MENÜ

Tetszetős, zamatos csemegeszőlő terem az ország közepén

Oldalszám: 102-103

Dunaföldvár egyszerre őrzi hagyományait és követi a dél-olasz mintát

Bálint Tóth János 2016.04.11.

Ifjú Lajkó Ferenc és családja több mint két évtizede foglalkozik asztali szőlővel dunaföldvári gazdaságukban. Földváron mélybe gyökerező múltja, hagyománya van a csemegeszőlőnek, ennek mai hajtásai a nagy szemű, esztétikus látványt keltő fajták sora, például a Pannónia kincse, Árkádija, Itália és az Éva.

Dunaföldváron a szőlő termesztését a kedvező klimatikus, domborzati és talajviszonyok tették lehetővé. Különösen értékes adottság a Duna fagylehúzó hatása, mely a kora tavaszi időszakban mérsékli a fagyveszélyt. A mintegy 120 méter magasan fekvő ültetvényünk jó talajminőségű domboldalon fekszik. Mindezek az adottságok együtt kedveznek az asztali szőlő termesztésének. A szőlő manipulálhatósága, minősége mellett fontos a megjelenés, az esztétikum, hiszen a vevő főként a szemével vásárol. Ezért a szőlőfürt minden egyes szemének egészségesnek kell lennie – mondja ifjú Lajkó Ferenc, aki édesapjától vette át hazánk egyik és alighanem legkorszerűbb szőlős gazdaságát.

A család 15 hektár területű szőlőültetvényének egyik fő fajtája az Itália, ami az utolsó az érési sorrendben. Legkorábbi fajtájuk az augusztus közepén érő Árkádija, amely fehér, nagy szemű, fűszeres, viszont érzékeny a repedésre. Ez után érik a Pannónia kincse klónja és az Éva, amely a kecskeméti kutatóintézet értékes fajtája, fagytól védett területre való. A kék színű fajták között szerepel a nagy fürtű Guzal-kara és az igen kései érésű Moldova. Piros szőlőből is több fajta van, ám színét nem igazán szeretik a fogyasztók. Itthon még mindig a Cardinal, külföldön a Red Globe a legismertebb. Nálunk a szlovák fajták a legszebbek, ám termesztésük rendkívül nehézkes, napperzselésre kimondottan érzékenyek, inkább kiskerti termesztésre alkalmasak. Kisebb területet foglalnak el a mag nélküli és a kísérletbe vont fajták.

„A csemegeszőlő termesztésének technológiai sorát tekintve az ültetvény felkészítése a téli időszakra a szüret utáni napokkal-hetekkel megkezdődik.

Mi lépéselőnyben vagyunk – mondja ifjú Lajkó Ferenc –, hiszen a szőlőhegy fekvése és a Duna közelsége, a sorok megfelelő tájolása miatt (a tájolás nem befolyásolja a fagyokat) nem kell a vesszőket védeni talajtakarással a fagyok ellen. A téli fagyra az oltás helyén a legérzékenyebb a szőlő, emiatt egy ekével beborítjuk a töveket, tavasszal kinyitjuk. A minőségi csemegeszőlő-termesztés lelke a folyamatos tápellátás, ehhez használunk szerves- és műtrágyát egyaránt. Nem minden évben, de 5–10 évente mindenképpen, ahogyan gyengül a terület termőképessége, talaj- és levélvizsgálatra támaszkodva pótoljuk a tápanyagokat. Talajaink tápanyagtartalma erős.”

 

A metszési munkák januárban kezdődnek, mindegyik fajtát szálvesszőre metszik, ez vált be leginkább. A szálvesszőket kézi kötözőgéppel rögzítik a vezérhuzalhoz. A rügyek kihajtása után a hajtásokat válogatják, ezzel korlátozzák először a termés mennyiségét. A dél-olasz termőtájakon látott pergolás művelésmódot alakítanak ki mintegy 160–180 centiméter magasságban. Az olasz megoldással szemben, az „Y” formára alakított, oldalanként 2-2 huzalos pergola nem éri el a mellette fekvő sorokat, közöttük mintegy 170 centiméter a távolság, így a fürtök megfelelő mennyiségű napfényt kapnak, de ugyanakkor a délutáni nap túlzott perzselő hatásától a lombozat megvédi azokat.

A zöldmunkák végzése szakavatott kézimunkát igényel. A szálvesszőkön meghagyott 10–12 hajtást lekötözik a pergola oldalaiban kifeszített 2-2 huzalhoz, fajtától függően hajtásonként egy-egy fürtöt megtartva. A tőkén lévő hajtásokat külön kell kötözni, először a belső huzalhoz, majd a külső drótra fektetve, tőkénként mintegy 20–25 kötéssel. A kialakított forma alatt már kényelmes árnyékban folytatódik a munka a fürt alakításával, ritkításával, bogyóválogatással. Egyes fajták vesszőnként akár 3 fürtöt is hoznak, azonban ennyit nem tudna kinevelni, ritkítani kell a hajtásválogatás idején, illetve a bogyók kötődése után.

Ezen a művelésmódon a hajtások szétterítésével szellősebb és kevésbé zsúfolt a lombozat, ezáltal a növényvédelem is sokkal hatékonyabb, ugyanis a növényvédő szer a szőlőlevél fonákjára kerül az alulról történő permetezéssel. A lombfelület alatt szabadon elhelyezkedő szőlőfürtök is közvetlenül érintkeznek a permetszerrel. Folyamatos rotációban követik egymást a kontakt és felszívódó szerek a gombabetegségekkel szemben. Évente 8–12 alkalommal permeteznek szemrevételezésekre, előrejelzésekre, csapdázásokra alapozva.

Hiánytünetek esetén lombtrágyáznak, ügyelve az egyensúlyi arányokra. Míg a magnézium a kocsánybénulásért, a fürtfonnyadásáért felelős, addig a kalcium a terméshéj és hússzerkezetének minőségjavítója, a kálium erősíti a vesszők télállóságát, megalapozza a következő évi termést.  A három tápanyag egymás közötti aránya nem lépheti át a kritikus szintet. Az antagonista K, Ca magasabb szintje jobb Mg-ellátottságot igényel. A kék fajták különösen érzékenyek a kocsánybénulásra csapadékos időben.

A legnagyobb kárt a lisztharmatfertőzés okozhatja, a fürtöket a kötődéstől a szüretig elkíséri. Védekezni kell a peronoszpóra és a botritisz ellen is.

Ifjú Lajkó Ferenc rámutat a csemegeszőlő-termesztés egyik sarkalatos pontjára, hogy szermaradványoktól mentes fürtöket kínáljanak a vásárlóknak. Ezt csak nagyon pontos, szakmai tisztességgel végzett növényvédelmi technológiával lehet megteremteni. Az asztali szőlőnek maradéktalanul tisztának kell lennie a több lépcsőben végzett szüret idejére.

A gyomirtást mechanikai eljárással oldják meg egy kitérő rendszerű forgóborona segítségével. A megmaradt gyomot kézi kapával, horolóval pusztítják el. Minden második sorközt kombinátorozzák, a közte lévőket az AKG-rendszert követve, zöldítő növénykeverékkel vetik be. A sorközökben lévő altalajt 4-5 évente feltörik 50–60 centiméter mélységben, a közte lévő időszakban felszíni lazítóval és grubber talajművelő eszközzel dolgoznak. A metszéssel levágott veszőket bálázzák, hőtermelésre hasznosítják, a zöld nyesedéket beforgatják a talajba.

A szőlő védelmére mintegy 7,5 hektár területen jéghálót használnak. Ez nemcsak a jég ellen hatásos, de gyengíti a nap erős perzselését, sőt, megfelelő védelmet nyújt a tavaszi fagyok ellen mínusz 2 Celsius-fokig. A jégháló alá a madarak sem mernek berepülni. A környék erdeiből, mezőiről idelátogató vadak ellen a vadászokat hívják segítségül, illetve riasztó ágyút állítottak fel a táblák mellé.

 

A fürtök fölé helyezett sapkák védik a fürtöket

Ifjú Lajkó Ferenc kifejti, az olaszok fóliával védekeznek az eső ellen, takarják az ültetvényeiket, kizárják, hogy csapadék érje a bogyókat. E takarásos technológia még nem egy kiforrott eljárás Magyarországon. Kísérleti szinten még vizsgázik az ültetvényben, ami nem biztos, hogy hosszú távon megoldást jelenthet. Sajnos a napsütötte órák száma a takarással lecsökken, ami sajnálatos beavatkozás a szőlőtermesztés északi határán. Ezzel párhuzamosan egy butított, de a célnak megfelelő védekezési forma terjedt el, a fürtök fölé egy sapkát helyeznek el, így védve a fürtöket az esőcseppektől.

A kutatások eredményei alapján megállapíthatjuk, hogy ennek üzembe helyezése nagy munka és komoly dolog, de ez irányba érdemes nyitni, hiszen az egyre szélsőségesebb időjárás okozta termesztési kockázatokat csak így lehet csökkenteni, vagy akár teljesen kizárni. Újításaikkal gazdaságossá tették a csemegeszőlő-termesztésüket, sikerült minőségi és mennyiségi javulást elérniük.

-btj-