MENÜ

Kalászos helyzetkép és felkészülés a nyári tarlóművelésre

Oldalszám: 35
Bottlik László 2013.06.23.

A cikk írásakor május közepét írjuk. Ez idő tájt különösen aktuális a kalászos gabonákra koncentráló határszemle. Rendkívül fontos a károsítóhelyzet felmérése, szinte napról napra változik a gombás betegségek és a rovarkártevők nyomása. A folyamatos szemlézés, a növényekkel való együttélés feltétele a szakszerű növényvédelemnek, ami a legfontosabb feladat ebben az időszakban.

A kalászos kultúrák állapota nagyban függ a termőhelyi viszonyoktól. Ebbe beleértendő a földrajzi elhelyezkedés, a domborzat, és a talajadottságok is, melyek az időjárással karöltve alapjaiban határozzák meg a termesztés sikerét. A kalászosok helyzetképe nagy különbözőséget mutat az ország eltérő régióit vizsgálva. A kiegyenlítettebb csapadékellátottságú nyugat-magyarországi termőhelyeken egységesen kedvezőbb képet fest a kalászos gabonák állapota. Az ország középső és keleti részein már rendkívül változó minőségben díszlenek a kalászosaink. Észak-Fejérben gazdálkodva elmondhatom, hogy az ősszel még kitűnő fejlettségű gabonák jelentősen megsínylették az elhúzódó tél, a kései havazás és a csapadék nélküli, nyárias április hatásait. Az őszi korai bokrosodás az átlagosnál intenzívebb volt és kellő fejlettségű növények mentek a télbe. A márciusi tél és a havazások lehetetlenné tették a korai tápanyag-utánpótlást. A hideg és a tápanyaghiány együttese komoly gátat szabott a tavaszi bokrosodásnak, amit a hirtelen jött áprilisi száraz meleg tovább tetézett. Az oldott tápanyag hiánya és a három hetes aszály együttes eredménye, hogy május közepén még mind a föld feletti, mind pedig a föld alatti részek fejlettségében elmaradás volt tapasztalható. Az alapvető probléma – ami a szemtermés mennyiségét leginkább befolyásolja – a tavaszi bokrosodás nem kielégítő minősége, ill. a sarjhajtások fejletlensége. Megfelelő tőszám és homogenitás mellett sem elegendő a kifejlett sarjhajtások száma (1. és 2. kép).

 

 

1. kép: az őszi árpa ki nem fejlődött sarjhajtásai (Fotó: Bottlik, 2013. 05. 21.)
1. kép: az őszi árpa ki nem fejlődött sarjhajtásai (Fotó: Bottlik, 2013. 05. 21.)

 

A sarjhajtások és az azokon fejlődő sarjkalászok hiánya egyértelműen terméskiesést prognosztizál. Az egyes fajták között mutatkozik némi különbség, de valamennyire jellemző e jelenség. Elmélkedhetünk azon, hogy vajon az ezermagtömeg képes-e valamelyest kompenzálni a szemszám elmaradását, de véleményem szerint ennél nagyobb veszteséggel számolhatunk. E probléma nemcsak az őszi búza esetében áll fenn, de az őszi árpában, sőt még tritikáléban és rozsban is megfigyelhető. Sőt, utóbbiak esetében a cikk írásakor már látható, hogy a kalászonkénti szemszám is kevesebb az elvártnál. Ez bizonyítja, hogy a bokrosodás és a kalászdifferenciálódás időszakában fennálló időjárási vagy agrotechnikai hiányosságok döntően befolyásolják a termésmennyiséget. Így elmondható, hogy a márciusi és az áprilisi időjárási szélsőségek kapcsán érzett aggodalmunk megalapozottnak bizonyult. A fent részletezett tüneteket látva számolhatunk terméskieséssel, annak ellenére, hogy a táblák mellett elhaladva, az állományok tetszetősnek bizonyulnak. E mellett reményteli kíváncsisággal tölt el, hogy a kedvezően alakuló májusi időjárás mennyiben képes javítani a kalászos helyzetképen.

 

2. kép: a csökevényes sarjhajtások kinagyított képe (Fotó: Bottlik, 2013. 05. 21.)
2. kép: a csökevényes sarjhajtások kinagyított képe (Fotó: Bottlik, 2013. 05. 21.)

 

A június végi repce és őszi árpa betakarítások nyomán megkezdődnek a nyári tarlóművelési munkák is. Nem árt tisztázni a tarlóhántás jelentőségét, különösen e nehéz, költségekre mind jobban figyelő időben. A tenyészidőszak alatt a termőtalaj ülepedik, romlik a szerkezete, tapossuk, tömörítjük. Biológiai szemlélettel megközelítve, talajunk elfárad, regenerációra van szüksége. Ennek első lépése a tarlóhántás, a felszíni réteg sekély porhanyítása és visszazárása. A tarlóhántást követő talajállapot-javulás egyszerű fizikai folyamatként indul. A sekély bolygatással elvágjuk a függőleges kapilláris hálózatot. Így a felszín felé mozgó nedvesség a művelés mélységében kicsapódik, a lezárt felszín szigetelő rétegként viselkedik. A hántott tarló nyirkosodása megkezdődik, minek következtében biológiai tevékenységek is megindulnak, a talajállapot-javulás felgyorsul, a beéredés folyamata zajlik (3. kép), aminek a legjobb indikátora az árva- és gyomkelés megjelenése.

 

 

3. kép: a tarlóhántás nyomán beéredett talaj állapota (Fotó: Bottlik, 2010.)
3. kép: a tarlóhántás nyomán beéredett talaj állapota (Fotó: Bottlik, 2010.)

 

 

A tarlóhántás időzítése akkor szakszerű, ha minél kevesebb idő telik el a betakarítás és a művelés között. Az úgynevezett beárnyékolási érettségben végzett munka adja a legkedvezőbb minőséget. Ez az időszak az aratást követő egy-két napig áll fenn és a kultúrnövény árnyékoló hatásától ered. A felszíni réteg a növények között még a legszárazabb időszakban is porhanyítható, bolygatható, de a betakarítást követően gyorsan romlik e minőség, a felszín még inkább kiszárad, megkeményedik. Emiatt is fontos a szármaradvány-kezelés. A felszínvédő hatást kihasználandó, a növényi maradványokat a betakarítással egy menetben apróra zúzni és egyenletesen eloszlatni szükséges.

 

A tarlóhántás célgépei a rövidtárcsák, de a sekélyen járatott szántóföldi kultivátorok is hasonlóan kedvező munkaminőséget eredményeznek. A növényi maradványokat egyenletesen keverik be a bolygatott rétegbe, kíméletesen porhanyítják a felszíni réteget és egy menetben lezárják a művelt réteget. Így teljesítik a szakszerű tarlóhántás valamennyi agrotechnikai követelményét.

 

Bottlik László

Ph D. Hallgató