MENÜ

Milyen képet mutatnak a repceállományok?

Oldalszám: 20-23
Dr. Kiss Erzsébet 2013.06.23.

2012. nyár végén, kora ősszel az volt a kérdés, el lehet-e vetni egyáltalán a repcét, majd ahol erre sikerült sort keríteni, az átlagosnál melegebb és több helyen csapadékosabb őszön szépen fejlődésnek indultak az állományok. A hosszú tél után a szinte nyárias hőmérsékleten pedig gyors növekedés és virágzás következett be a hosszú „téli szünet” után. Összeállításunkban Dr. Kiss Erzsébet növénygenetikus szakmérnök elemzi az idei repceszezont, természetesen a betakarításig hátralévő időszaktól még sok minden függ a végső eredmények tekintetében. Ezt követően az ország négy nagy tekintélyű repcetermesztője számol be gyakorlati tapasztalatairól: Temesvári Mihály Nagyszénásról, Pájer Gyula Regölyről, Pék Ferenc Zalaegerszegről és Légrádi Miklós Lengyeltótiból.

 

A 2012/13-as évi repceszezon értékelése – benyomások augusztustól májusig

Bár még korántsem vagyunk a termesztési szezon végén, hiszen a terméseket nagymértékben meghatározó magképzési, betakarítási időszak még hátravan, s bizony hozhat ez az időszak meglepetéseket, főleg, ha az érési időszakban szokásos viharokra, jégesőkre, vagy éppen ellenkezőleg egy nagyon száraz nyárelőre gondolunk. De a nagyobbik hányad már mögöttünk van, és talán nem árt szembenézni a realitásokkal, mit hogyan sikerült kiviteleznünk, javítanunk, mire számíthatunk, ha semmi abnormális nem jön közbe.

Ami talán a legnagyobb súllyal esik latba, az a repce termelői árának további szárnyalása, de legalábbis szintenmaradása. Ha követjük az elmúlt hónapok tőzsdei híreit, láthatjuk, hogy a repce ára nem csökkent a 130 000 Ft körüli értékről az elmúlt hónapok során, és ki tudja, hogy mit hoz még a hátra lévő 2 hónap?! Ha változás lesz is, az nagy valószínűséggel árnövekedés lesz, mert az előrejelzett igény növekedett, míg a várható termés – a kisebb termőterület miatt – várhatóan kisebb lesz az elvártnál.

A repce termőterülete hazánkban a nyári és kora őszi időjárás miatt némileg csökkent – hisz a tavaly augusztusban és szeptember elején uralkodó „sivatagi” körülmények között sokan nem vállalták a repce termesztésével járó rizikót, vagy egyszerűen képtelenek voltak a repce alá megfelelő minőségű vetőágyat készíteni. Ezt a helyzetet jól illusztrálják az 1. ábra adatai a tavaly augusztusi csapadékösszegekről. Így történt, hogy 4 év után a repce területe, ha nem is sokkal, de 200 ezer ha alatt maradt: a NÉBIH őszi jelentése szerint 197 000 ha-on került földbe a repcemag.

 

21_1 REPCEALLOMANY
1. ábra: 2012. augusztusi csapadékösszegek

 

 

 

Ebben az időszakban országszerte alig esett eső, ugyanakkor az átlagos középhőmérséklet 23–24C⁰ volt, ami 3–4 fokkal is meghaladta az elmúlt 30 év átlagos értékeit. A talajban tárolt nedvesség katasztrofálisan alacsony értékeket mutatott – sok helyütt a normális érték 20%-át sem érte el! –, így valóban óriási bátorság, tapasztalat és szaktudás kellett ahhoz, hogy a repce vetését sikerrel oldjuk meg. És mégis, sokaknak sikerült! Hogy hogyan? Talán azért, mert mindenáron ragaszkodtak a repce korai és jó árbevételéhez, a jó elővetemény-értékéhez, s talán mert máshogy álltak a dologhoz: akarták csinálni és akarták jól csinálni! Talán nem voltak hiábavaló erőfeszítések a vízmegőrző talajművelésről tartott előadások, szakmai cikkek, beszámolók, konferenciák, hisz minden valamirevaló intézmény, integráció, fejlesztő vállalat kihasználta a szakmai kommunikáció minden lehetséges eszközét arra, hogy tudatosítsa, ebben a szokatlan szárazságban el kell felejteni a megszokott, máskor „normálisan” működő dolgokat, és mindent sokkal ésszerűbben, átgondoltabban kell csinálni. Így adódott, hogy az ősszel nagyon kevesen szántottak, helyette sokan követték a vízkímélő és a vizet jobban megtartó mulcsos talajelőkészítést. Sokan vetettek éjszaka vagy hajnalban, kivárva az éppen megfelelő pillanatot, amikor a lecsapódó pára elegendő vizet juttatott a vetőágyba. Nagy szerepe volt a hengerezésnek, az összevont műveleteknek, a vetőágykészítés utáni azonnali vetésnek.

Sokan vetettek viszonylag korán, augusztus 25–30 között, sokan viszont vártak a csapadékra, és így szeptemberben is a megszokott vetésidők után is vetettek még. A vetés utáni időjárás azonban mintha kegyeiben vette volna a növényt, mert az ősz hátralévő részében a szokásosnál melegebb és elfogadhatóan csapadékos időjárás vette kezdetét.

 

21_2 REPCEALLOMANY
2. ábra: 2012. őszi hónapok átlagos hőmérséklete a sokéves átlaghoz viszonyítva

 

 

A 2. ábrán látható összesítés szerint mindhárom őszi hónapunk átlag feletti hőmérsékletet hozott országos átlagban, ami azt jelentette, hogy még a későn vetett növényeket sem fenyegette a kora őszi hideg és fagy, fejlődésüket a küszöbérték feletti hőmérséklet egész ősszel támogatta. Megjegyzendő, hogy az évszak a 4. legmelegebb ősz volt 1901 óta!

A csapadékösszeg az őszi hónapokban országos átlagban 102%-nak adódott, a sokévihez viszonyítva. Hónapokra vetítve, a szeptember kissé elmaradt az átlagtól, az októberi csapadék azonban a normál másfélszerese lett, majd a november ismét átlag alatti értékkel zárult. Az enyhe időjárás miatt országos átlagban csupán egy havas napról számolhattunk be a szokásos 3 helyett.

A hosszú meleg és megfelelően csapadékos őszben a repcék meg tudtak erősödni, és az őszi országjárások során már nagyon sok jól fejlett repcetáblát láthattunk. A december elején szokásos országos jelentés szerint a repcék állapota sokkal biztatóbb volt az egy évvel korábbinál, mert az állományok 62%-át sorolták a jó, és csak 10%-át a gyenge kategóriába, szemben a 2011-es 19% jó, illetve 56% gyenge arányokkal. Ez a biztató kép alig változott a tél végi helyzetjelentésben, ugyanis az áttelelt repcék közül 56% kapott jó, 29% közepes és csak 15% gyenge minősítést, szemben az 1 évvel korábbi 25:38:37%-os megoszláshoz viszonyítva.

 

 

3. ábra: a 2013-as tél csapadékösszegei
3. ábra: a 2013-as tél csapadékösszegei

 

 

A tél folyamán tökéletes „pálfordulás” történt a csapadékellátottságot illetően, ugyanis a tél jóval csapadékosabb volt a megszokottnál, és az ország túlnyomó részén a normál többszöröse, 150–200%-a hullott le (3. ábra). A Dunántúl bizonyult a legcsapadékosabbnak: a DNy-i határon és a Balaton környékén nem volt ritka a 275–300 mm-es csapadék sem. Kelet felé haladva csökkenő volt a tendencia, így a legkevesebb csapadékot a DK-i területek kapták (150 mm alatt). A három hónap közül a februári csapadékösszeg volt a legmagasabb a normál 258%-ával, ezt követi a január 204%-kal, majd a december 120%-kal. Összességében a téli időszakban a megszokott csapadékmennyiség 184%-a hullott le. Azt gondolom, hogy ennyi esővel már régen nem találkozhattunk, amit az is bizonyít, hogy ez a tél összességében a 4. legcsapadékosabb tél volt 1901 óta!

A várva várt nagy mennyiségű csapadékok azonban sok helyütt már gondot is okoztak, hisz az országban sok helyütt hosszabb-rövidebb ideig tartó vízállások keletkeztek, veszélyeztetve a növények életben maradását. Még konkrét adataink nincsenek a kipusztult területek mértékéről, mindenesetre érzékenyen érintette a kárvallott termelőket és az egész gazdaságot. Persze nemcsak a vetések elpusztításával, de a tavaszi munkák késleltetésével, a vetési tervek meghiúsításával is!

A téli hőmérsékletek nem okoztak különösebb gondot, mert az OMSZ adatai szerint a 3 téli hónap átlagosan 0,4⁰C-kal volt melegebb a sokévinél (4. ábra).

A december átlagnál kissé hidegebb, majd a január és a február melegebbnek bizonyult a megszokottnál. A küszöbnapok száma átlag körüli eredményekről számol be a hőmérsékleti viszonyok tekintetében: fagyos napból 64-et regisztráltunk (a normál 65), téli napból pedig 21-et (a normál 23). Mindössze a zord napok számában látható nagyobb eltérés, mely a melegebb viszonyokat támasztja alá: 3-at jegyeztünk az idei tél során, a megszokott 8-cal szemben.

 

4. ábra: 2012/13-as átlagos téli hőmérsékletek a sokéves átlaghoz viszonyítva
4. ábra: 2012/13-as átlagos téli hőmérsékletek a sokéves átlaghoz viszonyítva

 

 

A március meglepetésként újra telet hozott, de a lehűlést tompította a sok hó, így összességében a tél végi első szemlék során megállapíthattuk, hogy kifagyás – legalábbis számottevően! – ezen a télen sem károsította állományainkat.

A késői havak levonulásával ha lassan is, de beköszöntött a tavasz   március végén, még az évszaknak megfelelő hőmérsékletekkel. Az országos kép is nagyon kedvező volt ebben az időszakban: szépen regenerálódott, megfelelő tőállományú, jól kondicionált repcéket láthattunk nemcsak a kísérletekben, de az üzemi táblákon is.

Április 10-től kezdődően azonban intenzív felmelegedés kezdődött, mely a hó végére tartósan 19–20 fokra növekedett, az azóta eltelt májusi napokban pedig már nyári meleget regisztrálhattunk 25–28 fokos hőmérsékletekkel. S bizony ez a hirtelen felmelegedés nem tett jót a repcének: hirtelen szárbaindult, virágzásnak indult, ahelyett, hogy oldalágakat fejlesztett volna! A nagy melegben – s kellő vízellátottság mellett! – a kártevők is alaposan felszaporodtak, szinte elpusztíthatatlannak tűnt a rengeteg fénybogár, és rágási nyomaik bizony a már 2-szer permetezett táblákon is jól látszanak! Mindenképpen ügyelni kell a továbbiakban is a kártevők fellépésére, mert 2011-ben is a becőkárosítók okoztak igazán nagy károkat. S hogy mivel erősíthetjük még repcéinket a hátralévő érési időszakban?

Remélhetően a tavaszi regulátorozás megtörtént, mert azzal eleve védtük növényeinket a gombabetegségekkel szemben is, és állóképességüket is megnöveltük a szárrövidítéssel egyidejűleg. Ha ez nem történt volna meg, mindenképpen ajánlható egy gomba elleni védekezés, mely megvédheti repcéinket a legelterjedtebb károsítóktól, így a Sclerotíninától és a fómás szártőkorhadástól. Amint fentebb utaltam rá, az inszekticides kezelésekre a becő- és magfejlődés időszakában is nagy szükség lehet. Ebben az időszakban is legalább kétnaponta kell ellenőrizni tábláinkat, hogy a kellemetlen meglepetéseket elkerülhessük.

A betakarítási veszteséget egyrészt a megfelelő időpont kiválasztásával, és a szükséges technikai eszközök (repceadapter oldalkaszák) biztosításával, előkészítésével lehet jelentősen csökkenteni. De sokkal kisebb a veszteség kockázata, ha repcéinket – természetesen az időjárás függvényében! – az egyenletes érés elősegítése érdekében deszikkáljuk. A fajták és hibridek között jelentős különbségek vannak a kipergési hajlam tekintetében is, ezt a fajtaválasztásnál mindenképpen ildomos figyelembe venni. De ha ezt a lehetőséget elszalasztottuk, a pergési veszteséget még csökkenthetjük, ha legalább ragasztóanyaggal kezeljük állományunkat!

Összefoglalva – a teljesség igénye nélkül – elmondható, hogy az időjárás ismét hű volt önmagához, mert ismét számtalan anomáliát és meglepetést hozott ebben az évjáratban is. A kezdeti elbizonytalanodások után a vetések mégis jól sikerültek, egészen a virágzásig az állományok szépen fejlődtek. A hátralévő időszakban a főszerep ismét az „égieké”, mert ha az időjárás csapadékosabbra fordul, akkor még sok minden fordulhat pozitív irányba, már ami az elágazásokat, és a becőképzést illeti. Volt erre példa 2011-ben is, amikor a májusi „aranyat érő esők” hatására az addig silánynak tűnő állományok „megbokrosodtak”, és gyönyörű oldalhajtásokat hoztak. Ebben az esetben persze fokozottan szükség lehet az érés szinkronizálására deszikkálók használatával. Az időjáráséval legalább azonos súlyú lesz azonban gazdáink odafigyelése, felkészülése és gondossága is. Idén talán a legstabilabbnak a kedvező ár, és ezáltal a jövedelmezőség tűnik, így remélhetően az „aranynövény” idén sem okoz majd csalódást.

 

Dr. Kiss Erzsébet

 

Temesvári Mihály, Öt+egy Kft., Nagyszénás

22_2 REPCEALLOMANY TEMESVARI MIHALY
Temesvári Mihály, a nagyszénási Öt+egy Kft. ügyvezetője szerint a jelenlegi helyzetben eltérő kép rajzolódik ki a repceállományokról: a szétesettektől a jókig különböző állományokat látni és így természetesen közepesek is előfordulnak. Úgy látja azonban, hogy a tápanyagszint messzemenően meglátszik a különböző repcetáblákon. Itt elsődleges a nitrogénszint, hiszen a repce terméstöbblettel reagál az emelkedő nitrogéndózisokra, de ugyanúgy fontos szerep jut a megfelelő mennyiségű kén kijuttatásának, valamint a többi tápelemnek is a harmonikus tápanyagellátás elvének megfelelően. Temesvári Mihály tavasszal karbamid, ill. kénes nitrogén formájában végezte a nitrogén utánpótlást, összesen 170 kg/ha nitrogén hatóanyagot és 40 kg/ha kén hatóanyagot juttatva ki. Tavasszal is sort kerített regulátorozásra, a virágzáskori rovarkártevők elleni védekezést pedig kiegészítette levéltrágyázással. Utóbbi szerepe a bór utánpótlása volt, amely a repce esetében az egyik legjelentősebb mikroelem.

Az első levéltrágyázásra egyébként már ősszel sor került az Öt+egy Kft. területein. Ha egy 0-tól 10-ig terjedő skálán kellene értékelni, mind a regulátorozás, a szárormányos elleni védekezés, mind pedig a kén- és bórtrágyázás 8 pontot kapna, jól mutatva, hogy ez a négy beavatkozás gyakorlatilag alapvetően meghatározza a repcetermesztés sikerét. Mindemellett elsőrendű szerep jut a talajművelésnek is, ami meglátszik a kelés és a gyökeresedés megindulásában, ill. a kezdeti gyomosodás mérséklésében. Idén a tavaszi hosszú tél, kései hó, nagy mennyiségű csapadék márciusban, és az azt követő csapadékmentes, meleg idő miatt közepes terméskilátás várható. Ezt a békési régióban ronthatja a további vízhiány és rovarkártétel is. Általános megállapítás, hogy a repceállományok az idei évben 25–30 cm-rel alacsonyabbak a szokottnál.

 

Pájer Gyula, Recrea Kft., Regöly

22_3 REPCEALLOMANY PAJER GYULA
Jelenlegi helyzetükben összességében jónak értékeli a repceállományokat Pájer Gyula, a regölyi Recrea Kft. ügyvezetője, aki összesen 210 hektáron termeszt repcét. Ebből 100 ha nagyon jónak tűnik, 70 ha jónak, és 40 ha közepesnek értékeli a repcét a májusi benyomások alapján.

A Recrea Kft. már 4. éve precíziós tápanyag-gazdálkodást folytat. A talajvizsgálat 3 hektáronként történt, a betakarítógép hozamtérképet készít. A talajvizsgálat és a hozamtérkép adatait összevetve a termesztendő növény igényei szerint elkészül a kijuttatási térkép. Ennek alapján kerül kijuttatásra ősszel az alap-, tavasszal pedig a fejtrágya. Átlagosan foszfor hatóanyagból 40–60 kg/ha, kálium hatóanyagból 80–140 kg/ha került kijuttatásra. Ősszel nitrogén hatóanyagból 30–40 kg/ha, tavasszal pedig MAS Sulfix 320 kg/ha, amikor rá lehet menni a talajra. Majd április elején, második fejtrágyaként pétisó 150 kg/ha dózisban.

A repce számára kijuttatott összes nitrogénmennyiség 151 kg/ha volt, amiből 35 kg/ha ősszel került kiszórásra. A kéndózis pedig 38,4 kg/ha volt, amit teljes egészében tavasszal kaptak meg a növények. Ősszel tebukonazol tartalmú szerrel végezték a regulátorozást. Tavasszal első kezelés a repceszár-ormányos ellen Cyren + Rapid CS volt, majd egy hét múlva, bimbós állapotban, esti kezeléssel Karate Zeon rovarölő szert kapott. Ezzel egy menetben került sor a tavaszi regulátorozásra is, szintén tebukonazol hatóanyagú szerrel. Virágzásban a repcefénybogár és repcebecő-ormányos ellen Biscaya, gombabetegségek ellen Pictor növényvédő szer került kijuttatásra. Lombtrágyát kétszer kaptak a repcék a Recrea Kft.-nél: először az első rovarölő szeres beavatkozásnál Amalgerol Prémium 3,5 l/ha dózisban, másodszor pedig egy egyedileg gyártatott lombtrágya került kijuttatásra, amely minden fontos mikro- és makroelemet, továbbá a növény számára lényeges aminosavakat tartalmaz. Ha egy 0-tól 10-ig terjedő skálán kellene értékelni, a regulátorozás 10, a szárormányos elleni védekezés 10, a kéntrágyázás 9, a bórutánpótlás pedig 8 pontot kapna.

A talajművelés kapcsán a következőket fogalmazta meg Pájer Gyula: A repcetermesztés alapja, és egyik legfontosabb része a talajművelés. Csakis aprómorzsás, vízmegőrző talajműveléssel lehet egyenletesen kelő, fejlődő repcét termeszteni. Ezt ki hogyan éri el, az helyi adottságok kérdése. A Recrea Kft. gyakorlata a forgatás nélküli talajművelésre épül. Elővetemény mindig őszi kalászos. A művelési sorrend tarlóhántás, tarlóápolás, ha lehet, vegyszeres, forgatás nélküli mélyművelés. Ehhez rendelkezésre állnak a speciális gépek, mindenekelőtt a Horsch Tiger. Szükség esetén még hengerezéssel végzett lezárás követi a talajművelést. Ennek megfelelően direkt vetést végeztek 36 cm sortávval, az elvetett mag pedig 380 000 db/ha. A Recrea Kft. eddigi terméseredményei 3,8 t/ha körül alakultak. Idei évben Pájer Gyula biztatóbbnak látja a terméseredményeket: átlagosan 4,2–4,6 t/ha termést vár 210 ha átlagában.

 

Pék Ferenc, növénytermesztési és növényvédelmi vezető, Kampfl Kft., Zalaegerszeg

23_1 REPCEALLOMANY PEK FERENC
Pék Ferenc, a Kwizda Repce Shownak évek óta helyet adó, Zalaegerszeg környékén gazdálkodó Kampfl Kft. növénytermesztési és növényvédelmi vezetője arról számol be, hogy környékükön sok ígéretes repcét lát, noha gyengébb állományok is előfordulnak. A saját repcéket úgy jellemzi, hogy „majdnem mindent megadtunk neki, amit kellett az időjárás és technikai ellátottságunk függvényében”. Ennek megfelelően ősszel komplex NPK formájában juttattak ki alaptrágyát, majd augusztus végén vetettek 450 000-es hektáronkénti csíraszámmal búza elővetemény után, lazított talajon. Pék Ferenc meglátása szerint komoly lehetőséget biztosítanak a repcének a vetéskori mikrogranulált starter műtrágya adagolásával. A repce pár hét alatt hatalmas gyökértömeget képes fejleszteni. Ennek pedig feltétele a tápanyagok és a víz. Bórtartalmú levéltrágyázásra már ősszel sor került. Márciusban 121,5 kg/ha mennyiségű nitrogén fejtrágyát juttattak ki, ill. mindhárom áprilisi növényvédelmi beavatkozással levéltrágyázásra is sor került, ezzel plusz N-, S-, vagy éppen B-utánpótlást végezve. Az őszi nitrogénnel együtt így összesen 161,5 kg/ha nitrogén került kijuttatásra szilárd műtrágya formájában.

Ehhez hozzájön az Azospeed levél-trágya 6 kg/ha nitrogéntartalma is. Április elején regulátorozásra is sor került (őszi regulátorozás nem szerepel a technológiájukban), majd a szárormányos, azt követően pedig a fénybogár és a becőormányos elleni védekezés állt a növényvédelmi beavatkozások középpontjában. Becőragasztó használatára mindenképpen, deszikkálásra pedig az időjárás függvényében fog sor kerülni. A repceszárormányos elleni védekezés hektikus volt az idei évben, a csapadékos időjárás miatt szükség volt a légi növényvédelemre. Ennek jelentőségét egyébként 9-re pontozta Pék Ferenc a 0–10-ig terjedő skálán. A kéntrágyázást 6 pontra pozícionálja, hozzátéve, hogy idén kicsit megkéstek vele. A bórutánpótlást ennél jelentősebbnek tartja, 10 pontot adva neki. A talajművelésben az a kiindulópont, hogy a repce aprómag, ennek megfelelően kell megülepedett aprómorzsás magágyat biztosítani neki. A Kampfl Kft. szakembere úgy látja, a nagy gyökértömeget 30 cm-es mélységig növeszti a növény, de karógyökere lévén mélylazítással (30–50 cm) segíteni lehet az egyenletes gyökér- és növényfejlődést. Csapadékhiány esetén is a mélyebb rétegekből vízhez, tápanyaghoz juthat, fagyállósága pedig nő az erős gyökérzet miatt. Több tápanyagot tud tárolni így a regenerálódásra, a tavaszi gyors indulásra az erős gyökérzetnek köszönhetően képes. A természeti csapásokat kizárva és amennyiben a gombabetegségek elleni védekezések eredményesek lesznek, és tekintettel arra, hogy a repce még sokat alszik kint, 3,5–4,5 t/ha nettó termést becsül Pék Ferenc a májusi állapotok alapján.

Megjegyzés: Mivel olyan rosszindulatú hírek terjedtek el, hogy az Azospeed virágzáskori alkalmazása rossz terméskötéshez vezet, a 2013. május 23-án megtartott Kwizda Repce Show alkalmából sem a fajtasorban, sem a mellette lévő üzemi parcellákban rossz terméskötödésből fakadó becőhiányt nem tapasztalhattak a résztvevők. Annak ellenére, hogy április 29-én a repce teljes virágzása kezdetén végzet növényvédelmi munkák során 15 l/ha Azospeedet juttattunk ki növényvédő szerrel együtt 25–270C hőmérsékleten.

 

Légrádi Miklós, Lengyeltóti

23_2 REPCEALLOMANY LEGRADI MIKLOS
A repce termesztéstechnológia célját úgy lehetne a legjobban jellemezni, mint a kiváló víz-, levegő- és hőgazdálkodási tulajdonságok elérését a termőterületen. Számos technikai beavatkozás létezik, amelyekkel javíthatóak ezek a tulajdonságok és a modern mezőgazdaság sikeressége ezek hatékony és eredményes alkalmazásán múlik, hiszen túl nagy rizikót jelentene mindig a megfelelő időjárása várni – fogalmazza meg alapvetéseit Légrádi Miklós. Az idei év repcetermesztése kapcsán két újdonságot érdemes kiemelni a lengyeltóti gazdaság gyakorlatából: egyik ilyen, hogy ikersorosan vetették a repcét és az eddigiek alapján nagyon pozitív benyomásokat mutat ez a technológia. A minden sor egyik oldalán megjelenő plusztér (azaz az ikersor sorköze) Légrádi Miklós szavaival élve „impulzust” ad a növénynek a növekedéshez, hiszen érzi, hogy van hely, amit ki lehet, ki kell tölteni. Az eldőlés nem jelent problémát, a másik, egymás mellé vetett oldalon jól megtámasztják egymást a növények.

A másik újítás, hogy vetéskor mikrogranulált starter műtrágyát juttatnak ki, amint azt Pék Ferenc is elmondta a Kampfl Kft. részéről. Az eddig inkább csak kukorica és napraforgó esetében alkalmazott speciális műtrágyának fontos szerep jut a repce célzottabb tápanyagellátásában, különös tekintettel a kezdeti gyökérfejlődésre. A talajművelésnek Légrádi Miklós is elsőrendű szerepet tulajdonít. A lengyeltóti gazdaságban alkalmazott mulcstechnológia legfontosabb eredményei a talaj vízmegtartó képességének növelése és a jó talajszerkezet kialakítása. A jó talajszerkezet pedig a sok minden más pozitívum mellett elsőrendűen meghatározza a vetés sikerét: „Úgy végezzük például a vetést, hogy a magot a megfelelő 2 cm-es mélységben a tömörítés által valóságosan fixáljuk” – mondja Légrádi Miklós. Ahhoz pedig, hogy a vetés során tényleg rögzíteni lehessen a magot a talajban, nedves, morzsalékos, szerves anyagban gazdag talajra van szükség. Azt pedig nem kell bizonygatni, hogy a jó vetés mennyire befolyásolja az elvetett növényállomány kondícióját – ez pedig meg is látszik, ha körültekintünk Légrádi Miklós területein.

 

Agro Napló összeállítás