MENÜ

Fõszerepben a jó bor - XIII. Szõlészeti és Borászati Konferencia

Oldalszám: 15-17
2014.01.14.

Immár 13. alkalommal hívta szõlészeti és borászati konferenciára a BASF Hungária Kft. a termelõket, vállalkozókat. A februári eseményen nem csak az újdonságokkal, új termékekkel ismerkedhettek meg a résztvevõk, de a szakmai elõadások segítségével naprakész információkkal gazdagodhattak a nap végére. Idén nem csak a magyar borászat színe-java képviseltette magát, de két portugál vendég elõadása is színesítette a programot – megtudhattuk, milyen szakmai kihívásokkal kell megküzdeni a kiváló borairól is híres mediterrán országnak, és hogy az ottani szakemberek mely megoldásokat választják legszívesebben.

 

 

A konferencia bevezetõjeként Krasznai Gábor, a BASF Agrodivízó vezetõje az elmúlt év sikereirõl számolt be. Az utóbbi esztendõkben hatékony együttmûködéssel, szakemberek bevonásával külön szõlészeti csapat alakult. Útjára indították továbbá a szõlõvédelmi elõrejelzõ rendszert, ami idén további újításokkal segíti a szõlészek munkáját.



A borászok, termelõk új kihívásait – a különbözõ károsítókat és klimatikus jelenségeket – és az ellenük való védekezés lehetõségeit mutatta be elõadásában Dr. Mikulás József. A címzetes egyetemi docens szerint a gondok okozata többrétû. Elõször is, a vegyszerek, az újabb és újabb készítmények ismeretében azt gondoljuk, már minden problémát ismerünk, sõt, azokat meg is oldottuk. Hiszen korszerû és speciális növényvédõ szereket alkalmazunk, régi, szélesebb hatású készítményeket pedig már nem használunk. Mikulás szerint ez nem feltétlen jó ötlet, hiszen a régen használt szerek olyan károsítókat is elpusztítottak, amikrõl nem is feltétlen tudtuk, hogy gondot jelentenek. A szerénytelenség mellett további problémát okozhat, hogy sokszor csak a számítógépen keresztül tájékozódunk a termény állapotáról. Mint ahogy azt a professzor is javasolja, legyen a szõlõültetvénynek „gazdája”, olyan, aki nem csak akkor nézi meg a növényt, ha a mûszer valami problémát észlel.



Az elmúlt évben komoly gondot jelentett a feketerothadás korai megjelenése és ebbõl kifolyólag erõs károsító hatása, továbbá az esca, az Eutypa, a lisztharmat, de a kendermagbogár, az ékköves araszoló, a zöld cserebogár, a kabócák, a szõlõtripsz és a napperzselés következményei is fejtörést okozhattak a gazdáknak. A legnagyobb problémát azonban a feketerothadás jelentette. A hazánkban elõször viszonylag késõn, alig több mint egy évtizede, 1999-ben megfigyelt károsodás az ország szinte minden borvidékén felütötte a fejét. De nem feledkezhetünk meg a szõlészek életét régóta megnehezítõ, ám annál kevésbé ismert szõlõbetegségrõl, az escáról sem, ami gutaütésszerû tõkepusztulást eredményez, és nem kivételez: minden szõlõtermõ területen elõfordulhat. Korai levéltünete nem összetévesztendõ a hasonló külsõ jegyekkel jelentkezõ magnéziumhiánnyal, már csak azért sem, mert a korai védekezés elengedhetetlen az esca ellen. A megelõzés alapja az egészséges szaporítóanyag használata, de létfontosságú a higiénikus oltás, a beteg és kivágott szõlõtõkék eltávolítása és hogy elkerüljük a nagy sebek okozását a metszéskor. A hatékony védekezéshez hozzátartozik, hogy az elsõ kezelés már rügyfakadáskor szükséges, és jó, ha tudjuk, hogy a kontakt készítményeket esõ elõtt a legcélszerûbb használni. A professzor további tanácsa, hogy feketerothadással szemben nyugodtan alkalmazzuk a peronoszpóra, illetve a lisztharmat ellen engedélyezett készítményeket. Az intenzív hajtásnövekedés idõszakában pedig jobb, ha felszívódó gombaölõ szereket használunk.



A két portugál vendég, Cecília Rego és José Saramago a dél-európai ország borvidékeit, az ezeket érintõ betegségeket és az ellenük való védekezés innovatív megoldásait mutatták be a konferencia résztvevõinek. Lévén országukban igen változatos a talaj, így nagyon különbözõ karakterû borokkal büszkélkedhetnek, és a felvetõdõ problémákat is a sokszínûség jellemzi. A náluk megjelenõ, a szõlõ fás részein olykor súlyos gondokat okozó megbetegedések közé sorolja Cecília Rego többek között a korai tõkeelhalást, a feketelábúság-betegséget, a fiatalkori Petri-betegséget és az escát. A legtöbb problémát a Botryosphaeriaceae-fajok okozzák, ezt követi a fás részek részleges elhalása, majd a korai tõkeelhalás, végül pedig az esca.



A korai tõkeelhalás kezdeti tünetei a levélsárgulás majd vörösödés. A termõterületen a beteg növények megjelenése és eloszlása hektikus. A korai tõkeelhalással a feketelábúság-betegség, illetve a Petri-betegség hozható összefüggésbe.



A portugál szakemberek különbözõ kísérletek alapján több védekezési formát javasolnak, attól függõen, hogy csemetekerti vagy szabadföldi szõlõültetvényrõl van-e szó. Elõbbiben érdemes vetésforgót alkalmazni. Fontos, hogy elvégezzük az alany- és az oltóvesszõ-dugványok meleg vizes kezelését még az oltás elõtt, vagy a gyökereztetés után, 50–53°C-on, körülbelül fél óra hosszan. Az áztatótartályokban használjunk gombaölõ szereket, a vágóeszközöket folyamatosan fertõtlenítsük és számoljuk fel a fertõzött törzsültetvényeket. Kerüljük a szõlõültetvények azonnali újratelepítését. Érdemes magas minõségû, fémzárolt szaporítóanyagot használni, ültetés elõtt pedig bemártással, gombaölõ szeres kezelést alkalmazni. Telepítés elõtt véletlen mintavétellel laboratóriumi vizsgálatot végezzünk, kerüljük a kórokozók fertõzõanyagának agrotechnikai mûveletekkel való széthurcolását. Nem feledkezhetünk meg az elhalt vagy beteg növényrõl sem: a további fertõzést elkerülendõ távolítsuk és égessük el, a beteg szõlõültetvényeket pedig számoljuk fel!



A külföldi vendégek elõadását a BASF szõlõvédelmi elõrejelzést folytató csapatának két tagja, Dr. Mikóczy Nárcisz és Najat Attila követte, akik a tavalyi szõlõvédelmi elõrejelzéseket és tapasztalatokat, illetve a cég online elõrejelzõ rendszerének újításait, újdonságait mutatták be a közönségnek.



A sikeres elõrejelzés feltételei többrétûek. Hogy valóban hasznos, a termelõk számára alkalmazható adatokkal szolgáljon a cég, pontos meteorológiai adatokat kell az elõrejelzésben feltüntetnie. Nem elég azonban az adathalmaz, kell egy (de inkább több) szakember, aki ezeket a számokat kiértékelheti: aki rendelkezik szõlészeti ismeretekkel, aki számára nem idegen a károsítók biológiája, aki képben van, mi történt az elõzõ évben az adott területen, és ismeri a károsítók áttelelésének részleteit. Olyan szakember, aki folyamatosan figyeli az ültetvényt – nem csak a számok tükrében, a monitor villódzó fényeit. Tavaly a rendszer – a www.szoloelorejelzes.basf.hu – tíz saját borvidéki meteorológiaiállomás-hálózat, négy egyéb borvidéki együttmûködés és öt szõlész-növényvédõs szakember segítségével nyújtott folyamatosan naprakész információt az oldalra látogatóknak. De miért is éri meg kattintani? Mert itt valódi idõjárás-elõrejelzést találunk: nem csak az egyedi állomások mikroklimatikus mérései alapján számol a rendszer, de figyelembe veszi az összes mûködõ állomás adatait. Továbbá „öntanuló”, vagyis a helyi elõrejelzéseket folyamatosan újrakalkulálja a frissen mért adatok alapján, pontosítja a modellt az elõre jelzett és mért paraméterek összehasonlításával. Huszonnégy órás elõrejelzésen belül nyolcvan százalékos pontossággal jelzi elõre a csapadék megjelenését, a hõmérsékletet pedig kevesebb, mint 0,7°C-os hibával „jósolja” meg. A kezelõfelület felhasználóbarát, a számítógéphez kevésbé értõk is könnyen kiigazodnak az oldalon, amely szakértõi háttérrel, helyszíni szakemberekkel és azok videóival, fotóival, ábráival segít eligazodni a szõlészet aktuális kérdéseiben.



A tavalyi esztendõ tapasztalatait az elmúlt ötven év átlagával hasonlította össze Dr. Mikóczky Nárcisz, amibõl kiderült, hogy a négy bemutatott borvidéken (Neszmély, Hajós, Tarcal, Villány) az átlagos hõmérséklet akár 3°C-os eltérést is mutathatott – a 2012-es év javára. A csapadékmennyiség, leszámítva a januárt, áprilist és júliust, viszont alacsonyabb volt, mint fél évszázad átlagában. Forró, száraz évet zártunk, ami bõvelkedett extrém idõjárási jelenségekben is. A leghidegebb állomásokon, Bátán, Gyöngyöstarjánon és Feldebrõn februárban –20°C-os minimumot is mértek, míg a legmelegebb területeken nyáron 40°C fölé kúszott a hõmérõ higanyszála. A legtöbb csapadék Villány és Mecsekalja területén hullott, a legszárazabb viszont Tarcal és az Ecséd (Fáy tanya) voltak. Huszonhárom év átlagában a legtöbb megbetegedést és problémát a lisztharmat jelentette. Elengedhetetlen a szakember, aki jól ismeri a gazdanövény fogékonyságát a különbözõ betegségekre – így tud hiteles, átfogó képet, javaslatot adni a termelõnek, hogyan védekezhet a különbözõ károkozók ellen a leghatékonyabban. Így elkerülhetõek a felesleges kezelések, csak tökéletes növényvédelmet adhatunk a szõlõnek. Ha a helyzet úgy kívánja (pl. szükség van az azonnali beavatkozásra) eltérhetünk az elõre ajánlott technológiától is.

 


 

 

Tavaly már sok újdonsággal jelentkezett az elõrejelzõ rendszer – 2013-ban is számos innovációra számíthatunk. Az elõzõ években megismerteken kívül öt újabb meteorológiaiállomás-hálózat és két másik borvidéki együttmûködés alapján lesz még pontosabb a rendszer. Az öt új borvidék: a soproni, az ászár-neszmélyi, az etyek-budai, a móri és a balatonfüred-csopaki. A 2012-ben bevezetett videoanyagok továbbra is segítik a szõlészeti munkát, sõt, folyamatosan bõvülnek majd újabb és újabb mozgóképes beszámolókkal, amelyekben a szakemberek a terepen mutatják meg, mire érdemes odafigyelni. Ezt késõbb, írásos formában, kör-e-mailben is megkaphatja az, aki feliratkozik a listára. A személyre szabható felületen beállíthatjuk kedvenc borvidékeinket, amelyekrõl idõrõl idõre információt szeretnénk kapni. Szintén tervben van a mobil-alkalmazás bevezetése, a hõösszeg-számításon alapuló rovar-elõrejelzés, a rovarcsapdák webes felületen való, online figyelése, amit a rendszer automatikus képkiértékeléssel fejel meg.



Hoffmann Péter és Dr. Füzi István, a BASF fejlesztõmérnökei elõadásukban a szõlõbetegségek tavalyi elõfordulásáról és az idén várható veszélyekrõl tájékoztatták a jelenlévõket.

 


 



A szõlõlisztharmat 2012-ben nem jelentett veszélyt a hazai szõlészeknek, bár 2011 szeptemberében nagyon kedvezõ körülmények alakultak ki a kórokozó átteleléséért felelõs ivaros termõtestek (kazmotéciumok) képzõdéséhez. Az október–november környéki, meglehetõsen kevés csapadék azonban nem segítette a termõtestek levelekrõl történõ lemosódását és a tõkék kérgén való fölhalmozódását, a februári hidegek következtében pedig a gomba rügyekben telelõ szövedéke (micéliuma) is elfagyott. Bár már 2012. április 23–24-én teljesültek elõször az aszkospóraszóródás idõjárási feltételei, a fertõzés mégsem jött létre. Ugyanis bár a levélnedvesség ideális volt, a hõmérséklet a kórokozó számára kedvezõnél hamarabb 10°C alá süllyedt. Így egészen május 4-ig nem teljesültek a fertõzés feltételei – 2012 nem lett a gombák éve. Miután az elsõ fertõzés megtörtént, a lappangási idõ lejárta után, május közepe táján megjelent a lisztharmat, de ahogy azt a honlapon (www.szoloelorejelzes.basf.hu) is olvashattuk, nem tûnt nehéz ellenfélnek: „Ahogy arra számítani lehetett, május 11-én megjelentek borvidékeinken (szekszárdi és tolnai borvidék – a szerk.) a szõlõlisztharmat elsõ tünetei a leveleken. A lisztharmat elõrejelzését illetõen a primer fertõzés tüneteinek fölmérése a legfontosabb esemény, ugyanis a tünetek gyakoriságából és koraiságából a bogyók fogékony idõszakában várható fertõzési nyomásra következtethetünk. Mivel idén a tünetek nagyon ritkák és nem is túl koraiak, járványkitöréstõl nem kell tartani. A szõlõsgazdák bizakodhatnak tehát, hogy sem a peronoszpóra, sem a lisztharmat elleni védekezés nem jelent majd nagy kihívást számukra.” Írta Füzi István, Hoffmann Péter pedig a következõképpen fogalmazott május közepén:



„2012. május 14-én reggel a villányi borvidéken rátaláltunk a lisztharmatgomba tüneteire.” (…) „Lesz-e ebbõl járvány az idei évben? Az aszkospórás fertõzésbõl származó tünetek elõfordulásának gyakorisága nagyon alacsony: kétszáz tõketörzshöz közel esõ levélen átlagosan egy telep látható. Megjelenésük idõpontja pedig egyáltalán nem korai, hiszen egyes fajták várhatóan május harmadik dekádjában már virágozni fognak.” (…) „Következésképpen idén járvány helyett inkább a kórokozó lassú, mérsékelt felszaporodása várható.”



És hogy miért is „úsztuk” meg tavaly az erõs fertõzést? Mert az elsõ tünetek megjelenésének idõpontja és elõfordulási gyakorisága erõsen befolyásolja a fürtkárt. Tehát minél inkább késik a tünetek megjelenése és minél ritkábban fordulnak elõ, annál inkább csökkennek a betegség „esélyei” fajtától, helyszíntõl, borvidéktõl függetlenül. Ha azonban korán (már hetekkel a virágzás elõtt) és nagy gyakorisággal jelennek meg a tünetek, nagy járvány várható az adott évben. Többek között ezért is olyan kiemelten fontos, hogy még idõben észleljük a tüneteket, és az adott idõszaknak megfelelõen módosítsuk a védekezésünket.



A két fejlesztõmérnök huszonkét év átlagában mutatta be, milyen módon befolyásolják a lisztharmatgomba járványdinamikáját az idõjárási feltételek. Ha egy adott szezonra vonatkozóan a három legfontosabb idõszak (termõtestképzõdés, termõtestek lemosódása és aszkospóra-szóródás) idõjárási feltételei kedvezõek, erõs fertõzéssel kell számolnunk. Az 1990 óta vizsgált évek közül négyben volt nagyon kedvezõ ez a három terminus: 1994-ben, 2004-ben, 2008-ban és 2012-ben. Ha csak kettõ periódusban kegyes az idõjárás a kórokozó számára, szintén kell fertõzéssel számolnunk, igaz, nem olyan erõssel, mint ha mindháromban kegyes lenne. Ha csupán egyetlen idõszak meteorológiai viszonyai kedvezõek a lisztharmatgomba számára, viszonylag gyenge károkat várhatunk. Az elmúlt bõ két évtizedben mindössze egyetlen esztendõben nem kedvezett az idõjárás a gombának egyik idõszakban sem: 1996-ban, amikor szinte nyomára is alig lehetett akadni a betegségnek a fürtökön.



Tekintve, hogy tavaly igencsak rossz évet zártak a gombakórokozók, jelentõs mértékû módosítást lehetett végrehajtani az ellenük való védekezésben. Különösen a peronoszpóra elhárításában, hiszen ennek a betegségnek a megjelenése hektikus, így dinamikusabban kezelhetjük. Állandóan fönnáll ugyanakkor a lisztharmatfertõzés veszélye, így kevésbé módosíthatjuk az ellene való vegyszeres kezelések menetét.



A peronoszpórajárvány kialakulásának három elõfeltétele van: 1. elõzõ évi levélfertõzések; 2. csapadékban gazdag nyugalmi idõszak (november–április); 3. esõs május–június.



Mire számíthatunk idén járvány ügyben? Mivel 2012-ben közepes lombfertõzöttség alakult ki, a kórokozónak jelentõs mennyiségû fertõzõ anyaga keletkezett, és eddig a nyugalmi idõszak idõjárása is kellõképpen csapadékos volt a gomba átteleléséhez. Ha a 2013-as esztendõ következõ 3–4 hónapjában is lesz elég csapadék, meggyûlhet a bajunk a peronoszpórával. Tehát résen kell lennünk, hiszen az eddigi feltételek kedvezõek a peronoszpórajárvány számára.



Ebben az évben a lisztharmat micéliumos primer fertõzése kizárható. Részben azért, mert az elõzõ évben sem fejlõdtek ki a „zászlós hajtások” és 2012-ben elmaradt a korai, erõs aszkospórás fertõzés is, ami a kórokozó rügybe történõ behatolását lehetõvé tette volna. Ugyanakkor õsszel bõségesen képzõdtek a leveleken ivaros termõtestei a kórokozónak, és ezekbõl a csapadékos október–november során sok le tudott mosódni a szõlõ kérgére. Ha az aszkospórák szóródásához is kedvezõ körülmények jönnek létre, az könnyen járványkitöréshez vezethet.



Arról se feledkezzünk meg, hogy a jó év után könnyen rossz év következhet, hiszen a jóhiszemû gazdálkodó hamar abbahagyja a védekezést, ha nem kell komoly megbetegedéssel számolnia, és ennek árát gyakran a következõ évben kell megfizetnie.



Utolsó elõadóként Horváth Csaba, a Hegyközségek Nemzeti Tanácsának fõtitkára lépett a pódiumra, hogy röviden beszámoljon a közelmúltban több változtatáson átesett hegyközségi törvény aktuális állapotáról. Az utóbbi pár hónapban olyan drasztikus változás érte a szabályozást, amire nem számított a közösség. Az október 1-jén, egyeztetés nélkül benyújtott javaslat visszautasítása után – mint mondta – a közösség tagjai megkönnyebbülten dõltek hátra, nem várva, hogy egy, számukra kevéssé kedvezõ törvény lesz érvényben idén januártól. Legkomolyabb gondot az okozza, hogy a jelenleg hatályos szabályzat nem szerves folytatása a korábbinak, az alapvetõ elvek, ami alapján a hegyközségi szervezet a XVI. század óta felépült, most sérültek. Emlékeztetett, hogy a hegyközség önszabályozó rendszere is sérült, ami sok bizonytalanságot is okozhat a késõbbiekben. Horváth sérelmezte továbbá, hogy a törvény nem eléggé átgondolt, pedig semmi nem indokolta a gyors elfogadást-változtatást. Hogyan tovább? A testület egyelõre tanulmányozza az új helyzetet és reménykedik a törvény ésszerû módosításában, hogy a hegyvidéki közösség továbbra is az eddig megszokott színvonalon végezheti a munkáját.

 



Hardi Judit