MENÜ

LUMANCE, hogy csökkenthesse gyógyszerköltségeit és javíthassa a teljesítményt

Oldalszám: 140-141
2014.01.14.

A modern állattenyésztés jellemzõje a magas genetikai potenciál, amelyet azonban gyakran nem lehet maximálisan kihasználni az életciklus folyamán, a különbözõ komplex kihívások miatt.

 

 

Az egyik kritikus pont a bélcsatorna határán található. Ennek a területnek kiemelt szerepe van annak kiválasztásában, hogy mi az, ami felszívódhat, és mi az, amit távol kellene tartani az állat testétõl. Ahhoz, hogy megfelelõ szempontból közelítsük meg ezt a témát, tudnunk kell, hogy a béltraktus felülete 300-szor nagyobb, mint a bõrfelület. Ugyanakkor a béltraktusnak hasonló szintû védelmet kellene biztosítania a behatolók ellen úgy, hogy eközben rendkívül permeábilisnak kell lennie, hogy a tápanyagok felszívódhassanak.



Napjainkban a bélegészségügy kifejezés nagyon népszerû és talán a legfontosabb is egyben, ugyanakkor a legösszetettebb intézkedéseket követeli meg a takarmányozásban.



Amikor az Antibiotikumos Hozamfokozók (AGP) használata népszerûvé vált 1950-ben, úgy tekintettek rájuk, mint csodaszerre, olyan univerzális gyógyszerre, amely segít a (bél)egészségügyi állapot és a teljesítmény javításában, illetve a farm gazdaságosságára is kihatással van.



A takarmányozásban felhasznált növekvõ antibiotikum mennyiség miatt (amelynek 60–80%-át emésztõszervi rendellenességek kezelésére használták) 1990-ben, mind a tudósok, mind a közvélemény vitát indítottak az antibiotikumokkal szembeni megnövekedett bakteriális rezisztenciával kapcsolatban, és annak esetleges humán kihatásairól.



Ez a vitasorozat mérföldkövet jelentett az antibiotikumos hozamfokozók használatának teljes körû tilalmához vezetõ úton (2006. január). Azóta jelentõsen csökkent az antibiotikumok takarmányban való felhasználása is számos EU-s országban, amely tendenciát az elkövetkezõ években további EU-n kívüli országok is követték.

 

 



BÉLFLÓRA ÉS BARRIER



Annak érdekében, hogy egy kiváló bélegészségügyi állapotot érjünk el, idõvel összekapcsolva a csökkentett antibiotikum felhasználással, elõször is fontos, hogy megértsük a bélrendszer mûködését.



A bélrendszer-barriert különbözõ típusú sejtek alkotják, amelyek közül az enterociták elõfordulása a leggyakoribb. Ezek az enterociták olyan sejtek, amelyek bonyolult fehérjeszerkezetek által kötõdnek egymáshoz, amelyet “tight junction”-nek nevezünk. Ennek a struktúrának a fõ feladata, hogy lezárja a sejtvonalakat, így gátolva a baktériumok, toxinok és egyéb nem kívánatos anyagok bélhámsejtek közötti átjutását a bélbõl a test belseje felé.



Számos stressztényezõ lehet negatív hatással a “tight junction” minõségére, ami “szivárgó bél” szindrómához vezethet. A “szivárgó bél szindróma” miatt, az olyan nagy méretû molekulák, mint például a toxinok és egyéb agresszív gyökök képesek átjutni a bélhámsejtek között, ezáltal sejtkárosodást okoznak, illetve fokozzák az oxidatív szabadgyökök termelését és aktiválják az immunrendszert.



Az utóbbi automatikusan együtt jár a gyulladáskeltõ citokinek termelõdésével. Ezen gyulladáskeltõ komponensek semlegesítéséhez jelentõs mennyiségû tápanyagfelhasználásra van szüksége a szervezetnek, amely az alacsonyabb testtömeg-gyarapodásban illetve a megnövekedett takarmányértékesülési arányban mutatkozik meg.



Bár az antibiotikumos hozamfokozók (AGP) hatásmechanizmusa még nem teljesen ismert, bizonyíték van arra, hogy a mikroflóra szabályozásán kívül az AGP fontos szerepet játszik a gyulladásos citokinek szintjének csökkentésében, amely jelentõs energiamegtakarítást és jobb teljesítményt eredményez.



A bélflórát több, mint 500 különbözõ faj alkotja, amelyek direkt szimbiózisban élnek a gazdatesttel. Õk biztosítják az energiát a bélfalnak, megelõzik a patogén baktériumok kolonizációját, és segítik fenntartani az emésztõszervi immunrendszert. Számos alkalommal bizonyítást nyert, hogy az immunrendszer állapotát (részben) a bélflóra jelenléte és típusa határozza meg.



A fentiek alapján azt a következtetést vonhatjuk le, hogy a bélrendszer egészségének kiváló állapota a mikroflóra kiegyensúlyozottságán, az erõs “tight junction” illeszkedésen, az egészséges, hosszú és vékony bélbolyhokon, illetve az oxidatív szabadgyökök és a gyulladásos citokinek alacsony szintjén alapszik.

 

 



LUMANCE®, MIVEL AZ EGYES MOLEKULÁK HATÁSA ÖNMAGÁBAN KORLÁTOZOTT



A bélrendszer összetettsége mindenki számára egyszerûen érthetõ. Számos tudós és állatorvos ért egyet abban, hogy önmagában egyetlen nem antibiotikum típusú molekula hatékonysága korlátozott a teljes helyzet kontrollálására.



Ezért a LUMANCE egy olyan koncepciót és szinergista megközelítést javasol, amely biztosítja a bélrendszer kiváló egészségügyi állapotát. A Lumance egy olyan összetett termék, amely ötvözi a lassú felszabadulási képességet és a védelmi technológiát annak érdekében, hogy a savak, a közepes szénláncú zsírsavak, a butirát, az illóolajok, a gyulladásgátló vegyületek és polifenolok aktív módon kerüljenek be a béltraktusba, így biztosítva az erõteljes és hatékony antibakteriális kontrollt, a magas szintû “tight junction” illeszkedést illetve, hogy semlegesítse az oxidatív szabadgyökök termelõdését, és visszafogja a gyulladásos citokintermelést.

 

 



SERTÉS KÍSÉRLET



Egy olasz sertéstakarmányozási kísérletben, a pozitív kontroll (500 ppm Amoxicilin, 120 ppm Colistine és 3000 ppm cink-oxid) került összehasonlításra a negatív kontrollal (500 ppm Amoxicilin) és két kezelt csoporttal (500 ppm Amoxicilin + 1 kg Lumance és 500 ppm Amoxicilin + 1 kg Lumance Zn). Mindkét kezelt csoport gazdaságosabb eredményt mutatott a pozitív mintával összehasonlítva.

 

 

 

A negatív minta egyértelmûen bizonyítja a csökkent teljesítménybõl, a magas gyógyszerhasználatból és a negatív bélsárpontozásból adódó kihívást a telepeken. Mind a Lumance, mind a Lumance Zn teljes egészében kompenzálni tudta a teljesítménycsökkenést akár ugyanazon a szinten, mint a pozitív kontroll. Az antibiotikumos kezelés határozottan csökkent, a bélsárpontozási értékek szignifikánsan jobbak lettek, mint a negatív kontrollban, melynek tekintetében a Lumance Zn használatánál mutatható ki némi elõny (lásd a diagrammokat!).

 

 

 

 

 

 

BAROMFI KÍSÉRLET



A brojler kísérletnél, egy a kereskedelemben kapható gyengébb minõségû takarmány lett kiválasztva a diszbakteriózis magas elõfordulása, illetve a magas lézió pontszám és az alacsony teljesítmény miatt. Ezt a takarmányt egészítették ki Lumance-el (500 g/tonna indító és befejezõ takarmányban, 1000 g/tonna a nevelõben) és hasonlították össze egy a piacon jó minõségûnek ítélt és elismert takarmánnyal, amely közepes láncú zsírsavakat tartalmazott. Az alacsony szintû takarmány teljesítményét hasonló szintre emeli a Lumance termékkel való kiegészítés, mint a kiváló minõségû takarmány teljesítménye és kétséget kizáróan megszünteti az enteritis problémáját, így sokkal jobb enteritis pontozási értékelés érhetõ el, mint a jó minõségû takarmány esetében.

 

 

 

Napjainkban a haszonállatok magas genetikai potenciálja – kombinálva az antibiotikum felhasználás csökkentésének egyértelmû és elkerülhetetlen tendenciájával – azt eredményezi, hogy fokozódik az enterális problémák kockázata, amely így egy összetett helyzet elé állítja az állattartókat.



Nyilvánvaló, hogy az “egyetlen molekula” megközelítés nem foglalkozik a bélegészség-menedzsment minden aspektusával és soha nem lesz képes felvenni a versenyt a hagyományos antibiotikumokkal szemben.



Azonban a Lumance egy olyan szinergista koncepció, amely bizonyítottan életképes alternatívája lehet az antibiotikum használatnak. Emellett, amennyiben nincs különösebb emésztõszervi probléma, a Lumance termék kiváló hozamfokozóként is használható mind tojó, mind brojler takarmányban 500 g/tonna/takarmányadagolással.