a növény, jól érezné magát, nem lenne ilyen probléma, mert ez a vesszõfoltosság kórokozója gyengültségi parazita, arról nem is beszélve, hogy ezeket a kórokozókat rézzel viszonylag könnyen vissza lehetne szorítani.

A másik probléma, hogy sok helyen sûrûn nõ a málna. Nem szabad sûrûn hagyni a málnát, szellõssé, levegõssé kell tenni. A terméscsökkenést persze nem lehet egy problémára visszavezetni. Ez összetett probléma. Hiába van tradíciója. Errefelé már idestova ötven éve termesztik a málnát, sok helyen mégsem jól mûvelik. Sok csonkot hagynak rajta a kimetszés után. A termés után a letermett vesszõket ki kell metszeni, hogy a fertõzõ vesszõkrõl ne menjenek át a kórokozók a következõ évi termõvesszõkre. Mert ami ebben az évben hajtott az következõ évben adja majd a termést és a sûrû, nyirkos és gyomos állományban könnyebben megjelenik a másik veszélyes kórokozó a leptoszfériás betegség. Tulajdonképpen a talajról verõdik fel és ha megjelent nagyon-nagyon súlyosan pusztít. Virágzáskor, érés kezdetén egyikrõl a másikra mint a gutaütés tünetei jelentkezik hirtelen fonnyadással.

A málnában benne kell lenni, akárcsak a szõlõben. Benne kell lenni, vele együtt kell élni. Figyelni kell minden rezdülésére.

A leptoszfériás betegség olyan mértékû is lehet, hogy lehúzódik egészen a gyökérre és a hajszálgyökereket is felemészti és tönkre teszi. Ilyenkor már a növény nem tudja a transpirációt biztosítani s turgor elégtelenség következik be. Amikor pedig hirtelen melegre fordul az idõ, nagy a párologtatás, nem bírja a gyökér pótolni a vízveszteséget.

A málnánál sajnos nagyon, de nagyon sok olyan károsítót lehetne említeni, amely a termést tönkreteszi. Csak néhányat említenék összefoglalóan. Állati kártevõk közül kezdeném a levéltetûvel, bár de ez ellen nem szoktunk védekezni. A cserebogarakról már beszéltünk, a következõ kártevõ a málna bogár. A málna bogár tavasszal a rügyeket rágja, lefonnyadnak az egy-két centis hajtások. A lárvája de már a bogár is elõszeretettel táplálkozik a virágzó málnával. A petéit is a virágzó málnába helyezi el és a málnatermés férgesedését okozza. Ez a feldolgozást gátolja és ellehetetleníti. A málnavesszõ-szúnyog is veszélyes, mert ahol megszúrja a vesszõt az a sebzés felett elhal. A málna gubacs szúnyog pedig gubacsot idéz elõ, amit már messzirõl lehet látni. Ezeket ki kell metszeni, el kell égetni. A károsítók között meg kell említenem a málnamolyt is, de ez sem számottevõ kártevõ. Elõfordul még a málna karcsú díszbogár. Ennek a kártevõnek nem kell hogy sérülés legyen a vesszõn, nem kell hogy felrepedjen az epidermisz, mert a kikelõ lárva képes berágni magát a fás részig. Végül a málna levélatkáról is szólnom kell, ami azért nagyon kellemetlen, mert kifehérednek a bogyók, ott ahol az atkaszívás helye van. Nem szeretik, fõleg a hûtõházban, mert a hûtõházi fagyasztás során elszínezõdik az atka károsodott gyümölcs. A takácsatka szintén károsítja a málnát de a tarka kis szõlõmollyal is találkoztam már a málnában. Az utóbbi idõszakban viszont a gyapjaspille hernyója okozott pánikhangulatot. Az utóbbi két évben a közeli tölgyerdõbõl a gyapjaspille betelepedett a málnásokba is, amire még azelõtt nem volt példa és két-három nap alatt a hernyók lekopaszították a vesszõket.



– Milyen fajtákat termesztenek a berkenyei térségben?

– Fajták közül az apró, illatos Nagymarosira már csak a kertek végében, egy-egy tõ emlékeztet. Felváltották az intenzív termesztésbe vont nagy terméssel fizetõ külföldi fajták, de ezeket a fajtákat a feldolgozó ipar, hûtõipar szívesen mellõzi, mivel hamar összeesnek, töppedtté válnak. Hazai fajták közül a Fertõdi 1-es fajta adja az ültetvények zömét. Berkenye ezt a fajtát termeli, a tévesen behozatalra került Tulameen és Rubakka fajták, nem váltották be a hozzáfûzött reményeket. Az ültetvények erõs vesszõfertõzéssel mennek a télbe, és a téli hideg fokozza a vesszõk fagykárosodását. Tavasszal ólomszürke, kopasz vesszõkkel találkozunk. Ez a két fajta nem ide való Nógrádba. A málnasarjakat támrendszer mellett Berkenyén 2,5 × 0,4 m-es sor- és tõtávolságra telepítik, házi kertekben még mindig található a 100 × 100-as karós mûvelésû is. A málna nitrogén- és foszforigényes növény, de a kálium mûtrágya adja a gyümölcs keménységét, szállíthatóságát, színét és az érési ütemét. A málna klórérzékeny növény, ezért káliumklorid helyett kálium-szulfátot igényel. Vízigényes. Mechanikai mûvelés mellett vegyszeres gyomirtás is végezhetõ. A sarjképzõdés, a terméshozam, a június, júliusi, augusztusi csapadéktól, öntözéstõl függ. Huzalos mûvelésben 6–10 db-ot hagynak meg folyóméterenként, karos mûvelésben 5–6 db tõsarjat hagynak meg. Amennyiben többet, akkor még idõben el kell végezni a hajtásritkítást, mert gyorsan megjelenik a didimellás vesszõfoltosság. Nem szabad sûrûs állományt hagyni. Régebben az elsõ sarjakat eltávolítottuk, mert túl sûrû és buja hajtások képzõdtek. Az utóbbi két-három évben, a forró nyarakon megváltozott a technológia, az elsõ sarjakat is meg kell hagyni, hogy az is terméshozó legyen. Szüret után a letermett vesszõket tõbõl eltávolítjuk. Õsszel nem szabad visszavágni az új vesszõ hosszából, mivel nem tudjuk milyen lesz a tél, hiszen kemény tél következtében visszafagyhat. Ezt a visszametszést tavaszra hagyjuk, mert nem tudjuk hogy mennyi fog visszafagyni a tél folyamán. Tavasszal a hosszú termõvesszõket támrendszeres mûvelésnél 170 cm-re, karós, illetve gyalogmûvelésnél 120 cm magasan visszametsszük.



Ezzel a rövid termesztéstechnológiai bepillantással fejezzük be ezt a beszélgetést, amivel egyszerre sikerült kedvet s tartózkodást is sugallni a málna termesztéséhez.

dr. Inczédy Péter