MENÜ

Biztonsággal megérteni és menedzselni a baromfi béltraktusának mikroflóráját

Oldalszám: 73
Dr. Gergácz Zoltán 2014.01.27.

A bélflóra az emésztõrendszer része és befolyásolja a fajlagos takarmányhasznosítást és a brojlerek gazdasági teljesítményét. Azért fontos jobban megérteni mûködését, mert így talán pozitívan befolyásolhatjuk összetételét. Különbözõ szerzõk publikációiból csak annyit tudunk, hogy a teljes emésztõtraktus 10–25%-a áll a mikroflórából. Valójában még nem sikerült minden mikroorganizmust azonosítani a hagyományos módszerekkel. Nem elhanyagolva a hagyományos eszközök jelentõségét sem, egy új DNS alapú megközelítést dolgoztak ki annak érdekében, hogy tisztázzák a teljes bélflóra tartalmát.

 

 

Sok kutatócsapat dolgozik azon, hogy vajon a minõségi (DNS-módszer) vagy mennyiségi (pl. PCR) módszerek alkalmazhatóak e sikeresebben a béltraktus egyes részein elhelyezkedõ, különbözõ típusú mikroflórára vagy a változások jellemzésére, amit különbözõ tényezõk befolyásolnak, mint például a patogén baktériumok jelenléte vagy a takarmányadalékok használata.





Tudjuk, hogy a baromfi mikroflórája hozzávetõlegesen 30 különbözõ nemzetségbõl épül fel, és nem kevesebb, mint 600 fajból áll. Ezért, amikor a bélflóra fontosságáról és befolyásolásáról beszélünk, nem szabad elfelejteni, hogy a baktériumsejtek száma a gazdatestben 10-szer nagyobb, mint a madár testében lévõ eukarióta sejtek száma, vagy, hogy a génjeik száma 50-100-szor több mint a gazdatest összes alkotó génjének száma!





A brojlercsirke bélcsöve a születésekor steril, az emésztõ flóra kialakulása függ a keléstõl és az életének elsõ napjaitól. Coliformok, Streptococcusok, Clostridiák és Bifidobactériumok nagyon gyorsan megtelepednek a belekben. A Lactobacillusok már 3-4 nap után kimutathatóak. A mikroflóra stabilizálódása két hetet vesz igénybe a bélben és legalább 4-6 hetet a vakbélben. Természetesen ezt a „normál” folyamatot számos tényezõ befolyásolhatja, mint például a környezet (a talajon tartott brojlerek „befertõzõdése” gyorsabb, mint a ketrecben tartott társaiké), a stresszfaktorok (hõség, mikotoxinok, kokcidiózis, az állatsûrûség, a vakcinázások), mind csökkentik a védekezõképességüket. Mivel a baktérium fajok különböznek egymástól, az elõnyben részesített szubsztrátok jelenléte, a szaporodási körülményeik alapján, valamint kémiai összetevõk és az emésztés struktúrája, nagymértékben befolyásolja az egyes fajok megtelepedését a bélben. Ez különbözõ módon hat a befogadó ökoszisztémára. Elõször is az emésztõrendszer fiziológiájára azáltal, hogy növeli a bél hosszát és vastagítja a bél falát, így javítja a bél mikroflórájának integritását. Sõt „üzemanyagot” adnak a bélfal enterocytáinak (illó zsírsavakat) valamint nyálkát termelnek. Nagy szerepet játszanak a baromfi egészségében is.





A mikroflóra azonban negatívan is képes hatni úgy, hogy mérgezõ anyagcseretermékeket termel, például biogén aminokat, amelyek lebontják a fehérjéket, a gyulladásgátló molekulákat (histaminokat). Egyes bélfalban termelõdõ endotoxinok a májban detoxifikálódnak. Másrészt, hasznos metabolitokat is tudnak termelni, mint például vitaminokat, s alapvetõ szerepet játszanak mint „akadályozó flóra” megelõzve a tápcsatornában megtelepedõ patogén kórokozókat.



Végül vegyük számításba azt, hogy a baromfi immunrendszere 70%-ban a bélrendszerében helyezkedik el és 25%-ban a bélnyálkahártya nyirokszövetében található. Így könnyen elképzelhetõ, hogy a bél mikroflórája hogyan tudja befolyásolni az immunrendszer mûködését. Valójában a béltraktus mikroflórája, mint egy antigén forrásként és egy nem specifikus immunerõsítõként mûködik.





Összefoglalva, a bél mikroflóra profilját, elhelyezkedését és összetételét számos különbözõ tényezõ befolyásolja, amelyben fõleg az étrend összetétele dominál. Befolyásolhatja a gazdaszervezet bélrendszerének élettanát, immunrendszerét és egészségét, és így az egész állomány gazdasági teljesítményét. A megfelelõ flóra egyensúlyának fenntartása érdekében, a diszbakteriózis megelõzése az alapvetõ cél.





Mióta az antibiotikumot tartalmazó növekedésserkentõket (AGPs) betiltották Európában és még néhány országban világszerte (nemrég Dél-Koreában), a diszbakteriózis elõfordulása növekedett. Szubklinikai bélproblémák, mint például folyékony és nyálkás szürkés-narancssárga ürülék, pododermatitisz béltorzulás és mell elváltozások fordulhatnak elõ. Növekedett az élelmiszer eredetû kórokozók elõfordulása is, ami szintén összefügg a diszbakteriózissal.





Forrás: (Daniéle Marzin, Neovia Franciaország, I

nternational Poultry Production 2012.

1 szám 11-12. oldal, részlet)

Fordította: Dr. Gergácz Zoltán