MENÜ

Repcevetőmag-csávázás biztonság a kezdetektől fogva

Oldalszám: 49
2013.06.25.

Az optimális tőszám a hazai repcetermesztés egyik sarokkövévé lépett elő az elmúlt években. Az alkalmazott repcesortáv növelésére irányuló legújabb próbálkozások is jó gyakorlati eredményekkel szolgálnak, ami tovább növeli a tőszám jelentőségét. A dupla gabonasortávot meghaladó sortávok esetében elengedhetetlenül csökken a kivetett magok száma, mert a sorban a növények egymás közötti távolsága már nem csökkenthető tovább egy bizonyos érték alatt. A kivetett magmennyiségen túl számos olyan tényező van még, amit a termelő közvetlenül vagy közvetett módon befolyásolni tud annak érdekében, hogy az optimális termőtőszám kialakuljon: talajállapot, talajnedvesség, magágy minősége, vetés ideje és nem utolsósorban az őszi kártevők és az ellenük való védekezés hatékonysága.

Sajnos a vetést és a kelést követően is több kártevő veszélyeztetheti a repcét, amelyek – ha nem avatkozunk közbe – súlyos tőszámcsökkenést idézhetnek elő. A kiritkult állományú repce azontúl, hogy nem szemet gyönyörködtető látvány, rosszul telel és tavaszra általában kitárcsázásra kerül. Ezért a kártevők elleni őszi védekezésre idejében fel kell készülni.

 

Az őszi idényben jelentkező kártevők közül a legelsők a sorban a repce gyökerét támadó polifág talajlakók: drótférgek, mocskos pajorok stb. A repce föld feletti, zöld részeit károsító rovarok közül a leglátványosabb károkat okozó repce-bolha és a repcedarázs álhernyó Magyarországon mindenütt megtalálható, kártételükre minden évben számítani lehet. Újabban egyes termesztési körzetekben felfigyeltek a kis káposztalégy (Delia radicum) kártételére is.

 

A repcebolha kártétele már a növények kelési időszakában, szikleveles állapotában jelentkezik. Az imágók a kelő repcén gyülekeznek, és az első fagyokig hámozgatják a leveleket. A talajra rakott petékből folyamatosan kikelő lárvák az alsó levelek nyelébe, főerébe furakodva odvasítanak. Védekezés nélkül, erős fertőzési nyomás esetén, jellemzően a repcetábla szélein „tűnik el” a növényállomány, ugyanis a kártevő a táblaszélekről és az előző idényben learatott szomszédos repcetáblák felől jelenik meg.

 

 

A repcebolha kártétel a tábla szélén jelentkezik
A repcebolha kártétel a tábla szélén jelentkezik

 

 

Repcebolha és kártétele szikleveles repcén
Repcebolha és kártétele szikleveles repcén

 

A repcedarázs harmadik – legnépesebb – generációjának rajzása augusztus végétől egészen október közepéig elhúzódhat. Ha az elhúzódó rajzás száraz és meleg őszi időjárással és nagyszámú tojásrakásra alkalmas területtel párosul, könnyen gradáció alakulhat ki. A repcedarázs fiatal lárvái a levelek hámozásával, az L2-L3 lárvák lyuggatással és karéjozással okoznak kárt. Szélsőséges esetben a károsítás hatására a levélzet teljesen eltűnik, a növény megsemmisül.

 

Repcedarázs álhernyó kártétele
Repcedarázs álhernyó kártétele

 

A kis káposztalégy nyüvének kártétele hazánkban a 4–6. valódi levél megjelenésétől számítva válik láthatóvá. A levelek szürkészöldekké válnak, az őket borító viaszréteg megvastagodik. A fiatal növények elfonnyadnak és elpusztulnak. A kisebb mértékben károsodott növények általában satnyák, könnyen ki lehet őket húzni a földből. A nyüvek a növény gyökereit kívülről hámozgatják, vagy behatolnak a gyökérbe, és felfelé haladó járatokat készítenek, aminek hatására szövetelhalás, másodlagos rothadás következik be. Néha a fehér lárvákat (nyüveket) meg is lehet találni a növényt körülvevő talajban vagy a főgyökérben. A nyüvek rizsszemre emlékeztetnek, ezért sok helyen rizskukacnak is nevezik.

 

Balra kontroll, jobbra Ellado-val csávázott repce
Balra kontroll, jobbra Ellado-val csávázott repce

 

Kis káposztalégy kártételi skála, Németország
Kis káposztalégy kártételi skála, Németország

 

Ellado – a Bayer repce csávázószere

Csávázással a legegyszerűbben, ugyanakkor jó hatékonysággal védekezhetünk a fent felsorolt kártevők ellen. A Bayer repce csávázószere, az Ellado hatékonysága kiterjed a talajlakó kár-tevőkre, illetve a fejlődő szárat, leveleket károsító repcebolhára, repcedarázs álhernyóra és a kis káposztalégy nyüvére is. Két eltérő hatásmechanizmusú összetevője, a kontakt módon ható béta-cyflutrin és a felszívódó klotianidin biztosítják, hogy a repce már a kelés pillanatától védve legyen a kártevőkkel szemben.

Okszerű és eredményes védekezés a repcekártevők ellen csak ott valósítható meg, ahol már a vetés előtt számolunk azok megjelenésével. A repce és más keresztesvirágú növény (mustár, olajretek) vetésterületének növekedése, és a termesztési körzeteken belüli nagyobb előfordulási arányuk az összes megvalósítható agrotechnikai védekezési elem mellett (tábla kiválasztása, elővetemény, árvakelés, tarlóápolás, vetésidő stb.) a rovarok elleni kémiai védekezési módszerek alkalmazását is szükségessé teszi. Ezek a ráfordítások többszörösen megtérülnek, mert általuk biztosított a négyzetméterenkénti megfelelő tőszámú, egészséges és optimálisan fejlett állomány.

 

Csorba Csaba

Bayer CropScience