MENÜ

Hígtrágya-kijuttatás minimális hatóanyag-veszteséggel és szagterheléssel

Oldalszám: 93-95
Dr. Hajdú József 2016.09.06.

A nyári és őszi betakarítási időszak után hátra maradt tarlók ideális területei az állattartó telepeken felgyülemlett és átmenetileg tárolt hígtrágyák kijuttatásának, a talajok tápanyaggal történő feltöltésének. A hígtrágyák területen történő elhelyezésének azonban szigorú szabályai vannak.


Tervszerű ellenőrzött kijuttatás

A kijuttatáshoz talajvédelmi tervet kell készíteni és jóvá kell azt hagyatni a területileg illetékes talajvédelmi hatósággal. Ennek tartalmaznia kell a hígtrágyázásra tervezett területek MEPAR szerinti területi adatait és az elvégzett talajvizsgálatok (különösen a nitrátterhelésre vonatkozó) eredményeit. Meg kell adni a hígtrágyázási időpontokat és a kijuttatásra kerülő dózisokat, ill. hatóanyagokat. A tervkészítésnél és a végrehajtásnál be kell tartani a 82/2002 (IX. 4.) FVM-KvVM együttes rendeletben meghatározott nitrátterhelésekről (max. 170 kg/ha), valamint az 59/2008 (IV. 29.) FVM rendeletben szabályozott felszíni vizek védelméről szóló szabályokat is. Fontos szabály, hogy 6% feletti lejtésű területeken csak injektálással, ill. ejtőcsöves csúszó csoroszlyás kijuttató berendezésekkel lehet a hígtrágyát kijuttatni, vagy az élővizek és 5 m feletti talajvízszintek esetében speciális előírásokat kell követni (védőtávolságok, vízminőség ellenőrzések stb.).

A kijuttatáshoz csak hatóanyagra bevizsgált hígtrágyát szabad felhasználni, hogy követhető legyen a talaj tápanyagellátásának alakulása, ill. hogy betarthatók legyenek a nitrátterhelésre vonatkozó előírások. Erre a célra rendelkezésre állnak már a hígtrágya-kijuttató tartálykocsikon, vagy a töltőszivattyúkon, ill. szivattyúállomásokon a NIR-technológiával dolgozó NPK hatóanyag-tartalom elemző, -mérő készülékek (Fliegl, Garant, Veenhuis, Zunhammer stb.), amelyek fedélzeti számítógépei táblánként képesek nyilvántartani a kijuttatott hatóanyag-mennyiségeket. Ennek hiányában, tápanyaglaborban kell bevizsgáltatni a hígtrágyát. Egyébként a hígtrágyáknál az alábbi átlagos hatóanyag-tartalommal lehet kalkulálni: N 1,2–1,5 kg/m3, P2O5 0,4–0,6 kg/m3, K2O 2,3–2,5 kg/m3, Kalcium 0,6–0,8 kg/m3. A kijuttatott hatóanyagok átlagos hasznosulási aránya: N = 50%, P2O5=70%, K2O=80%.


Hígtrágya-kijuttatási technológiák

A hígtrágyák kihelyezésére a különböző kijuttató berendezésekkel felszerelt traktorvontatású tartálykocsik, vagy magajáró alvázakra, eszközhordozókra (Claas Xerion, Holmer, Terra-Variant stb.) szerelt tartályos kijuttató berendezések, ill. magajáró célgépek (Vervaet, Vredo, Kotte, Terra Gator stb.) alkalmazhatók, amelyeknél különösen fontos a kijuttató berendezésen keresztül a hígtrágya különböző szintű (ill. mélységű) kihelyezése. A hagyományos ütközőlapos felszíni terítőszerkezetekkel történő rossz keresztirányú egyenletesség mellett végzett kijuttatás 70%-os N-hatóanyag-veszteséggel és jelentős szagemisszióval jár, mindazonáltal erősen szennyezi a környezetet, éppen ezért számos országban korlátozzák, vagy egyáltalán nem is engedélyezik a használatát. A mérvadó tápanyag-gazdálkodási kultúrával rendelkező országokban a hígtrágyák kijuttatására a traktorvontatású tartálykocsikhoz, vagy magajárókhoz csatlakoztatható csúszócsöves felszíni, vagy ejtőcsöves csúszócsoroszlyás, sekélyen a talajba injektáló (szivárogtató), ill. a mélyebben injektáló tárcsás csoroszlyás berendezéseket alkalmazzák legelterjedtebben. Újabban terjed a striptill-kultivátoros injektálás is, amely fontos szerepet kap a sávművelésen alapuló növénytermesztési rendszerek szerves tápanyag ellátásában. A N-hatóanyag-veszteség az ejtőcsöves felszíni kijuttatásnál elérheti az 50%-ot, a csúszócsoroszlyás barázdás  kijuttatóval pedig a 25%-ot, míg a mélyebb tárcsás csoroszlyás injektálásnál és StripTill-nél ez legfeljebb 5%-os. Ezek a kijuttató berendezések egyformán csatlakoztathatók kompresszoros (vákuumos), ill. szivattyús tartálykocsikhoz és magajárókhoz. Az ejtőcsöves kijuttatók egyszerű, könnyű szerkezetek nagy (8–30 m) munkaszélességgel, sok (24–60 db) levezető rugalmas gégecsővel és papuccsal rendelkeznek és a talaj felszínére áramoltatják a hígtrágyát, amely számottevő hatóanyag-veszteség mellett beszivárog a talajba, jelentős szagterhelést okozva a környezetnek.

A beszivárgást segítheti a természetes és a mesterséges csapadék. A fémből, vagy fém-műanyag kombinációból felépülő – a legtöbb esetben rugós megtámasztású – gégecsövek végére felhelyezett csúszócsoroszlyák sávosan felnyitják (hasítékolják) a talajfelszínt és abba a sekély (3–5 cm mély) mikrobarázdákba juttatják ki, már kisebb hatóanyag-veszteség mellett a hígtrágyát. A csoroszlyák osztástávolsága 15 és 30 cm között alakul, a laprugók általában 6–8 kg-mal nyomják a talajba a csúszócsoroszlyákat. Ezek munkaszélessége 6 és 24 m között változik. A környezeti terhelés és a hatóanyag-hasznosulás, ill. a talajstruktúra alakításának szempontjából is a legkedvezőbb hígtrágya-kijuttatási technológia a tárcsás csoroszlyák segítségével végzett mélyebb – 5–10 cm-es – injektálás, melynek során nem csak tápanyaghoz, hanem friss levegőhöz is jut a tárcsás csoroszlyák nyomában a talaj. Az injektált sávokat le is zárják a csoroszlyák, minimálisra csökkentve a hatóanyag-veszteségeket. Ezek a tárcsás injektáló berendezések 3 és 9 m közötti munkaszélességgel többnyire 25–35 cm-es csoroszlyaosztással és 10–40 csoroszlyás kivitelben készülnek, erős gerendellyel és mélységhatároló támkerekekkel. A csuklós egykarú csoroszlya felfüggesztések rugós terheléssel rendelkeznek, amelyek segítségével a beállított mélységben tartják a csoroszlyákat. A talaj (tarló) felszínét rendszerint ferde szögállású, csipkés tárcsák nyitják meg, és levezetőcső segítségével kerül a hasítékba a hígtrágya. A ferdén megemelt talajszelvény az injektor elhaladása után visszazár és megakadályozza a N hatóanyag kiáramlását. Az utóbbi feladatra a kétsoros kompakt (rövid) tárcsás boronákat is egyre elterjedtebben alkalmazzák a tartálykocsik, vagy magajárók után függesztve a hígtrágyák talajba dolgozására. Ugyancsak terjednek a StripTill sávművelők is erre a célra, amelyekkel a mélyebben gyökeredző növények alá 15–25 cm mélyen is kihelyezhető a hígtrágya. A kijuttatók különböző tartógerendely megoldásokkal kiemelhető formában és szállításhoz hidraulikusan összecsukható kivitelben is készülnek. A tárcsás injektálók a kijuttató tartálykocsi mögött függőleges helyzetbe állítva és /vagy a támkerekekre támaszkodva szállíthatók, a nagy munkaszélességű csúszó- és ejtőcsöves csúszócsoroszlyás kijuttatók pedig a tartályok oldalához behajtott állapotban helyezhetők szállításhoz. A kijuttató berendezéseknek fontos tartozéka a hígtrágyaelosztó berendezés, amely a levezető csövekhez egyenletesen és arányosan osztja szét a kijuttatásra kerülő hígtrágyamennyiséget. Ezek többsége körtárcsás rendszerű, amelynek elosztó házában annyi levezető csonk található, amennyi levezető cső, ill. csoroszlya tartozik hozzá. Belül pedig egy forgó tárcsa (RotaCut) segíti az elosztást és aprítja a trágyában lévő szilárd részeket, ill. ezáltal megakadályozza a levezető csonkok esetleges eltömődését. Különlegességnek számít a Fliegl csigás elosztója, amely a levezetőcsövek számától függő vízszintes ovális csigaházzal rendelkezik, amelynek alsó részén a levezető csonkok felett egy rozsdamentes (30–60 ford/min fordulatú) szállító-elosztó csiga dolgozik és juttatja ki arányosan a levezető csövekbe a hígtrágyát, egyben megakadályozva a csonkok eltömődését is. Különlegessége, hogy a csiga forgásiránya 40 másodpercenként öt másodpercre megváltozik, ezzel fellazítva a csigavályúba esetlegesen lerakódott szilárd részeket. A csigaház végeken leüríthető kőgyűjtő doboz található, amely megakadályozza, hogy a trágyával bekerülő szilárd testek műszaki hibát okozzanak. A körtárcsás elosztóknál is beépítenek a kövek felfogására rostélyt, vagy más kőleválasztó berendezést. A szivattyús tartálykocsiknál a töltést-ürítést végző csiga, vagy forgódugattyús hígtrágya szivattyú szívócsonkja elé telepítik a kőfogó berendezéseket. A kijuttatott hígtrágya mennyisége a tartály ürítőcsonkján elhelyezett schuber segítségével – az átáramlási keresztmetszet változtatásával – szabályozható, ill. egyes szivattyús tartálykocsiknál a szivattyú szállítási teljesítménye változtatható. Ezek a berendezések a traktor vagy a magajáró gép vezetőfülkéjéből távvezérelhetők, mint ahogy a töltési és az ürítési folyamat is. A legkorszerűbb NIR (hatóanyag-elemző) technológiával is felszerelt helyspecifikus kijuttatásra alkalmas tartálykocsiknál átáramlásmérővel is mérik a kijuttatott hígtrágya pontos mennyiségét (Zunhammer, Fliegl stb.). A szivattyús folyadékkeveréses tartályoknál két áramlásmérő is található, amely külön-külön méri a kijuttatott, ill. a keverőágban áramló hígtrágya volumenét. Az ilyen kijuttató tartálykocsik már fedélzeti komputerrel is rendelkeznek, melynek segítségével előre programozhatók, ill. kijuttatás közben pontosan kontrollálhatók a kijuttatásra kerülő hígtrágya- vagy hatóanyag-mennyiségek, a terminálon pedig a kijuttatási adatok mellett az egyes beállítások képileg is megjeleníthetők. ISOBUS segítségével a traktorvontatású tartálykocsis szerelvényekkel, ill. a magajárókkal végzett kijuttatás területi jellemzői (ha/h, m3/h, m3/ha stb.), illetve a kijuttatáshoz kapcsolódó fajlagos hajtóanyag-felhasználási (l/m3, l/ha stb.) mutatók is megjeleníthetők.

 

A kijuttatást végző járműtípusok és szerelvényeik

A legelterjedtebb járműtípusok traktorvontatású 1–4 tengelyszámú kompresszoros, vagy szivattyús tartálykocsik. Amelyek közül a kompresszoros kivitelűek vastagfalú nyomástartó 5 m3-től 30 m3-ig terjedő térfogatú festett, vagy horganyzott acéltartállyal készülnek, a vonórúdjukra telepített 10 és 20 ezer l/min közötti légszállítású rotációs, vagy forgódugattyús légkompresszorral. A vonórúd-terheléses egyes megoldásoknál az alváz és a tengely pozíciója változtatható, ezáltal a traktorra átszármaztatott adhéziós terhelés nagysága (azaz a vontatási hatásfok) kedvező irányban befolyásolható. A vonórúdra telepített tartály töltését abból a levegő kiszívásával (vákuummal) megvalósító, ill. kijuttatáskor a tartályban nyomást létesítő légsűrítők a vontató traktor TLT-jéről kapják a hajtásukat. A töltési és az ürítési üzem a légvezetékbe épített szelep átállításával hozható létre. A vákuumos tartálykocsik föld alatti tárolóból (ciszternából) is képesek felszívni a hígtrágyát, erre a célra 6 vagy 8 collos gyorskapcsolású szívó csatlakozócsonkkal és huzalerősítésű gumitömlőkkel rendelkeznek, amelyek akár darus szívógémre is telepíthetők, így egyszerűbb a kezelésük.


A kompresszoros tartálykocsik előnyeként emelhetők ki az alábbiak:

  • egyszerű, jól átlátható technikai megoldások,
  • logikus, magától érthető kezelés,
  • kisebb hajtási teljesítményigény,
  • nagyobb lehet a vonórúdterhelésük.

Hátrányuk:

  • a nagyobb saját tömeg (önsúly),
  • a nyomás/vákuum tér miatt a tartálytérfogat teljes egészében nem használható ki,
  • a kijuttatásnál egyenlőtlen adagolás léphet fel,
  • a légsűrítők napi gondozást és olajutántöltést igényelnek, ezeknél a tartályon belül csak mechanikus (pl. csigás) keverés valósítható meg.

A szivattyús tartálykocsik könnyű kivitelű acél vagy műanyag (PolyLine) tartállyal készülnek, amely nincs vákuumnak, vagy túlnyomásnak kitéve. A tartálytérfogatuk 5 m3-től 34 m3-ig terjed. A hígtrágya felszívással történő tartályba töltésére szolgáló szivattyú, a tartálykocsik többségénél pulzálástól mentes folyadékáramlást biztosító, kőgyűjtős csavar-, vagy forgódugattyús, ritkábban centrifugál kivitelű, 5-6 m3/min szállítású folyadékszivattyú, amelyekhez háromállású szelep kapcsolódik. Ezzel a tartály töltése, ürítése és a tartályban lévő hígtrágya keverése valósítható meg. A vonórúdra vagy a tartály alá szerelt szivattyúk szintén a traktor TLT-jéről kapják a hajtásukat 540, vagy 1000 f/min fordulatszámon.

 

A szivattyús tartálykocsik előnyei:

  • nagyobb és egyenletesebb szívási és kijuttatási teljesítmény,
  • zavartalan folyadékáram szilárd részeket tartalmazó nagyobb szárazanyag-tartalmú hígtrágyák esetében is,
  • konstans és egyszerű kijuttatási mennyiség szabályozás,
  • a teljes tartálytérfogat kihasználható és szükség szerint hidraulikusan átkeverhető,
  • könnyebb kivitel.

Hátrányuk:

  • a tartály nem önhordó, ezért alvázas járműkonstrukciót igényelnek,
  • a nagyobb folyadéksebesség következtében a csővezetékek jobban kopnak,
  • általában drágább megoldást képviselnek (+ 8%-kal).

Az eszközhordozókra szerelt (Claas Xerion, Holmer Terra Variant, Vredo stb.), vagy a magajáró hígtrágya-kijuttatók tartályainak a felszereltsége is hasonló, mint a traktorvontatású pótkocsis megoldásoké, azzal a különbséggel, hogy míg a pótkocsis változatoknál nagyjából fele-fele a kompresszoros és a szivattyús változatok aránya, addig a magajáró kiviteleknél többségben vannak a korszerűbb, többfunkciós elektronikus vezérléssel és kontrollal rendelkező szivattyús konstrukciók. Mind a pótkocsis, mind a magajáró hígtrágya-kijuttató járműveknél fokozott figyelemmel vannak a gyártók a járószerkezetek okozta talajtömörödés mérséklésére. A tengelyek és a kerekek számának növelésével széles, alacsony nyomású gumiabroncsok alkalmazásával csökkentik a talajra és a tarlóra nehezedő nyomást. Új megoldásként alkalmaznak kisegítő és/vagy kitolható futóműveket. Az előbbiek esetében a kijuttatást végezve a területen a kisegítő futómű kerekei átveszik a terhelés egy részét és csökkentik a talajnyomást (Vervaet Hydrotrike). Az utóbbi megoldásoknál valamelyik teleszkóposan kihúzható tengely szélesebb nyomtávra állítható, így az külön nyomon járva nem tömöríti annyira a talajt (Fliegl, Vervaet Hydrotrike XL) mint az egy nyomon járás. A legtöbb hígtrágya-kijuttató járműgyártó beépített guminyomás-szabályzót is kínál a járműveihez, amellyel szintén csökkenthető a talajra nehezedő nyomás. A magajáróknál gyakori a három- vagy ötkerekes kialakítású járószerkezet is elől egy db kormányzott kerékkel, amely szintén az egy nyomon járást váltja ki és elosztja a gumiabroncsok terhelését (TerraGator, Vervaet). A magajáróknál (Claas Xerion, Holmer) gyakran alkalmazzák az összkerékkormányzást, amellyel növelik a fordulékonyságot, ill. többféle kormányzási mód alkalmazásával ugyancsak elkerülhető az egy nyomon járással kapcsolatos nagyobb talajterhelés. A pótkocsik és a magajárók tengelyeit rugózzák is, hogy ezzel is csökkentsék a dinamikus talajterheléseket. A talajtömörítés csökkentése feltétlen szükséges, hisz nem ritkán 50–60 tonna össztömegű kijuttató gépekkel és gépkapcsolásokkal is dolgoznak a területen.

 

Kiszolgáló egységek

Különösen a több hígtrágya-kijuttató járművel dolgozó vállalkozók előszeretettel használnak mobil töltőállomásokat, amelyeket átmenetileg a hígtrágyatárolók mellé telepítenek és rövidebb idő alatt nagyobb teljesítménnyel képesek feltölteni a tartálykocsikat (Briri, Garant, Joskin, Zunhammer, Kotte, D-Tech, Samsung stb.). Ezeket felszerelik NIR technológiával dolgozó hatóanyag-elemző műszerrel is és így nem kell tartálykocsinként azt külön-külön beszerezni. A szivattyúállomás műszere, valamennyi tartálykocsis szállítmányra külön bizonylatot állít ki, amelynek az adatai a kijuttatással felhasználhatók a traktor, vagy a magajáró gép ISOBUS termináljának programozásához. Holland bérvállalkozók a hígtrágya állandó hatóanyagának beállításához folyékony műtrágya adalékot is alkalmaznak (Groot Zevert Fertimex). A folyékony műtrágya a hígtrágyatartály elkülönített rekeszében, vagy külön tartályban kap helyet és kijuttatásnál a folyamatos műszeres hatóanyagmérés alapján automatikusan adagolja az adagolószivattyú a kiegészítő műtrágya hatóanyagot a hígtrágya áramba. Ritkábban lehet találkozni a kompresszoros és szivattyús rendszerrel egyaránt felszerelt hígtrágya-kijuttató járművekkel (Samson Duos), amely a két rendszer előnyeit tudja hasznosítani. A helyspecifikus hígtrágya-kijuttatáshoz a kijuttató szivattyú meghajtására elektronikusan vezérelt hidromotort építenek be, amelyet a digitalizált tápanyagtérkép alapján vezérelnek, így a területegységre vetítve változó mennyiségű hígtrágya adagolható ki (Fliegl Manure Sensing). Nagyobb szállítási távolságok esetén alkalmazzák a kétfázisú hígtrágya-kijuttatást. Ebben az esetben nagy térfogatú (24–32 m3-es) traktor, vagy tehergépkocsi vontatású (nyerges) pótkocsikkal szállítják ki a tárolóból a kijuttatást végző gépcsoporthoz a hígtrágyát és nagy teljesítménnyel töltik azt át.

Dr. Hajdú József