MENÜ

Hatékony erõgéphasználat modellezése

Oldalszám: 49
2014.03.31.

Gépkihasználás az üzemi méret függvényében

 

A cikkben átfogó vizsgálat kerül ismertetésre, amely kiterjed a szántóföldi növénytermelõ, szabadföldi zöldségtermelõ és ültetvénymûvelõ gazdaságok géppark-kialakításának és géphasználatának elemzésére a számítógépes modellezés eszközrendszerének alkalmazásával. Figyelembe vesszük a különbözõ növények termesztése esetén alkalmazott technológiák által igényelt gépek jellemzõit, valamint kiemelten foglakozunk az eltérõ üzemi méreteknél a költségszempontból indokolt kapacitású és mûszaki színvonalú gépek alkalmazásával.

 



1. A vizsgált növénytermelési ágazatok



A vizsgálatok a mezõgazdasági termelés gépi munkavégzési folyamatainak modellezésével valósíthatók meg. A modellben, szántóföldi növénytermelés esetében, élelmiszeri célú felhasználásra alkalmas kalászos gabonát, takarmány- és energia-növényként hasznosítható kukoricát, valamint élelmiszeripari és energianövényként hasznosuló olajos növényeket – mint a napraforgó és a napjainkban igen népszerû repce – tartalmazó vetésterv került alkalmazásra. A szabadföldi zöldségtermelésnél kalászos gabonát, csemegekukoricát, hagymát és gyökérzöldséget tartalmazó vetéstervvel számoltunk, míg ültetvénymûvelésnél szõlõtermelõ gazdaság adataira alapoztuk számításainkat. Az üzemi méret függvényében az egyes növények vetésterületének aránya az agronómiai és termesztéstechnológiai feltételek teljesülését szem elõtt tartva lett kialakítva.

 





2. A modellszámítások ismertetése



A gépek adott termelési körülmények közötti mûszakóra-teljesítését figyelembe véve átfogó rendszer alakítható ki a kis, közép és nagyüzemi méretekhez igazodó erõgéprendszer felépítéséhez. Meghatározható a különbözõ teljesítményszintû erõgépek és eltérõ funkciójú betakarítógépek saját tulajdonban történõ használatának területi mérethatára és költségterhe, valamint a ledolgozandó mûszakórák száma, mely a géphasználat hatékonyságát, költségét is befolyásolja.

A modell-számítások ágazattól függõen 2–1000 ha-os üzemi méret tartományban a géprendszer-kialakítás meghatározó üzemi méret-pontjait érintették. Ezek alapján a mezõgazdasági birtokstruktúra nagyobb szeletét tekintve tehetõk megállapítások.

 





3. A modellszámítások eredményei alapján levonható, az erõgéprendszer összetételére és az erõgépek mûszakóra-teljesítésére vonatkozó következtetések



3.1 A minimális használati költségû géprendszer teljesítmény-kategóriák szerinti összetétele az üzemi méret függvényében a különbözõ növénytermelési ágazatokban

A vizsgálatok során az univerzális erõgépek kategorizálása motorteljesítmény szerint történt, e mellett az önjáró gabona betakarítógép funkció is figyelembe lett véve. Az egyes területekhez rendelt erõgéprendszer összetétele az erõgép-kategóriák szerint lett meghatározva. Adott, a magyarországi sajátosságokat jellemzõ vetésszerkezet, termesztéstechnológia, gépi munkavégzési körülmények mellett, az üzemi méret függvényében kialakuló költséghatékony erõgéprendszer kategóriánkénti összetételét tekintve, szabályszerû összefüggések állapíthatók meg.



A különbözõ üzemi méretekhez rendelhetõ traktorok száma szántóföldi növénytermelésnél a következõ:

1) Száz hektár alatti üzemi méreteken egy darab traktorral számolunk.

2) Száztól ötszáz hektárig két darab eltérõ teljesítményû traktor használata szükséges.

3) Ötszáz hektártól mindkét teljesítmény-kategóriához tartozó traktorból két-két darab szükséges a munkamûveletek idõben és minõségben történõ elvégzéshez.





A területegységre jutó, saját tulajdonú erõgépek darabszámát elemezve megállapítható, hogy minimális használati költségû erõgéprendszer esetén már 50 hektártól az erõgép-ellátottság kedvezõ. Az ökonómiailag legkedvezõbb érték 200 hektár felett alakul ki, ekkor maximálisan 1 erõgép elégséges 100 ha megmunkálására (1. ábra).

 


 

 



A különbözõ üzemi méretekhez rendelhetõ traktorok száma szabadföldi zöldségtermelés esetében:

1) Ötven hektár alatti üzemi méreteken egy darab traktorral számolunk.

2) 50-tõl 200 hektárig, két darab eltérõ teljesítményû traktor használata szükséges.

3) Kétszáz hektár felett mind a darabszám, mind a teljesítmény-kategória nõ a munkamûveletek idõben és minõségben történõ elvégzését biztosítandó.





Az erõgépek fajlagos darabszámát elemezve megállapítható, hogy minimális használati költségû erõgéprendszer esetén az ökonómiailag legkedvezõbb erõgép-ellátottsági szint 100 hektár felett alakul ki, amely százhektáronkénti 1 darab traktorral jellemezhetõ.



A különbözõ üzemi méretekhez rendelhetõ traktorok száma ültetvénymûvelésnél a következõ:

1) Tíz hektár alatti üzemi méreteken egy darab kis teljesítményû traktorral számolunk.

2) 10-tõl 50 hektárig, szintén egy darab de már megnövekedett teljesítményû traktor használata szükséges.

3) Ötven hektár felett a darabszám nõ a munkamûveletek idõben és minõségben történõ elvégzését biztosítandó.





Ez esetben is az ökonómiailag legkedvezõbb erõgép-ellátottsági szint 100 hektár felett alakul ki, de itt már százhektáronként 2 darab erõgéppel kell számolnunk.





3.2. A teljesített mûszakórák száma az erõgép-kategória és az üzemi méret függvényében a különbözõ növénytermelési ágazatoknál

Az erõgépek eltérõ üzemi méreteknél teljesíthetõ mûszakóráinak száma befolyásolja az erõgéprendszer kategóriánkénti összetételét;

• Szántóföldi növénytermelésnél a vizsgált legkisebb birtokméretnél (50 ha-ig) alacsony kihasználtság érhetõ el a traktoroknál: maximálisan 400–500 mûszakóra/év.

• Közepes gazdaságoknál (50–300 ha) ez a mennyiség nagyobb: 800–1400 mûszakóra/év.

• Nagyüzemeknél (300 hektár felett) a traktor-kategóriák már jelentõs (1000–1800 mûszakóra/év) teljesítéssel rendelkeznek.



Okszerûen megválasztott kapacitású ga-bona betakarítógép háromszáz hektár feletti üzemi méreteknél évente mintegy 300 mûszakóra teljesítéssel jó kihasználtságot ér el, amely által a mûveleti költsége elfogadhatóvá válik.



Szabadföldi zöldségtermelésnél kalkulált teljesíthetõ mûszakórák száma az üzemi méret függvényében a következõ;

• A vizsgált legkisebb üzemi méretnél (20 ha-ig) kis mértékû kihasználtság érhetõ el a traktoroknál: maximálisan 500 mûszakóra/év.

• Közepes üzemi méreteknél (20–100 ha) a mûszakórák száma már figyelemre méltó: 500–1000 mûszakóra/év.

• Nagyüzemi méreteknél (100 hektár felett) a traktorok üzemóra-teljesítése kiemelkedõ, mintegy 1000–1800 mûszakóra/év.



A mûszakóra-teljesítés mértéke ültetvénymûvelésnél;

• A vizsgált legkisebb ültetvényeknél (20 ha-ig) a kis kapacitású erõgép alkalmazása mellett is csupán alacsony mértékû kihasználtság érhetõ el: maximálisan 600 mûszakóra/év.

• Közepes és nagy méretû ültetvényeknél (20 hektártól) ez a mennyiség nõ és a traktorok már jelentõs (600–1250 mûszakóra/év) teljesítéssel rendelkezhetnek.





Az egységnyi terület megmunkálásához szükséges gépi mûszakórák száma az üzemi méret növekedésével csökken. Szántóföldi növénytermelésnél kisüzemi méreteken 10–15 mûszakóra/ha/év valósul meg. Harminc és háromszáz hektár közötti tartományban 8–10 mûszakóra/hektár értékkel számolhatunk, e tartomány felett a hatékony munkavégzési terv megvalósulásakor állandósuló mintegy 6 mûszakóra/hektár figyelhetõ meg éves szinten (2. ábra).

 


 



Szabadföldi zöldségtermelés esetében kisüzemi méreteknél 20–25 mûszakóra/ha/év realizálódik. Ez az érték harminc és kétszáz hektár közötti tartományban 18–20 mûszakóra/hektár, de a hatékony munkavégzés kialakulásakor akár a kedvezõ 15 mûszakóra/hektár is megvalósulhat.



Ültetvénymûvelésnél kisüzemi méreteknél 35–40 mûszaóra/ha érhetõ el. Tíz és ötven hektár közötti tartományban hektáronként 25–30 mûszakóra teljesül, e tartomány felett a még mindig jelentõs évenkénti 24 mûszakóra/hektár érték állandósul.



Megállapítható, hogy legtöbb gépi munkaóra az ültetvénymûvelés során szükséges egy hektárnyi terület megmunkálásához, ezt követi a szabadföldi zöldségtermelés, a sort pedig a szántóföldi növénytermelés zárja. Belátható, hogy legkevesebb gépi munkaidõ ráfordításra a gabona és olajosnövény termelõ gazdaságoknak kell számítaniuk. Az üzemi méret növekedésével mindegyik ágazatban csökken az egy hektár terület megmûveléséhez szükséges gépi munkaórák fajlagos száma, s az értékek közel megfelezõdnek a kedvezõbb, hatékonyabb nagyüzemi körülmények közötti nagy teljesítményû gépekkel történõ munkavégzés megvalósulásakor.



Kisüzemi méreteknél tapasztalható jelentõs óraszám az élõmunka ráfordítást is növeli. Habár e méretkategóriájú üzemekben jellemzõen kis teljesítményû gépek alkalmazására látunk példát, a gépek szerény kihasználhatósága miatt az állandó költségek jelentõsek, s magas mûveleti költségeket indukálnak.



Az erõgépek kapacitásának okszerû megválasztása ellenére sem található olyan mûszaki megoldás, amely szántóföldi növénytermelés esetén mintegy 16–20 ha alatt, szabadföldi zöldségtermelés esetén 9–12 ha alatt és ültetvénymûvelés esetén 5–7 ha alatt költség szempontból elfogadható megoldást biztosítana. Ezen üzemi méretpontok alatt tapasztalható területegységre jutó magas gépi mûszakóraszám eredményeként a termelés gépi költségei jelentõsek és a gazdálkodás eredményességét rontják.



A megnevezett, a hatékony géphasználatot nem biztosító üzemi méret határok alatti is megvalósítható saját tulajdonú géphasználat. Ez esetben jellemzõen korosabb, az amortizációs idõszakon túl lévõ gépek kisüzemi, gondos felügyeletet és a gazda által sokszor saját hatáskörben történõ szervizelést biztosító üzemeletetésérõl lehet szó. Amennyiben mégis új gép beszerzése valósul meg, az esetben indokolt, ha annak kihasználása bérmunka szolgáltatással, illetve közös géphasználati formában történõ üzemeltetéssel fokozható.





4. Összefoglalás



Kutatómunkánkkal és annak ismertetett eredményeivel célunk a különbözõ birtoknagyságokon gazdálkodók gépberuházási döntéseinek és géphasználati gyakorlatának szakmai támogatása, ezzel elõsegítve az eredményes gazdálkodás feltételeinek megteremtését és a gépberuházási döntések racionális megalapozását.

Munkánk során igyekeztünk több ágazatra jellemzõ általános vetésterv és termeléstechnológiát figyelembe véve a géppark összetételét, a gépigényt, valamint azok kapacitás-kihasználásának mértékét érintve olyan általános útmutatót nyújtani, amely mind a gazdálkodók, mind a szakmai szervezetek számára bázisul szolgálhat, s további kutatási távlatokat nyithat meg a géphasználati költségek redukálásának terén.

 



Dr. Magó László

FVM Mezõgazdasági Gépesítési Intézet, Gödöllõ