MENÜ

Kukorica termésverseny 2016 - SZÁKSZENDI FUTAM: döntések és dilemmák VII. rész

Oldalszám: 56-57

Finis előtt – reményekkel és kérdőjelekkel

Dr. Kiss Erzsébet 2016.09.06.

Egyedülálló sorozatot indítottunk útjára, amelyben Takács András „versenyprogramját” végigkísérve hónapról hónapra bemutatjuk a Kukorica Termésverseny valódi küldetését. A megválaszolandó kérdéseink, hogy mit hozhat ki belőlünk a versenyszellem, mit is jelent a kísérleti munka a termelési időszak egyes fázisaiban, mit és miért érdemes máshogy tennünk ahhoz, hogy sikert érhessünk el, mennyivel több odafigyelést, mennyivel „cizelláltabb”, azaz részletekbe menőbb technológiai terv alapján kell haladnunk, mennyivel élesebben vetődik fel a döntéskényszer és a vele járó dilemmák helyes értékelése.

Utolsó közös szemlénket a termésverseny szákszendi résztvevőjével, Takács Andrással augusztus 24-én ejtettük meg, pontosan egy hónappal az előző szemle után. A különbség az akkori és a mostani benyomásaimban abból adódik, hogy míg akkor minden „rózsaszínben úszott”, mert minden a lehető legtökéletesebb  formában volt, addig a mostani kép kissé árnyaltabb, összetettebb, mert a rózsaszín képbe néhány lila pötty is keveredik.  Mindamellett, hogy elkeseredésre semmi okom, most mégsem vagyok olyan lelkes, mint idáig, mert látom, hogy óhatatlanul közbeszólnak-közbeszólhatnak  olyan  dolgok, amikkel az ember nem számol. Most nevezetesen a sok eső....

Ha visszaemlékszünk, az elmúlt 10 évben csak 2010-ben fordult elő, hogy nálunk itt Magyarországon túl sok eső esett, legalábbis a tenyészidőben. Az utána következő években mindig azért drukkoltunk, hogy  a virágzás idején, majd a szemkitelés idején elegendő legyen a csapadék,  hogy  a növény   virágzását és megtermékenyülését, majd a szemek teljes értékű kifejlődést elősegítse. Évek hosszú során át aszályos időszakokkal kellett szembesülnünk, és bizony több évben is súlyos aszálykárok – megtermékenyülési,  szemfejlődési, kényszerérési problémák – okoztak jelentős termésveszteségeket. 

Idén ezzel szemben – egy június végi 2 hetes száraz időszaktól eltekintve  –  mindig elegendő eső esett, a vetéstől augusztus végéig számítva Szákszenden 370 mm, most a legutolsó hónapban, augusztusban is 61 mm, nem csoda, ha Gazdánk legutóbb úgy nyilatkozott, hogy már nem kérne több esőt a betakarításig. Hamarosan rájöttem, hogy miért mondja ezt, amikor az állományban járva jónéhány beteg csövű növényt láttunk...

Az augusztusi időjárás egyébként ideálisnak tekinthető, hisz 3 alkalommal 16, 26 és 19 mm, összesen 61 mm esett, és ami külön kiemelendő, hogy szerencsére ezt a vidéket elkerülték a Győr-Komárom környéki hatalmas viharok, jegek vagy vízáradatok.  Ahhoz azonban elegendő volt, hogy a rovarok – elsősorban a gyapottok bagolylepke és a kukoricabogár lárvái, illetve imágói aktívan tevékenykedhessenek, és bizony a képek által is bizonyítottan károkat  okozzanak.  A felvételeken látható, hogy  a csövek termékenyülése nem 100 százalékos, de ezenfelül a megtermékenyült csöveken is elég sok a lerágott/sérült csővég. A hőmérséklet egész augusztusban nem volt túlságosan meleg, néhány napon közelítette csak meg a 30°C-ot, de általában a maximum hőmérsékletek  26–28°C körül alakultak. Előfordult egy-két hűvösebb, több napon át tartó időszak is, amikor a minimum hőmérséklet csak 10-11°C volt.  Ilyen hőmérsékleti viszonyok között a kukoricánk sem a megszokott ütemben érett, így a vegetatív részek – szárak-levelek is még szinte teljesen zöld állapotban vannak – ellentétben az elmúlt évek augusztusi, sőt néha már júliusi állapotával, amikor is az alsó levelek zöme már leszáradt. Ez természetesen pozitívan értékelendő, hisz az asszimilációs aktivitás, és ezzel együtt a szemekbe áramló tápanyagszállítás is hosszabban tart majd.

A csövek is egy árnyalattal hátrább vannak még a száraz években megszokottnál, de éppen a kukorica fejlődésmenetének megfelelően a megtermékenyülés utáni 5.-6. hétben bekövetkező „tészta” (R4) és a „horpadás” (R5) érési állapot között vannak. Ilyenkor a szemnedvesség még 55% körüli – ezért is nem tudtunk még a kézi nedvességmérővel szemnedvesség-tartalmat mérni – de a szemek döntően mutatják már a lófogú szemkoronát. 

1. kép: Kiváló talajállapot, jellemzően még zöld szár és levél
2. kép: Szép csövek még a 95 ezres tőszámsűrűségben is

 

A kimorzsolt szemeket mutató képen már láthatjuk a kialakult  tejvonalat, mely a mag belsejében az érés és a leszáradás során a híg és a folyékony részek elkülönülését jelzi, mintegy mutatva azok arányát.

3. kép: A tejesből a tészta állapotba forduló szemek,
20-as szemsorszám, szép hosszú szemek

 

A tejvonal a mag felső részéből halad lefelé, és amikor eléri a mag alapi részét, azaz a 100%-ot, akkor következik be a biológiai érettség, vagyis a fekete réteg állapot. Ez a megtermékenyülés utáni 55–60 napon szokott bekövetkezni, ami esetünkben majd szeptember közepére-3. dekádjára tehető. A tejvonal főleg a szilázskészítőknek fontos indikátor, mert segítséget nyújt az ideális siló-betakarítási időpont kiválasztásában. A tradicionális szakirodalmi és gyakorlati ajánlás szerint a silózást a felestől a 2/3-os tejvonal állapotig kell megejteni. Ebben a fázisban stressz hatására a szemsúly veszélyeztetett, ugyanis az ekkor fellépő vízhiány az ezermagtömeg csökkenésén keresztül okozhat jelentős termésvesztést. Esetünkben azonban ez a veszély jelenleg nem áll fenn, a csövek szép fejlettek, nagyok, úgy a 95 ezres legsűrűbb állományban, mint a táblára leginkább jellemző 84 ezres tőszámú állományban, vagy akár a legritkább (a versenyterületből nagyrészt kizárt), 65 000 töves sűrűségben. A bemutatott képek igazolják, hogy 25–30 cm hosszúságú, zömében 20 vagy 18 szemsorszámú, vastag csövek képződtek, a szemenkénti szemszámot most is 36–38 közöttinek számoltuk. Kis szépséghiba a nem tökéletesen termékenyült vagy károsított csővég, és a helyenként tapasztalható kismértékű gyökérdőlés, ami az uralkodó széliránnyal szembeni sűrű vetésű táblarészeken mutatkozik. Ez azonban nem okozhat semminemű terméskiesést. Kis csalódást okozott azonban az, hogy a július végi oly nagyszámú duplacsövűség nem hozza a várt reményeket, mert a 2. csövek csak nagyon részlegesen, általában a cső harmadáig termékenyültek. Ez mindenképpen csökkenti majd az akkor kiszámolt optimális helyzetre kalkulált termést (17 t/ha), és a mostani állapot szerint a potenciális termést 14-15 t/ha-ra becsülöm.

 Aggodalmam sokkal inkább a tapasztalt egészségi állapotra vonatkozik, ugyanis  ebben a jelenleg fennálló, a gombák számára optimális hőmérsékletű és páratartalmú mikroklímában a másodlagos fertőződések is megindultak, így aztán több rózsaszínes-fehéres szövedékkel mutatkozó (fuzáriumos vagy gibberellás, aspergillusos?) fertőzés jelei mutatkoznak. Úgy láttam, hogy a Dekalb kukoricákra oly jellemző csuhélevél felnyílás is vontatottabb ebben a nedves időben, ami segíthetné a levegősebb cső körüli mikro-klímát, elősegítve ezzel a gyorsabb vízleadást.

4. kép: Aggodalomra ad okot a néhol fellelhető beteg,
megrágott csővég, rajta másodlagos 
gombás fertőzés

 

A betakarításig hátralévő időben tehát az egyenletes érés, a kórokozók szinten tartása, az optimális vízleadási feltételek – szárazabb, napos, érlelő idő! – a legfontosabb, és a termést meghatározó feltételek. Legyünk optimisták, bízzunk a várt eredmény elérésében, de sajnos nem tekinthetünk el a potenciális veszélyektől sem, amit én elsősorban az egészséges, jó minőségű termés kialakulásának feltételeiben  látok. 

Dr. Kiss Erzsébet